Marcelháza
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Marcelháza (szlovákul Marcelová, 1942-1948 között Marcelkeszi): falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. 1942-ben alakult Marcelháza és Kurtakeszi egyesítésével. 2001-ben 3822 lakosából 3381 magyar és 377 szlovák volt, területe 35,75 km².
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Komáromtól 15 km-re északkeletre fekszik. A község kataszterileg határos Újpusztával, Szentpéterrel, Izsával, Pattal, Dunaradvánnyal, Virttel és Szilasházával. Közúton Hetény, Szilasháza és Virt felől közelíthető meg. A falu nagy része síkságon fekszik, nyugatra homokdombokkal, melyeket erdei fenyő és akácerdő borít, északra alacsony dombokkal, melyek a szőlőtermésztésükről híresek.
[szerkesztés] Története
Területe a neolit kor óta lakott, bronzkori, népvándorlás és honfoglalás kori temetőket tártak itt fel. Marcelháza első írásos említése 1353-ból származik Nogkezeu néven, Kurtakeszié 1256-ból. 1552-ben 19 házból álló elhagyott településként említik. A 17. század végén a Pálffyak telepítik újjá (nagyrészt Trencsén és Nyitra vármegyei jobbágyokkal és uradalmi központtá teszik. 1784-ben likőrgyártó manufaktúra, később szeszgyár létesült. 1910-ben 2046, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. A mai község 1942-ben jött létre Marcelháza és Kurtakeszi egyesüléséből, 1948-ig a Marcelkeszi nevet viselte. A szocializmus alatt egész Csehszlovákiában híres volt zöldségtermesztéséről, ez az ágazat azonban a rendszerváltás óta hanyatlásnak indult, 1996-ban a termelőszövetkezet is tönkrement. Jelenleg zöldségfelvásárló és szállító vállalat (Paulis) és zöldségszárító üzem működik a faluban. Az 1990 óta működő Mogyi Kft. olajos magvak pörkölésével, csomagolásával és forgalmazásával foglalkozik.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Az eredetileg gótikus stílusban épült római katolikus Keresztelő Szent János-templom az 1731-es földrengéskor nagyon megrongálódott. A templomot 1901-ben és 1986-ban újították fel.A felújításhoz felhasználták a régi építmény egy részét. Az egyhajós építmény poligonális zárású szentéllyel és hatalmas, előrenyúló toronnyal a nyugati részén. A Baranyay család oratóriuma, amely szentély lett, később épült hozzá a nyugati oldalon. A homlokzatok simák, csupán a félkörös zárású vagy csúcsos ablakok tagolják. A szentély boltozatán finom rokokó stukkódíszek vannak: Isten szeme, csillagok és hold alakú díszek. A Jézus Szíve-, valamint a Szűz Mária-mellékoltárok az 1860-as években készültek.
- A református templomot 1786-ban kezdték építeni, és az első istentiszeteletet 1787. január 21-én tartották benne. A templom torony nélkül épült, ezt 1833-ben építették hozzá. A hosszúkás teremtemplomhoz előcsarnok csatlakozik; a csúcsos homlokzatba illeszkedik a kétemeletes torony. A torony falzatát vállpárkányzat zárja, ezen nyugszik a kupolás toronysisak. A templomtérben három oldalról fakarzat helyezkedik el. A templom falán helyezték el az I. világháború áldozatainak emléktábláját.
- Az 1952-1962-es években épült baptista imaház. Hosszúkás, földszintes épület, a sima homlokzatait félkörös zárású ablakok tagolják. Belső berendezése korunkbeli.
- A Baranyai-sírkert keresztje, korpuszos öntött keresz, a 19. század második feléből származik.
- Szent Ilona szobra – Szent Annát és Szűz Máriát ábrázoló barokk szoborcsoport, melyet 1764-ben állítottak.
- Baróti Szabó Dávid gipsz mellszobra, az alapiskola melletti parkban áll.
- A község világháborús áldozatainak emlékére a marcelházi és a kurtakeszi temetőben is kopjafákat állítottak. A második világháború utáni kitelepítésekre emléktábla emlékeztet.
- A faluközpontban levő szép parkot a 19. században létesítették.
- A faluhoz közeli Temető (Pohrebište) nevű védett területen több mint hetven madárfaj él. A védett területen -amely egykori mocsár lecsapolt maradványa – nyárfákkal és fűzfákkal övezett vízfelület található összefüggő nádassal.
- A Marcelházi-homokos (Marcelovské piesky) természetvédelmi területen a homokkedvelő növényzetet és a melegkedvelő rovarvilágot védik.
- A Művelődési otthon alapjait 1956-ban rakták le. Átadása 1962-ben történt. Az első átépítésére 1975-77 között került sor, majd a mai teljesen új formáját 2001-ben kapta. A község társadalmi életének központja. A művelődési otthonban található kis galériában képzőművészeti alkotásokból és kézimunkákból időszaki kiállításokat rendeznek.
[szerkesztés] Testvértelepülés
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|
---|---|
Járási székhely: Komárom (Komárno) Bajcs (Bajč) · Bátorkeszi (Bátorove Kosihy) · Bogya (Bodza) · Bogyarét (Bodzianske Lúky) · Búcs (Búč) · Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) · Csicsó (Číčov) · Dunamocs (Moča) · Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom) · Ekel (Okoličná na Ostrove) · Gellér (Holiare) · Gúta (Kolárovo) · Hetény (Chotín) · Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) · Imely (Imeľ) · Izsa (Iža) · Karva (Kravany nad Dunajom) · Keszegfalva (Kameničná) · Kolozsnéma (Klížska Nemá) · Komáromfüss (Trávnik) · Komáromszentpéter (Svätý Peter) · Lakszakállas (Sokolce) · Marcelháza (Marcelová) · Martos (Martovce) · Madar (Modrany) · Megyercs (Čalovec) · Nagykeszi (Veľké Kosihy) · Naszvad (Nesvady) · Nemesócsa (Zemianska Olča) · Ógyalla (Hurbanovo) · Pat (Patince) · Perbete (Pribeta) · Szilas (Brestovec) · Szilasháza (Šrobárová) · Tany (Tôň) · Újgyalla (Dulovce) · Újpuszta (Mudroňovo) · Virt (Virt) · Vágfüzes (Vrbová nad Váhom) · Zsemlékes (Lipové) |