Nagyoroszi

Nagyoroszi az ország egyik legrégebbi települése. Könyves Kálmán (1096-1114) galíciai és ladomériai oroszokat telepített le a településen. A település innen kapta a nevét, kezdetben Oroszfalunak nevezték, lakói már az Árpád-korban királyi testőrök, valamint a palota és a vár ajtónállói voltak Visegrádon. Már alapításakor mezővárosi rangot jelentő kiváltságokat szerzett a település, melyeket évszázadokon keresztül sikerült is megőriznie.
1544-ben, a közeli Nógrád vára elfoglalásakor a törökök feldúlták Nagyoroszit.
A települést 1719-ben III. Károly Stahremberg Tamás alsó-ausztriai helytartónak adományozta. 1790-ben a Stahrembergek 32 évre a település birtokát zálogjogon átadták gróf Keglevich Károlynak, majd 1845-ben a már visszaváltott birtokot „örökáron” eladták gróf Berchtold Antalnénak. A Berchtoldok egészen 1945-ig voltak tulajdonosok Nagyorosziban, és birtokukat a 20. század elejére 5000 holdas jól működő gazdasággá fejlesztették.
1904-ben piactéri népgyűlés döntött a helyi építőmunkás szakszervezeti csoport megalakításáról. A nagyoroszi szakegylet épületét 1914-ben avatták fel.
A vasútvonal 1909-ben készült el.

SZ-60-as légvédelmi löveg

1950 és 2004 között a településen légvédelmi katonai alakulat működött, ennek kiszolgálására épült a falu központjában a lakótelep.

1955. május 31-én célzsák vontatás közben a falu szélén lezuhant egy Tu-2-es bombázó repülőgép, személyzete szörnyethalt. Mivel ez már a második hasonló jellegű baleset volt Tu-2-esnél, ezért azonnal repülési tilalmat és részletes vizsgálatot rendeltek el a géptípusra. Az 50-es évek légkörére jellemző módon először szabotázsra gyanakodtak, de a vizsgálat megállapította, hogy a gépek konstrukciós hibája okozta a baleseteket, ugyanis a szárnyak és a vezérsíkok felerősítési pontjain anyagkifáradás jelei mutatkoztak a repülőkön.