Olaszliszka

1239-ben említik először, IV. Béla magyar király egyik levelében, LYSKA néven. IV. Béla olasz – más forrás szerint vallon ^[1] – szőlősgazdákat telepített a környékre, innentől Olaszliszka a neve. A betelepült szőlőművesek a Burgundia nevű falurészben éltek.

A település és határa ekkor királyi birtok volt, 1243-ban azonban a király a szepesi prépostságnak adományozta. 1320-ban Károly Róbert király szabad piacot engedélyezett az ekkor már Liszka Olaszi néven említett településnek.

1466-ban Mátyás király városi rangra emelte Liszka Olaszit, évi három szabad vásárt engedve neki.

[szerkesztés] A török idők

A település a török hódítás idején, a 16. és 17. században rendkívül nehéz helyzetbe került geopolitikai helyzete miatt: pont azon a területen feküdt, ahol az országon osztozó három hatalom érdekei ütköztek.

Szapolyai János, aki a mohácsi csatavesztés után az ország keleti felében uralkodott, 1530-ban vámmentességet adott a városnak és 12 mérföldes körzetének. 1538-ban a várost és vidékét a váradi béke a Habsburg I. Ferdinándnak, Ausztria és Magyarország nyugati fele uralkodójának juttatta.

1546-ban a város határában ütközet zajlott, Serédy Gáspár és Perényi Péter hadai közt. A környékért folyt a harc a nyugati és a keleti királyság közt, végül 1560-ban a Habsburg-párti Schwendli Lázár elfoglalta és a tokaji vár birtokaihoz csatolta a várost. Hamarosan azonban az észak felé előrenyomuló törökök elpusztították.

1567-ben a szepesi prépostság visszakapja mint birtokát. 1601. szeptember 2-án Rudolf megerősítette a Mátyástól kapott kiváltságokat és hozzájuk még pallosjogot is adott a városnak. 1606-ban a bécsi béke alapján Bocskai István fejedelem uralma alá került a város.

[szerkesztés] Későbbi története

A városban 1831-ben, majd később még egyszer, 1871-ben kolerajárvány pusztított. Olaszliszkán 1848. október 4-én átvonult a szabadságharc zempléni önkéntes zászlóalja és sokan csatlakoztak hozzá. 2006-ban a helyi romák meglincselték Szögi Lajos tiszavasvári tanárt gyermekei szeme láttára, és az eset komoly visszhangot váltott ki a sajtóban (ld. olaszliszkai lincselés).

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Gótikus templom

Gótikus stílusú temploma 1332-ben épült a Nagyboldogasszony tiszteletére, a 19. században barokk formát kapott. [2]

A magyar templomok közt különlegesnek számító tornya 1632-ben készültm katonai őrtoronynak. (Az építő, az eperjesi Stenczel Dániel munkájáért 400 forintot és 20 köböl búzát kapott.) A toronyban két harang van, delente megkonduló nagyharang másfél tonnát nyom. A harang pajzsán lévő felirat szerint a 17. század legnevesebb harangöntője, az eperjesi Georg Wierd készítette 1633-ban.

[szerkesztés] Más látnivalók

Kőhíd
Kossuth Emlékház
Zsinagóga
Református templom (1784 és 1787 között épült).
A „Traktér” ötszáz éves épület, eredetileg a terebesi pálos szerzetesek kolostora, a 17. században a királyi dézsmaszedők lakhelye, a 18. században postaállomás és vendégfogadó.

[szerkesztés] Borászatok

Karádi és Berger Borászat [3]

[szerkesztés] Szállás

Komp Étterem és Vendégház [4]

[szerkesztés] Környező települések

Szegilong (3 km), Vámosújfalu, a legközelebbi városok: Sárospatak és Szerencs (kb. 18 km).

[szerkesztés] Érdekességek

A templomot 1772-ben kirabolták. A monda szerint az arany kegytárgyakat a rablók a Bodrogba rejtették, de felemelkedtek a víz színére és így megtalálták őket. Az eset emlékére kőkeresztet illesztettek a sekrestye falába.
1805. december 5-én egy éjszakát Olaszliszkán pihent a Szent Korona, amikor Pozsonyból Napóleon közelgő seregei elől keletre, Munkácsra menekítették.
A liszkai közhit szerint itt született 1802. szeptember 19-én Kossuth Lajos (és nem a hivatalosan születési helyének tartott Monokon), miközben apja várandós feleségével úton volt haza Monokra a sátoraljaújhelyi tiszti értekezletről.