Pfaff Ferenc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pfaff Ferenc (Mohács, 1851. november 19. – Budapest, 1913. augusztus 2.) építész, műegyetemi tanár
A pesti József nádor Műegyetemen Steindl Imre volt a mestere. 1887-től a Magyar Államvasutaknál dolgozott, ahol később a magasépítményi osztály vezetője, a MÁV főépítésze lett. 1887–1907 között munkatársaival 20 nagyállomás és számtalan kisebb állomás jellegzetes stílusú tervezését és kivitelezését végezte, irányította.
[szerkesztés] Állomások
- Cegléd
- Celldömölk
- Debrecen
- Fiume (Rijeka) (1890) – nevét emléktábla őrzi
- Füzesabony (1893) [1] – nevét emléktábla őrzi
- Gyimesbükk
- Győr (átépítés)
- Kaposvár
- Kassa (átépítés)
- Kolozsvár (Cluj-Napoca)
- Lipótvár (Leopoldov)
- Miskolc, Gömöri pályaudvar, 1899 [2]
- Miskolc, Tiszai pályaudvar, 1901
- Nagykároly (Carei)
- Pécs (1900) – nevét emléktábla őrzi [3]
- Pozsony (Bratislava)
- Szatmárnémeti (Satu Mare) – nevét emlékoszlop őrzi
- Szeged (1902) – felújítása folyamatban, Pfaff eredeti tervei szerint [4]
- Versec
- Zágráb (Zagreb)
- Zsombolya [5]
[szerkesztés] Egyéb épületei
- Szeged, MÁV Igazgatóság (1894) – nevét emléktábla őrzi
- Budapest, a milleniumi kiállítás Közlekedési Csarnoka, a későbbi Közlekedési Múzeum (1896) [6]
- Budapest, a svábhegyi római katolikus templom (1886)
- Budapest, az 1885-ös országos kiállítás képzőművészeti épületét, a Stefánia-palotát, amely később a Fővárosi Múzeumnak adott otthont a II. világháború végéig
- Budapest, Műcsarnok
Based on work by