Prohászka Ottokár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10. – Budapest, 1927. április 2.) katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök, a keresztényszocializmus képviselője, az MTA tagja.

Tartalomjegyzék 1 Származása 2 Élete 2.1 Gyermek- és ifjúkora 2.1.1 Nyitra, Pozsony (1858–1861) és Rózsahegy (1861–1866) 2.1.2 Losonc (1866–1869) 3 Pályakezdés 4 Jelentősége és az őt övező viták 5 Szobrát is ledöntik 6 Művei utóélete, boldoggá avatás 7 Könyvei 8 Külső hivatkozások 9 Forrás

[szerkesztés] Származása

Prohászka Ottokár a felvidéki Nyitrán született. Édesapja, Prochaska Domokos (1817–1879) Morvaországból származott, ősei németajkú földművesek voltak, de hivatalnokoskodtak is, ő az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi hadseregének tisztjeként egyre feljebb haladt a ranglétrán. Egy vadászezred hadnagyaként került Magyarországra. A negyven éves, jó megjelenésű vadásztiszt egy 1857-ben, Pozsonyban rendezett bálon találkozott a feltűnően szép, alig 19 éves Filberger Anna Máriával (1838–1888), akit többször felkért táncolni. Hamar egymásra találtak, és azonnal megszerették egymást. Domokos Nyitrára ment és megkérte a Filberger-szülők lányának a kezét, akik bele is egyeztek a házasságba, ám a hadsereg egy tisztje csak úgy nősülhetett meg, ha előbb egy nagyobb összeget, úgynevezett kauciót tesz le, amivel igazolni tudja, hogy rendelkezik azzal a feltétellel, amely megfelel a rangjához, és ezáltal további, házas életéhez. Mivel Prochaska család nem rendelkezett ekkora összeggel, ezért Domokos kilépett a seregből, s jelentkezett a Pénzügyminisztériumban, ahol tisztviselői álláshoz jutott. Itt nem volt szükség kaucióra, tehát a jegyesek összeköthették életüket. A friss házasok a családfő munkája miatt Pozsonyba költöztek, de első gyermekük, Prohászka Ottokár mégsem ott, hanem Nyitrán született, mert a viselős anya a szülés előtt hazautazott, és szülei házában hozta világra gyermekét. A Filberger család felmenői Svájcból települtek át Nyitrára, s csakhamar a város egyik legtekintélyesebb családjává váltak, az 1800-as években német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat. Ottokár anyai nagyapja, Filberger András fiatal korában pékmester volt.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Gyermek- és ifjúkora

[szerkesztés] Nyitra, Pozsony (1858–1861) és Rózsahegy (1861–1866)

Ottokárt a születés utáni harmadik napon, október 13-án tartotta keresztvíz alá anyai nagybátyja, Filberger Rezső és felesége, Császka Mária, a későbbi kalocsai érsek, Császka György nővére a Nyitra-alsóvárosi plébániatemplom Szent Mihály kápolnájában. Az ünnepi misét Nécsey András, helybéli káplán celebrálta. Nem sokkal később visszatértek Pozsonyba, de nem maradtak sokáig a városban.

Az apa áthelyezései miatt a család többször változtatott lakhelyet. 1861-ben a Vág folyó partjára települt, festői környezetben található Rózsahegyre költöztek. Itt születtek testvérei is, Irma és Gusztáv. Ehhez a városhoz kötötték első élményei, itt tanult meg járni, beszélni, a helyi templomban hallgatta élete első szentmiséjét. A várost körülvevő gyönyörű táj, a természet szépsége lenyűgözte a hat-hétéves Ottokárt, vagy ahogy édesanyja becézte: Ottót. Rózsahegyen kezdte meg az elemi iskolát, amelynek csak első osztályát (1865–1866) végezhette helyben.

[szerkesztés] Losonc (1866–1869)

1866-ban Prohászkáék ismét költöztek, ezúttal az akkor még színtiszta magyar anyanyelvű Losoncra, ahol Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet, de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és gondolkodni. 1869-től két éven át a nyitrai piarista gimnáziumba járt, a legkiválóbb tanulók közé tartozott.

Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy - szintén két éven át - a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja, akiket egy 1879. július 9-én írt levelében ebben nem támogatta határozottan, inkább tartotta korainak az elhatározást. Apja azt tanácsolta neki, hogy ha valóban pap akar lenni, legyen inkább világi pap (plébános).

Ottokár 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak (utóbbiak csak a vizsgáztatást végezték). 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.

[szerkesztés] Pályakezdés

Teológiai tanulmányait Rómában végezte. Hazatérte után több papi tisztséget is betöltött. 1904-ben a teológia egyetemi tanárává nevezték ki. 1905-től haláláig székesfehérvári püspök. 1909-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól rendes tagja . 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett. A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a Tanácsköztársaság megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője. 1920-1922-ben parlamenti képviselő, és a Bethlen István vezette Egységes Párt elnöke. A Magyar Sion társszerkesztője (1887-1904), az Esztergom című politikai lap szerkesztője (1895-1904).

[szerkesztés] Jelentősége és az őt övező viták

Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a XX. század eleji katolikus megújhodás egyik programadója.

Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is viták tüzében áll.

Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége az ezredfordulón emelkedőben van, elfelejtett műveit újra olvassák. A második világháború utáni korszak történet- és irodalomtörténetírása a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Aligha hihető, hogy Prohászka nem marad a 20. század magyar történelmének és személyiségeinek értékelése körüli "kultúrharc" középpontjában. Műveinek, személyiségének, gondolatrendszerének tudományos igényű értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik.

Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkásmozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben három könyvét, köztük Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) c.-t indexre tették. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. "A pokol kiszabadult s az emberek ördögök lesznek" - írta 1915. április 15-én [[1]. A második világháború utáni évtizedek irodalma például ezekről a nézeteiről teljesen megfeledkezett és a Nyugat körének háborús kiábrándultságára koncentrált.

[szerkesztés] Szobrát is ledöntik

Prohászkától származik a hungarizmus kifejezés, amelyen ő a magyar érdekekért való munkálkodást, a keresztény és szocialista szemléletet jelentette. A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik Pázmány Péter hatásával. A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben emelt bronzszobrát 1947. április 26-ról 27-re virradó éjjel Faludy György író vezetésével kommunista munkások ledöntötték. 1984. április 2-án állították fel újra a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom mellett. A szobor Fülöp Elemér alkotása.

A szobrot - és magát Prohászkát - övező indulatok egyik forrása (a hungarizmus kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében "foglalkozott" a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák Zoltán Prohászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban. Nézeteit, melyeket szóban és írásban sokszor kifejtett, a következő idézetek tükrözik: –“A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.” – “A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.” – “Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.” – Vannak, akik Prohászkát a fenti és számos hasonló dokumentált kijelentései alapján a magyar holokauszt egyik vezető szellemi előkészítőjének tekintik.

Mások azonban nem hisznek abban, hogy Prohászka akár a hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért tisztelik. Erről tanuskodik a róla elnevezett oktatási intézmények és szervezetek sora.

[szerkesztés] Művei utóélete, boldoggá avatás

Összes műveit 25 kötetben 1928-1929-ben a Szent István Társulat adta ki. Naplója (Soliloquia) Barlay Ö. Szabolcs szerkesztésében jelent meg, ugyancsak ő dolgozta fel Prohászka életét is. Az 1940-es évek elején Székesfehérvárról kezdeményezték boldoggá avatását, de ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem az index miatt a Vatikán nem támogatta.

[szerkesztés] Könyvei

• A diadalmas világnézet, Esztergom, 1903.
• Modern katholicizmus, 1907.
• Az intellectualismus túlhajtásai, 1910.
• A túlvilág tornácaiban novemberhavi elmélkedések, 1913.
• A pünkösdi lélek elmélkedések, 1914.
• A Jordán partjától Táborhegyig elmélkedések, 1915.
• Gloria in excelsis elmélkedések, 1915.
• A Táborhegytől Bethániáig elmélkedések, 1915.
• A szép szeretet anyja elmélkedések, 1915.
• Rorate coeli! ádventi elmélkedések, 1915.
• Bethániától a Golgotáig elmélkedések, 1915.
• A keresztfa alatt elmélkedések, 1916.
• A feltámadott nyomaiban elmélkedések, 1916.
• Kultúra és terror, 1918.
• Élő vizek forrása elmélkedések Jézus szentséges szívéről, 1927.
• Prohászka Ottokár missziós körlevelei (Szerk.: Farkas Edith), 1927.
• Szentlélek hárfája Prohászka imakönyv, 1927.
• Korunk lelke, 1928.
• Isten és a világ missziós levelek, 1928.
• Világosság a sötétségben pásztorlevelek, 1928.
• Magasságok felé, 1928.
• Utak és állomások útirajzok és -naplók, 1928.
• Hit és ész hitvédelmi dolgozatok, 1928.
• Az elme útjain bölcseleti dolgozatok, 1928.
• Ünnepnapok emlékezések, 1928.
• Élet igéi beszédek, 1928-1929.
• Az igazság napszámában, 1929.
• Az Úr házáért, 1929.
• Új elmélkedések, 1929.
• Sion hegyén, 1929.
• Iránytű, 1929.
• Soliloquia (Napló), 1929.
• Élet kenyere az Oltáriszentség imádása, 1930.
• Az én antiszemitizmusom összegyűjtött zsidó tárgyú írásai és beszédei Bosnyák Zoltán bevezető tanulmányával Prohászka Ottokár [Szerk.: ifj. Tompó László], 2003.
• Harmatozzatok... ! adventi elmélkedések
• Élet kenyere az Oltáriszentség imádása
• A nagyböjt is tavasz elmélkedések, keresztúti ájtatosság
• A Mária-Valéria hídról és az életről
• Élő kereszténység
• Iránytű a magyar ifjúság számára
• A diadalmas világnézet
• Föld és ég. kutatások a geológia és theológia érintkező pontjai körül
• A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat
• Elmélkedések az evangéliumról
• A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Monori Áron: A numerus clausus és a magyar katolikus sajtó 1919–1920
• Monori Áron: Akikre büszkék vagyunk (Élet és Irodalom, 2006. május 12.)
• Mózessy Gergely cikke Prohászka antiszemitizmusáról
• Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon
• Samu Tamás Gergő: Magyarország apostola és tanítómestere: Prohászka Ottokár
• Prohászka Ottokár (a Székesfehérvári Katolikus Egyházmegye honlapján)

[szerkesztés] Forrás

• Magyar Irodalmi Lexikon
• Országos Széchenyi Könyvtár katalógusa
• Szabó Ferenc (SJ, szerk.): Prohászka önmagáról. Mai írók és gondolkodók / 8.; Agapé Kiadó, Szeged, 1999. ISBN 963 458 186 2 . Elektronikus változat található a A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban.