Szergej Szergejevics Prokofjev
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szergej Szergejevics Prokofjev (Сергей Сергеевич Прокофьев) (Szoncovka, Ukrajna, (Orosz Birodalom), 1891. április 27.– Moszkva, 1953. március 5.); orosz zeneszerző, zongoraművész
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Édesanyja segítségével – aki zongorázni tanította – kisgyermek korában kezdte meg zenei tanulmányait. Ötéves korában már zongoradarabokat komponált, nyolcévesen pedig már operát írt. 1903-ban kezdte el tanulmányait a pétervári konzervatóriumban, ahol többek között Rimszkij-Korszakov is a tanára volt.
1908-ban lépett fel először, saját művének, az Ördögi látomásoknak a bemutatásával. 1914-ben bemutatták a Szkíták c. zenekari szvitjét, ami feltűnést keltett.
1918-ban koncertkörútra indult – Szibérián, Japánon és Honolulun – keresztül az Egyesült Államokba.
1921-ben mutatták be a chicagói opera megrendelésére írott operáját, A Három narancs szerelmesét.
Ezután tíz évig Párizsban élt. 1927-ben hazalátogatott a Szovjetunióba, ahol lelkesen ünnepelték az akkor már világhírű zeneszerzőt. 1932-ben – a szovjet rendszerrrel kapcsolatos összes kétsége dacára – hazatért.
A II. világháború alatt hazafias műveket írt. 1943-ban magas kitüntetésben, 1948-ban megalázó bírálatban részesült. Ez oda vezetett, hogy direkt politikai mondanivalójú zenedarabokkal (kantátákkal) kellett bizonyítania önbírálatát. 1951-ben újra kitüntetést kapott.
Utolsó jelentős művét, a Kővirág című táncjátékát 1954-ben mutatták be.
Unokája Szergej O. Prokofjev, az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségi tagja.
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Zenekari művek
[szerkesztés] Szimfóniák
- Sinfonietta in A, Op. 5 (revised as Op. 48)
- Symphony No. 1 „Klasszikus” in D, Op. 25 (1916-17)
- Symphony No. 2 „Iron and Steel” in D minor, Op. 40 (1924)
- Symphony No. 3 in C minor, Op. 44 (1928)
- Symphony No. 4 Op. 47 (1929-30, rewritten Op. 112, 1947)
- Symphony No. 5 in B-flat, Op. 100 (1945)
- Symphony No. 6 in E-flat minor, Op. 111 (1947)
- Symphony No. 7 in C-sharp minor, Op. 131 (1951-52)
- Két fiatalkori szimfónia (1909 előtt)
[szerkesztés] Versenyművek
[szerkesztés] Zongoraversenyek
- I. (Desz-dúr) zongoraverseny, op. 10., 1911-12
- II. (g-moll) zongoraverseny, op. 16., 1913, revízió: 1923
- III. (C-dúr) zongoraverseny, op. 26., 1917-21
- IV. (B-dúr) zongoraverseny balkézre, op. 53., 1931
- V. (G-dúr) zongoraverseny, op. 55., 1935
[szerkesztés] Hegedűversenyek
- I. (D-dúr) hegedűverseny, op. 19., 1916-17
- II. (e-moll) hegedűverseny, op. 63., 1934
[szerkesztés] Gordonkaversenyek
- E-moll gordonkaverseny, op. 58., 1934-38 - valamint:
- E-moll szimfonikus koncert gordonkára, op. 125., 1950-52 (az opus 58-as gordonkaverseny átdolgozása)
- G-moll concertino gordonkára és zenekarra, op. 132., 1952 (ezt Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművész fejezte be Dimitrij Kabalevszkij zeneszerző segítségével)
[szerkesztés] Operák
- Colas Breugnon, op. 24., 1937., rev.: 1968
- A három narancs szerelmese, op. 33., 1919
- A Tarasz család, op. 47., 1947., rev.: 1967
[szerkesztés] Kantáták
- Rekviem, op. 72., 1962
- A harc poémája, op 12., 1931
[szerkesztés] Balettzenék
- Ala i Lolli, Op. 20 (mostly incorporated into 'Scythian Suite', Op. 20)
- Chout / The Buffoon, Op. 21
- Trapeze, Op. 39 (also known as Quintet, Op. 39)
- Le Pas d'acier / The Steel Step, Op. 41
- The Prodigal Son, Op. 46
- On the Dnieper / Sur le Borysthene, Op. 51
- Romeo and Juliet, Op. 64 (1935-36)
- Cinderella, Op. 87 (1940-44)
- The Tale of the Stone Flower, Op. 118
[szerkesztés] Szimfonikus mese
Péter és a farkas (Петя и волк - симфоническая сказка для чтеца и оркестра) Op. 67
[szerkesztés] Filmzenék
Eisenstein filmjeihez:
- Jégmezők lovagja (Alekszander Nyevszkij)
- Rettegett Iván