Tájfutás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tájfutás nemzetközi szimbóluma

Tájfutó

A tájfutás vagy tájékozódási futás egy futósport, de űzőinek legalább annyira életforma is; az általában hétvégenként megrendezett versenyekre járva az ország különböző részeit lehet megismerni.

A tájékozódó futás általban a természetben, jellegzetes terepeken (bozótos alföld, dombok, hegyek) történik tájoló (lásd az iránytű szócikkben) és térkép segítségével. Újabban az ún. dugoka is része a versenynek, ami az elektronikus-pontérintő rendszer része. Ezen a kis, ujjra felhúzható "pöckön" tárolódnak a pontfogási időpontok, amit verseny után ki lehet értékelni.

A cél a rajtból elindulva minél hamarabb megtalálni a térképen jelzett pontokat a megfelelő sorrendben. Az ellenőrző pontokon narancssárga-fehér színű bója található. Nem biztos, hogy a legrövidebb út a leggyorsabb, mivel a nagy szintkülönbségek fölösleges bejárása sok időt rabolhat el, valamint az erős bozót, kerítések és más akadályok is nagyban akadályozhatják a gyors továbbjutást. A jó tájékozódási futónak mind kondícióban, mind tájékozódási képességét tekintve is jó teljesítményt kell nyújtania, mivel ezek hiánya hátraveti a versenyben. Így ez a sportág ideálisan ötvözi a szellemi és testi követelményeket.

Az indítás egyénileg, általában 2 percenként történik (akárcsak a rallyban), a versenyzők így csak saját magukra számíthatnak a tájékozódásban.

[szerkesztés] Története

A sport a skandináv országokban igen népszerű, onnan terjedt el Európa többi országába. A női résztvevők közül a magyar Monspart Sarolta 1972-ben, míg Oláh Katalin 1991 és 1995-ben volt világbajnok. A szocializmus alatt akadálya volt sport elterjedésének a jó térképek hiánya. Mint ismeretes, a nemzetközi szocialista rendszer egyik alapelve volt a titkolózás, ebbe beleértve a dolgok eltitkolását a saját állam állampolgárai előtt, és ennek része volt a térképek rendszeres meghamisítása, azok minőségének tudatos lerontása.

Mivel nem olimpiai sportág, kevesebb támogatásban részesül azoknál.

[szerkesztés] Tájfutótérkép

Tájfutótérkép

A tájfutáshoz speciális tájfutótérképet használnak. Általában 1:15 000-es vagy 1:10 000-es méretarányú részletes topográfiai térképek ezek, speciális nemzetközi jelkulccsal. A verseny során erre a térképre nyomtatják a pályát is, illetve a felkeresendő ellenőrző pontok számát.

A versenyző szempontjából a részletes és olvasható térkép megbízható segédeszköz az útvonalválasztáshoz, képessé teszi őt a tájékozódási ügyességének és futóképességének megfelelően kiválasztott útvonal folyamatos követésére. A helyes útvonalválasztás értelmét veszti, ha a térkép nem hű képe a terepnek, ha pontatlan, elavult vagy rosszul olvasható.

Bármi, ami a haladást akadályozza, alapvető információ: sziklák, víz, sűrű bozót. Az ösvények és utak hálózata megmutatja, mely irányokban könnyebb a haladás és a tájékozódás. A futhatóság részletes osztályozása elősegíti a versenyző helyes döntését. A tájfutás elsősorban térképolvasással történő tájékozódás. Ezért szükséges a pontos térkép a jó és hatékony útvonalválasztáshoz. Egyetlen versenyzőnek sem származhat előnye vagy hátránya a térképhibákból.

[szerkesztés] Színek szerepe

A tájfutótérképen eltérő alapszínek segítik a jelölések és vonalak áttekinthetőségét.

Feketével vannak jelölve:

Utak, ösvények; sziklaalakzatok; mesterséges műtárgyak, épületek, kerítések; erdőhatár

Barnával vannak jelölve:

Szintvonalak; domborzati elemek: gödrök, buckák; szintletörések

Zölddel vannak jelölve:

A zöld szín erősségével érzékeltetik a jelölt terepen való haladás sebességét(minél sötétebb zölddel van jelölve a terület, annál nehezebben futható a bozót miatt), a növényzet sűrűségét; jellegfák, bozótos. A fehérrel jelzett erdők aljnövényzet nélküliek, akadálymentesen futhatóak.

Kékkel vannak jelölve:

Tavak, vízfolyások, vizesgödrök; északvonal

Sárgával van jelölve:

Nyílt területek, rétek, tisztások, mezők