Thrakia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Thrakia vagy Trákia (ógörögül Θράκη/Thraké, latinul Thracia vagy Threcia, bolgárul Тракия/Trakija, törökül Trakya) a Balkán-félsziget délkeleti részén elterülő földrajzi és koronként változó történeti régió. Az ókori Thrakia a trákok szállásterülete, az török hódoltság idején Rumélia néven a birodalom egyik közigazgatási egysége volt. Napjainkban Dél-Bulgária egy részét (Észak-Trákia), Görögország északkeleti vidékét (Nyugat-Trákia), illetve Törökország európai területeit (Kelet-Trákia) foglalja magában. Délről az Égei-, keletről a Márvány- és a Fekete-tenger határolja.

[szerkesztés] Területének alakulása

Az ókorban Európának a Görögországtól északra fekvő területeket nevezték Thrakiának, beleértve a déli Makedóniát és Szkíthiát is. Hérodotosz a trákokat az indek után a világ legnagyobb népének ismerte. Szorosabb értelemben az Olümposz északi lábánál fekvő, Makedóniához tartozó Pieria tartományt tartják a pieri trákok lakóhelyének, amely törzs onnan nyomult tovább Hellász többi tartományába.

Később Thrakia kiterjedése a Makedónia északi határa és az Isztrosz (Duna) közötti területre szorítkozott, melyet keletről az Euxeinosz Póntosz (Fekete-tenger) és a trák Boszporusz (a konstantinápolyi országút), délről a Propontisz (Márvány-tenger) és a Hellészpontosz (Dardanellák szorosa), az Égei-tenger és Makedónia határhegyláncának északi része, nyugatról pedig a Sztrümón (Sztruma) folyó és az illír törzsek lakóhelye határoltak, s amelyek területe körülbelül 220 000 négyzetkilométernyire terjedt ki.

A római császári uralom alatt végül a régió még kisebb terjedelműre, a régi Thrakiának a Haemustól (Balkán-hegységtől) délkeletre eső részére apadt, míg az északi részt Moesiának nevezték.

[szerkesztés] Története

Thrakia tengerpartjain számos virágzó gyarmatot alapítottak a görögök. A Melasz-öböl és a Hellészpontosz közötti 75 km hosszú és 15 km széles, a régiek által trák Kerszonészosznak nevezett és Thrakia részének tekintett félszigetet (Dardanellák vagy Gallipoli) Athén részéről Miltiadész, a marathóni győző egyik nagybátyja gyarmatosította. Thrakia belsejét az indoeorópai népfajhoz tartozó törzsek lakták. Bár a trák népek jelentős terület felett rendelkeztek, nem alkottak egységes birodalmat. Végig falvakban laktak, amely megakadályozta, hogy ellen tudjanak állni a hódító népeknek. Bár birodalmuk szinte az egész Balkán-félszigetet magában foglalta, területeik állandóan fogytak. Az Adriai-tenger mellől az illírek, majd a makedónok űzték el őket. Bár ezek az erős népek állandó kapcsolatban áltak a velük, mégsem vették át a kultúrájukat. Az idők folyamán a görögök folytatták terjeszkedésüket. Trák területen jött létre Bizánc, az egyik jelentős görög város. A trák területek kiaknázásában is termékenyek voltak, jelentős arany- és ezüstbányákat üzemeltettek ezeken a területeken.

Megabüzosz, I. Dareiosz király hadvezére hajtotta őket a perzsák uralma alá (Kr. e. 514).Ami nem sikerült a görögöknek, az sikerült a perzsáknak. A trákok hűbéresi viszonyba kerültek, és ezzel lassan megindult a perzsa szokások átvétele is. Xerxész visszavonulása után azonban ismét visszanyerték függetlenségüket. A Kr. e. 5. század közepe táján a legtöbb trák törzs I. Teresz, az odrüszák királyának uralma alatt egy birodalommá egyesült, mely különösen Teresz fia, Szitalkész alatt virágzó, hatalmas állammá fejlődött. Szitalkész halála után, Kr. e. 424-ben azonban három fejedelemségre szakadt, melynek uralkodói egymással folytonosan hadakoztak.

II. Philipposz makedóniai királynak (Nagy Sándor atyjának) nem volt nehéz ezeket a törzseket egyenként meghódítani és így Thrakiát a makedón birodalomba beolvasztani. Egészen Kr. e. 146-ig makedón uralom alatt volt, amikor Thracia provincia néven római uralom alá került.

Rövid időre ugyan visszanyerte függetlenségét, de már 133-ban ismét római kézre jutott. Thrakia földrajzi helyzeténél fogva, mint az Európát Ázsiától elválasztó vidék, majdnem mindig tanúja volt a Nyugat- és Keletrómai Birodalom közötti összeütközéseknek. A népvándorlás és a a rómait követő bizánci uralom idejében is sokat szenvedett. Germán, gót és szláv törzsek tanyáztak itt, mig végül a 15. században a törökök elfoglalták az egész vidéket.

[szerkesztés] Egyéb érdekességek

Az ország délkeleti részén, a Sztruma és Meszta folyók torkolata közt fekvő Pangaion-hegység az ókorban híres volt arany- és ezüstbányáiról.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont.

Római provinciák