Isten, áldd meg a magyart

De la Wikipedia, enciclopedia liberă

Partitura originală

"Himnusz" — cântecul care începe cu cuvintele Isten, áldd meg a magyart ascultă (Doamne, binecuvântează-i pe maghiari) — este imnul naţional oficial al Ungariei. A fost adoptat în 1844 şi prima strofă este cântată la ceremoniile oficiale. Textul a fost scris de Ferenc Kölcsey şi muzica a fost compusă de Ferenc Erkel.

Acest imn se află şi în cartea de cântări romano-catolice Hozsanna.

Poemul şi cântecul intitulat "Szózat", care începe cu cuvintele Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar (Ţării tale mamă să-i fi credincios ferm, o, maghiare) se bucură de statutul legal şi social aproape egal cu cel al "Himnusz" prin Constituţia Ungariei.

O recunoaştere este dată de asemenea marşului lui Rákóczi, o scurtă piesă fără text compusă de un anonim care este folosită des la ocazii militare.

Cuvintele imnului Ungariei sunt neobişnuite pentru acest gen pentru a exprima o rugăciune lui Dumnezeu în loc să proclame mândria naţională.

Versiunea în limba română nu este o traducere oficială.

Textul oficial	Traducere
Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!	Doamne, binecuvântează naţiunea maghiară cu îndurarea şi mărinimia Ta, întinde asupra-i braţul tău păzitor în timpul disputelor cu inamicii săi; Smulge-i prin soartă rea, adu asupra ei un timp de alinare. Această naţiune a suferit pentru păcatele ei din trecut şi din viitor!
Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött, s felé Kard nyúlt barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját e hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölette.
Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvák hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!