A magyar nép kialakulása
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| A magyarság történelme |
|---|
 |
| A magyar nép kialakulása |
| Magyar őstörténet |
| Honfoglalás |
| Kalandozó hadjáratok |
| A középkori Magyar Királyság története |
| Árpád-kor |
| Anjou-kor |
| Vegyesházi királyok kora |
| Koraújkori magyar történelem |
| Török hódoltság |
| Erdélyi Fejedelemség |
| Királyi Magyarország |
| Rákóczi-szabadságharc |
| A Habsburg abszolutizmus kora |
| 19. századi magyar történelem |
| Reformkor |
| 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
| Kiegyezés |
| Osztrák–Magyar Monarchia |
| 20. századi magyar történelem |
| Őszirózsás forradalom |
| Magyarországi Tanácsköztársaság |
| Magyarország 1919–1945 között |
| Magyarország 1945–1956 között |
| 1956-os forradalom |
| Magyarország 1957–1989 között |
| Magyarország – Kárpát-medence |
| Magyarország politikai élete (1989–) |
| A kisebbségi magyarok története |
| A magyarországi nemzetiségek története |
| Erdély történelme |
| Magyar hadtörténet |
Ez a szócikk a magyarság történelmének koraközépkori szakaszát öleli fel az 5–10. század között. A korszak magában foglalja a levédiai és etelközi tartózkodást, valamint a honfoglalás és a kalandozások korát, Géza fejedelem uralkodásáig.
A Kárpát-medence magyarok előtti történetéről lásd: A Kárpát-medence története a honfoglalásig
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ókori előzmények
Fő szócikk: Magyar őstörténet[szerkesztés] A korai magyar fejedelemség
[szerkesztés] Levédia
Az 5. század közepén a népvándorlás arra kényszerítette a magyarokat, hogy a valószínűleg a Volga és Káma folyók vidékén fekvő korábbi szálláshelyüket elhagyják és nyugatabbra vándoroljanak. A magyar őstörténet írott forrásai szerint egy darabig a Don környékén (Levédiában) éltek. A magyarok is részét alkották a hunok, az avarok, majd az onogurok birodalmának.
[szerkesztés] Etelköz
Fő szócikk: EtelközA 7–9. század között a Don és Szeret folyók között (a mai Ukrajna déli része, valamint Moldva területe – lásd Bíborbanszületett Konstantin művét "A birodalom kormányzásáról"), az ún. Etelközben lett a magyar törzsszövetség új szállásterülete. A magyar törzsek először a Kazár Birodalom szövetségesei voltak, majd független birodalmat hoztak létre, ahol államalkotó népként uralkodtak más népcsoportok felett.
A 9. századi arab források fejlett állami életről számolnak be.
[szerkesztés] Honfoglaláskor
Fő szócikk: Honfoglaláskor[szerkesztés] A honfoglalás
A zsákmányszerzés érdekében a törzsek hajlandóak voltak más népek szolgálatába állni és részt venni azok egymás ellen folytatott csatájában. Jó harcosok lévén több európai uralkodó is gyakran meghívta a magyarokat csapataik erősítésére, és hírük egész Európát bejárta. (Így például a német krónikák is beszámolnak róluk.) Fegyelmezett hadszervezetük, újszerű harcmodoruk, mellyel csapdába csalták az ellenséget, lovaglásban és íjkezelésben megmutatkozó tehetségük félelmetes ellenféllé tette őket. Az európai háborúk során gyakran jártak a Kárpát-medencében, Attila volt országában, és ismerték a terület előnyeit.
A század végére a besenyők egyre hevesebben támadták a magyar államot a nehezen védhető keleti sztyeppevidék felől. Ezért a törzsi vezetők Etelköz elhagyását és a szomszédos Kárpát-medence elfoglalását fontolgatták. A hét törzset tömörítő magyar törzsszövetség fejedelmeinek Álmost majd őt követően Árpádot, a Megyer (Magyar) törzs vezetőit választották. A magyar törzsekhez csatlakozott a szomszédos kabarok három törzse is.
A honfoglalást egy különösen pusztító besenyő támadás után döntötték el végleg. 894-ben Bölcs Leó bizánci császár szövetségeseként a magyar seregek a bolgárok ellen szálltak harcba, amikor, kihasználva a főhadak távollétét, etelközi szálláshelyeiket a besenyők feldúlták. Ez a pusztítás arra kényszerítette a magyarokat, hogy Etelközt elhagyják és a biztonságosabbnak ítélt Kárpátok védvonala mögé vonuljanak.A magyarság másik része pedig a déli irányba vándorlást választotta, a Kuma folyótól délre, a nyári legelők kaukázusi vidékét.
895-ben az etelközi magyarság jó része (a becslések szerint 200-500 ezer ember) a Kárpát-medencébe költözött. A helyi fejedelmekkel szövetségre léptek vagy harcban legyőzték őket, és elég gyorsan birtokba vették az egész területet. A következő néhány nemzedék alatt a honfoglalók és az őslakók összeolvadtak. Az előbbiekből lettek a szabadok, a későbbi nemesség, az utóbbiakból pedig jellemzően a szolgák, a későbbi jobbágyság.
[szerkesztés] A kalandozó hadjáratok
A következő évtizedekben a magyarság életmódja kezdett megváltozni. A letelepedés kényszerének feszültségét zsákmányszerző hadjáratokon, az úgynevezett kalandozásokon keresztül próbálták levezetni. Több mint nyolcvan ilyen hadjáratot vezettek Nyugat-Európa és Dél-Európa valamennyi országába. Itáliába, a német és francia fejedelemségekbe, de még a messzi Spanyolországba is eljutottak. A kezdeti sikerek után 955-ben az augsburgi csata súlyos vereséget hozott, ami a korábbi stratégia átgondolására kényszerítette a vezetőket.
[szerkesztés] A keleten maradt magyarság
A 9. század végén az Uraltól keletre élő, s az ujgur birodalom kötelékébe tartozó nyolc törzset számláló besenyő nép támadásai végleg szétzúzták a Kazár Birodalmat, majd a levédiai és a Kuma-menti magyarság meghátrált. A Manicsj mocsárövezetétől délre tanyázó kummagyar törzsek felhúzódtak a Kaukázusba, nyári legelőikre. Bíborbanszületett Konstantin id. művében leírja, hogy hogy a magyarok (nála türkök) egyik része délebbre, Perzsia felé menekült, s őket még az ő idejében is "hős szavárdoknak" (szabartoi aszfaloi) nevezik.
A nagy szétszakadás után a nyugatra vándorolt magyarság a Kaukázus vidékén maradt kummagyarokkal követek útján sokáig érintkezésben maradt, de a kapcsolat később megszakadt (Kb. XII. szd). A Kuma-menti magyarokat először az V. században Chorenei Mózes (az "Örmény Herodotosz") említi Arménia Földrajza című munkájában. Legismertebb fejedelmük Gyeretyán (Jeretján) XXII. János avignoni pápa segítségével folytatta már szervezetten az országban a katolikus hittérítést. Bizonyithatóan három püspökség jött létre.
Az Arany Horda fennhatósága alatt viszonylag nyugodtan éltek a Toktamis-Timur háborúskodások idejéig. A Toktamist segédcsapatokkal támogató Kummagyaria sorsa Timur kezébe került. 1396 januárjában Timur lenk (Tamerlan) parancsára Magyart (jelenleg Bugyonovszk), a kumai magyarok fővárosát földig rombolták. Mindeddig két, nagyjából hasonló területű és lélekszámú Magyarország létezett.
[szerkesztés] Lásd még
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by