A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Vatikánban található Sixtus-kápolna mennyezetfreskója Michelangelo egyik műve, a világ egyik legismertebb alkotása és a 540 m2 területével legnagyobb egybefüggÅ‘ freskója. Egyedülálló tablója az Ószövetség szereplÅ‘inek és eseményeinek. Az itáliai reneszánsz korában, 1508 és 1512 között keletkezett alkotás számtalan elembÅ‘l áll. Kilenc központi festményen örökÃti meg Mózes elsÅ‘ könyvének jeleneteit, köztük található a freskó legismertebb részlete, az Ãdám teremtése, amelyet számtalanszor feldolgoztak a populáris kultúrában. EzenkÃvül hét ószövetségi próféta, öt szibilla arcképe, bibliai jelenetek, Krisztus Å‘seinek felsorolása, mellékalakok és a maga korában újszerű látszólagos márványdÃszÃtés teszik teljessé ezt a művet.
[szerkesztés] A kápolna korábbi freskói
IV. Sixtus pápa, valószÃnűleg Lorenzo de Medici tanácsára, elsÅ‘sorban firenzei festÅ‘ket bÃzott meg elkészült kápolnája falának dÃszÃtésével. Ãgy azután a quattrocento legjenetÅ‘sebb művészeinek festményei ékÃtették a falakat: Perugino, Domenico Ghirlandaio, Sandro Botticelli, Luca Signorelli és a kevésbé ismert Cosimo Rosellini freskói, segÃtÅ‘ik pedig Pinturicchio, Piero di Cosimo és Bartolomeo della Gatta voltak.
A freskók párhuzamos ciklusokban jeleneteket ábrázoltak Jézus és Mózes életébÅ‘l. Az Ószövetséget, a törvény korát és az Újszövetséget, a kegyelem korát állÃtották szembe oly módon, hogy Mózes és Jézus életének hasonló tÃpusú eseményeit párosÃtották össze a párhuzamosan futó freskókon.
A két legjelentÅ‘sebb mester, Perugino és Botticelli több jelenetet is elkészÃtett. Perugino fennmaradt freskói közül a legismertebb a Jézus átadja a kulcsokat Szent Péternek cÃmű. Amikor Michelangelo megfestette az Utolsó Ãtélet cÃmű freskót, Perugino oltárképét megsemmisÃtették. A fennmaradt adatok alapján a festmény Mária mennybevitelét ábrázolta, két oldalán pedig a Pásztorok imádása és Mózes megtalálása volt látható. Botticelli művei ma is láthatóak. A tucatnyi freskóból három származik tÅ‘le: Jelenetek Mózes életébÅ‘l, Jézus megkÃsértése és Kórah bűnhÅ‘dése.
A kápolna falain alul körben falikárpitot utánzó, gazdagon aranyozott festés fut. Giorgio Vasari szerint az ablakok feletti félkörÃveket is dÃszÃtették, valószÃnűleg a szokott csillagos mennyboltozat-ábrázolással.
A kápolna tehát Michelangelo megjelenése elÅ‘tt már szinte kész volt, s valószÃnűleg senkinek nem jutott volna eszébe új freskók festése, ha nem támad egy hatalmas repedés a kápolna mennyezetén. Ãgy azonban II. Gyula pápa elrendelte a kápolna szerkezetének megerÅ‘sÃtését, és a mennyezet újrafestését. S ha már újra kell festeni, miért ne legyenek ott is festmények?
[szerkesztés] A mennyezetfreskó keletkezése
„Csinálj, amit akarsz!†– vetett véget a pápa Michelangelóval folytatott vitájának. II. Gyula ugyanis eredetileg sokkal kevésbé grandiózus tervvel állt elÅ‘, mindössze a nagy területű és üres mennyezetet szerette volna ornamentális elemekkel tagolni, és az ablakok fölé az apostolok képmásait festetni. Mintája az akkoriban felfedezett Domus Aurea volt. Erre a tervre szemelte ki a szobrászt, aki vonakodva fogadta el a megbÃzást. Ugyan amikor Domenico Ghirlandaio műhelyében tanonckodott, mestere épp a Santa Maria Novella-templomban Lorenzo de Medici apósának kápolnájában egy freskón dolgozott, ebbÅ‘l következÅ‘en Michelangelónak volt jártassága a freskófestésben. Azonban eddigi egyetlen ilyen jellegű feladata, a Leonardóval közösen elnyert, a firenzei Palazzo Vecchio dÃszÃtésére irányuló munkája meghiúsult. Ãm ha már Å‘t bÃzták meg, a természetébÅ‘l következÅ‘ monumentalitásra való törekvés arra sarkallta, hogy ne elégedjék meg a pápa által tervezett változtatásokkal. Olyan művet akart létrehozni, amelynek még nem volt párja a világon. Ilyen elÅ‘zmények után 1508. május 10-én megkötötték a szerzÅ‘dést.
Az 1508 augusztusában elkezdett munka 1512 októberére készült el. Bár a művész erejét megfeszÃtve dolgozott, külsÅ‘ okok akadályozták, kétszer is meg kellett szakÃtania a munkát. 1510 augusztusára elkészült a freskó elsÅ‘ felével. Az állványzat lebontása után – ami a pápa parancsára történt – II. Gyula a továbbhaladás anyagi feltételeinek megteremtése nélkül háborúba indult. Michelangelo ezt pótolandó kétszer is utána ment, Ãgy csak 1511 februárjában kezdhetett újra festeni. JellemzÅ‘ az anyagi feltételekre, hogy az Úr palástjának hagyományos kék szÃnét ultramarinnal lehetett volna előállÃtani, de ez a szÃnezÅ‘anyag nagyon drága volt, a pápa pedig szűkmarkú. Ãgy választotta a művész az egyedi lilás szÃnt. De ez az eset dicsérheti Michelangelo elÅ‘relátását is, ugyanis az ultramarin a beázások hatására elveszti ragyogó kék szÃnét, és zöldre vált. A freskó épségét pedig legjobban a beázások veszélyeztették.
[szerkesztés] Ãllványzat és technikák
Az állványzatot eredetileg Bramante tervezte, de megoldása, amely a mennyezetrÅ‘l köteleken függött volna, nem tetszett Michelangelónak. Végül a lunetták párkányába fúrt lyukakba erÅ‘sÃtették a szerkezet tartógerendáit. A művész leveleiben, verseiben sokat panaszkodott a festés által okozott egészségromlására, s ez azt a képzetet keltette az utókorban, hogy hanyattfekve festette ki az egész mennyezetet. Találtak azonban egy Michelangelótól származó rajzot, amelyen állva dolgozik a freskón.
Michelangelo a Noé-jeleneteket festette meg elÅ‘ször, de munkájával elégedetlen volt, ráadásul penész ütött át az épp elkészült freskón. Ekkor küldte el a festÅ‘ket, csak néhány segédet tartott maga mellett, akik az egyszerűbb munkákat végezték el. Rájuk maradt a vakolat elÅ‘készÃtése, a kartonok rajzainak átvitele a falra és az egyszerűbb festési műveletek. Åk végezték a pauzálás fárasztó és hosszadalmas műveletét, amikor a kartonokon a körvonalakat tűvel kiszúrák, és az apró lyukakba szénport szórva vitték fel a körvonalakat a falra. Miután megváltoztatták a vakolat összetételét, hogy jobban idomuljon a római klÃmához, a penészedés nem tért vissza többé.
A pápa, a legendákkal ellentétben, sokszor meglátogatta a kápolnát, sÅ‘t egyszer az állványzatot is lebontatta, épp mikor a munka fele elkészült. Ãgy Michelangelo is szemügyre vehette addig elkészült művét, és ez bizonyos változásokra sarkallta. Ennek köszönhetÅ‘, hogy a freskó második felén nagyobbak, lendületesebbek az alakok. A pauzálást jórészt elhagyta, és rajzkészÃtés helyett a mennyezet nedves vakolatába karcolta a körvonalakat. A festéket gyakran az ujjaival vitte föl. A freskórészleteket egységekre osztotta, egy egységnyit készÃtett el egy nap alatt vakolással és festéssel együtt. A kutatók megállapÃtásai szerint Az özönvÃz még 29 egységre volt osztva, de a bibliai jelenetek közül utolsónak elkészült A világosság és a sötétség szétválasztásá-t egy nap alatt festette föl a mennyezetre.
A lunettáknál már nem is készÃtett sem karcolt körvonalakat, sem kartonokat. Mivel ezeken a részeken már nem kellett nyújtózkodnia, megengedte magának, hogy a rajzot mindössze egy vékony ecset segÃtségével készÃtse el. A széles ecsetvonások és a vékony festékréteg arra enged következtetni, hogy a lunettákban látható Krisztus Å‘seinek arcképcsarnokával nagyon gyorsan elkészült.
[szerkesztés] A freskó részei
A kutatók egyetértenek abban, hogy a freskó ikonográfiája nem Michelangelo műve – bár lehetett beleszólása –, eredeti terve fennmaradt. ValószÃnűleg nagy fejtörést okozhatott, hogy a korábban készült freskókhoz, amelyek a kápolna falait dÃszÃtették és az Ó- és Újszövetség jeleneteit ábrázolják, hogyan illesszék a mennyezet festményeit. Olyan ótestamentumbeli jeleneteket választottak tehát, amelyeknek egyértelmű üzenete a Messiás eljövetele.
[szerkesztés] Jelenetek Mózes könyvéből
A legnagyobb feladatot a Mózes elsÅ‘ könyvébÅ‘l származó történetek alapján tervezett öt kisebb és négy nagyobb méretű kép elkészÃtése jelentette, hiszen ezek a képek jelentik a mennyezetfreskó kompozÃciójának gerincét. A festmények az oltártól nagyjából idÅ‘rendben követik egymást, s Ãgy szép sorban végig lehet nézni, miközben a látogató elsétál alattuk. A szentélyrács Michelangelo korában még a kápolna közepén húzódott, amögé csak az egyházi fÅ‘méltóségok léphettek. Nem kizárt, hogy az utolsónak elkészült négy jelenet alakjai azért kevésbé részletesek és nagyobbak, hogy a rácson kÃvül rekedtek is jól láthassák.
[szerkesztés] A világosság és a sötétség szétválasztása
- És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. (1Móz 1:4)
Michelangelo egyedülálló módon ábrázolta ezt a jelenetet: az Úr mintha maga is a világosság és a sötétség szétválasztásában teremtÅ‘dne meg, alakja teljesen beborÃtja a teret, amint parancsoló mozdulattal visszaszorÃtja a sötétséget a világosság javára. A kutatók szerint az elsÅ‘ három jelenetben Isten mint a Szentháromság egy tagjának megszemélyesÃtÅ‘je szerepel. Itt az elsÅ‘, az Atya.
[szerkesztés] A Nap, a Hold és a növények teremtése
- Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. (1Móz 1:11)
- És monda Isten: Legyenek világÃtó testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendÅ‘knek. És legyenek világÃtókul az ég mennyezetén hogy világÃtsanak a földre. És úgy lÅ‘n.(1Móz 1:14)
A feszült hangulatú jelenetet erÅ‘sÃti Isten parancsoló mozdulata, az arcvonásairól áradó határozottság és erÅ‘. A Fiú szerepében analógiát teremt Krisztus és a Nap között. (Világnak világa.)
[szerkesztés] A vÃz és a föld szétválasztása
- És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. (1Móz 1:9)
A szelÃd hangulatú festményen az Úr, mint a Szentlélek megszemélyesÃtÅ‘je lebeg a tükörsima vÃz felett, hatalmas alakja betölti a teret. Michelangelo szokatlan szemszögbÅ‘l, merész rövidülésekkel örökÃtette meg.
[szerkesztés] Ãdám teremtése
- És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.(1Móz 1:26)
Az egész műalkotás legismertebb jelenete. Az éppen megteremtett, tökéletes testtel rendelkezÅ‘ Ãdám erÅ‘tlen karmozdulata éles ellentétben áll az Úr dinamikus mozdulataival, erÅ‘teljes karmozdulatával, amint erÅ‘t ad az elsÅ‘ embernek. A köpenyébÅ‘l elÅ‘bújó alakok közül a nÅ‘alakot Sophiával, a Bölcsességgel azonosÃtják: Az Úr bölcsességgel alkotta a földet (Péld 3.19). Leo Steinberg szerint a köpeny árnyékában duzzogó angyalok Belzebub és Lucifer, az Úr másik kezénél lévÅ‘ gyermek pedig maga Krisztus.
[szerkesztés] Éva teremtése
- És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. (1Móz 2:22)
Az elÅ‘zÅ‘ekkel ellentétben a művész ezen a képen a hagyományos ikonográfiát követi. A kápolnát Szűz Máriának szentelték, aki eltörölte az elsÅ‘ nÅ‘ bűnét. Éva és Mária bibliai párhuzamát erÅ‘sÃti a festmény központi elhelyezkedése.
[szerkesztés] Bűnbeesés és kiűzetés
- Kiküldé Å‘t az Úr Isten az Éden kertjébÅ‘l, hogy mÃvelje a földet, a melybÅ‘l vétetett vala. (1Móz 3:23)
A kép középpontjában áll a fa, amelyrÅ‘l a kÃgyó a gyümölcsöt nyújtja. A mellette kardot tartó angyallal együtt szinte egy keresztet alkotnak, mintha a megkÃsértés a keresztrefeszÃtés elÅ‘képe lenne. Michelangelo szerint Ãdám épp olyan vétkes a bűnbeesésben, mint Éva. Éles a különbség a bensÅ‘séges hangulatú édeni jelenet és a pusztába űzött emberpár nyomorúsága között.
[szerkesztés] Noé áldozata
- És oltárt épÃte Noé az Úrnak, és vÅ‘n minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron. (1Móz 8:20)
Ez a jelenet a Biblia szerint az özönvÃz után következik. A sorrend felcserélésével a freskó ikonográfiájának tervezÅ‘i valószÃnűleg azt akarták kifejezni, hogy Noé rendszeresen mutatott be áldozatot, és ezzel vált méltóvá az isteni kegyelemre.
[szerkesztés] Az özönvÃz
- És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld szÃnén vala, az embertÅ‘l a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földrÅ‘l. (1Móz 7:23)
A Noé történetét elbeszélÅ‘ ciklus központi jelenete. A kavargó, menekülni próbáló embertömeg mögött békésen lebeg a vÃz tetején a bárka, az egyház szimbóluma. Michelangelo leghamarabb elkészült festménye, a vizsgálatok szerint lassan készült el, legalább egy hónapig dolgozott rajta. Itt még a megszokott perspektivikus szerkesztéssel komponált, de ezt a késÅ‘bbiekben felváltotta a messzirÅ‘l jobban látható reliefszerű módszer.
[szerkesztés] Noé részegsége
- Noé pedig földmÃvelÅ‘ kezde lenni, és szÅ‘lÅ‘t ültete. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. (1Móz 9:20)
Ez a festmény közvetlenül a bejárat felett helyezkedik el. IdÅ‘rendben az ÖzönvÃz után kellene következnie. A kábultan fekvÅ‘ Noét egyik fia ki akarta csúfolni, de ebben testvérei megakadályozták. A jelenet fÅ‘ mondanivalója, hogy az emberiség alapvetÅ‘en bűnös természetű, ez alól még Noé és családja sem kivétel. S ezért az emberiségnek szüksége van az eljövendÅ‘ Messiásra.
[szerkesztés] Próféták és szibillák
Bár ma már nem teljesen érthetÅ‘, hogyan kerülnek a pogány szibillák egy sorba a bibliai prófétákkal, a reneszánsz embere számára az összefüggés teljesen világos volt: a szibillák már a kereszténység megjelenése elÅ‘tt megjósolták a Megváltó eljövetelét, hiszen az egész ókor Jézus megjelenését készÃtette elÅ‘.
A hatalmas alakokat Michelangelo kevés szÃnnel és nagy méretű szÃnmezÅ‘kkel ábrázolta. Szinte mindegyik látnok gyönyörű, szÃnjátszóan redÅ‘zött ruhát kapott. A megcsavarodó emberi test, a figura serpentinata legszebb példája az egész freskón a lÃbiai szibilla alakja, amint a lábujjától a fejéig elfordulva nyúl a könyvéért.
[szerkesztés] Próféták
- Zakariás: Keresztelő Szent János apja. Heródes, Júdea királya uralkodásának idején volt pap Jeruzsálemben. A hagyomány szerint Heródes katonái gyilkolták meg a betlehemi gyermekgyilkosságok idején, mert elrejtette a fiát.
- Jóél: a jeruzsálemi templomban teljesÃtett szolgálatot. Az ország gazdaságát tönkretevÅ‘ sáskajárás után az Úr felszólÃtására a gazdagság Ãgéretével vÃgasztalta népét.
- Izajás: az Ószövetség egyik legjelentősebb prófétája, i. e. 740–701 között tevékenykedett. A róla elnevezett könyv első részének szerzője.
- Ezékiel: i. e. 620 körül született. Megjövendölte a zsidók visszatérését a babiloni fogságból, és megtervezte a újjáépÃtendÅ‘ Szentélyt.
- Dániel: Nabukodonozor király hÃres álmainak megfejtÅ‘je. Belsacár király lakomáján a falon megjelenÅ‘ betűk megfejtésével (mene, mene tekel ufárszin: megszámláltattál, megmérettél és a perzsáknak adattál) megjósolta Babilon pusztulását.
- Jeremiás: hÃresek voltak példabeszédei, amelyekben fellépett az erkölcstelenség, a bálványimádás ellen. Megjósolta Jeruzsálem pusztulását.
- Jónás: az Úr akaratának ellenszegülve megpróbált elmenekülni, s ezért három napot és éjszakát töltött egy cet gyomrában. Belátva, hogy nem térhet ki Isten parancsa elöl, Ninivébe ment, s beszédeinek hatására a niniveiek bűnbánatot tartottak.
[szerkesztés] Szibillák
- Delphoi szibilla: a delphoi jósdának, Apolló leghÃresebb szentélyének a jósnÅ‘je, a görög mondák szereplÅ‘i hozzá fordultak tanácsért. Egyik jövendÅ‘mondása a szeplÅ‘telen fogantatásra utalt: Próféta születik érintetlen anyától, szűztÅ‘l.
- Erüthreai szibilla: a legenda szerint Noé egyik fiának volt a felesége.
- Cumaei szibilla: a hagyomány szerint Å‘ adta Tarquinius Superbus római királynak a Szibilla-jóslatok néven ismert jóslatgyűjteményt. A mondák szerint Apollón beleszeretett, és annyi évet Ãgért neki, amennyi homokszemcsét a kezében tart. De ifjúságot nem adott mellé, ezért a szibilla késÅ‘ öregkorában barlangjában egy üvegkoporsóban feküdt és a haláláért fohászkodott. Å kalauzolta Aeneast alvilági útján. Vergilius Negyedik eklogájában megjósolta a Szűz és a kisded eljövetelét, az aranykort.
- Perzsa szibilla: az Apokalipszisben szereplő fenevadhoz hasonlót jósolt.
- LÃbiai szibilla: Jóslatai, Jeremiáséhoz hasonlóan, az Ãtéletnapról szóltak.
[szerkesztés] A sarokjelenetek
A mennyezet négy sarkában nagy háromszögletű boltozatokkal, csegelyekkel kapcsolódik az oldalfalakhoz. Mind a négy csegelyben egy-egy bibliai jelenet látható az Ószövetségből, amelyeknek egyetlen, de nagyon fontos közös pontjuk van a mű ikonogfáfiája szempontjából: mindegyik a zsidó nép egy hős(nő) általi megmenekülését mutatja be. Ezzel utal az egész freskó fő mondanivalójára, a Messiás általi megváltásra.
- Dávid (mint Krisztus előképe) megölte Góliátot, s ezzel megmentette a zsidókat.
- Judit és Holofernész
- Judit megölte az ellenség hadseregének vezérét álmában, s levágta a fejét, amelyet szolgálólányával egy tálcán vitt haza bizonyÃtékul.
- Hámán keresztrefeszÃtése
- Hámánt (mint Antikrisztust) gonosztetteiért bitófán kivégezték. A magyarázatok szerint Krisztus alázatát állÃtották szembe Hámán gÅ‘gjével. ValószÃnűleg a párhuzam kedvéért Michelangelo a bitót keresztre cserélte.
- Az érckÃgyó
- Isten megbüntette a sivatagban vándorló, ellene lázadozó zsidó népet, mérges kÃgyókat küldött rájuk. Mózes közbenjárt a népe érdekében, s egy bronzkÃgyót tűzött a botjára. Aki ránézett a kÃgyóra, meggyógyult.
[szerkesztés] Az ignudi
Az ignudi (nudo = meztelen ifjú, olasz) az öt kisebb fÅ‘kép négy sarkában ülnek, az egész freskón összesen húszan vannak. Szerepük jelentÅ‘s, hiszen Michelangelo művészi leleményeként Å‘k alkotják az átmenetet a mennyezet épÃtészeti tagolásától a fÅ‘képek felé. Åk tartják a medallionokat és a pápa családját, a Rovere-családot jelképezÅ‘ makk-kötegeket (rovere = makk).
Emellett testtartás-katalógusként is jól hasznosÃthatók, az ignudo alakja sok késÅ‘bbi festÅ‘, sÅ‘t Michelangelo Utolsó Ãtélet cÃmű festményén is feltűnik. ElÅ‘képük minden bizonnyal az ókori szobrokban keresendÅ‘. A munka kezdetén Michelangelo egyszerűen megfordÃtotta a kartont, s a két szemben ülÅ‘ ifjú szinte egymás tökéletes tükörképe lett. Ahogy elÅ‘rehaladt a munkában, a festÅ‘ egyre felszabadultabban dolgozta ki alakjait, eltűnt a szigorú szimmetria, az alakok egyre inkább térbelik lettek.
[szerkesztés] A medalionok
Az ignudók selyemszalagon tartják a pajzsméretű bronzplaketteket, amelyek mindegyike a Királyok könyvéből és a Makkabeusok könyvéből származó jelenetet ábrázol. Michelangelo a freskón itt használta a legtöbb aranyfestéket, s ezzel megteremtette a fém tökéletes látszatát.
A kutatóknak sokáig fejtörést okozott, miért éppen ezek a jelenetek kerültek a medalionokra, végül Edgar Wind elmélete vált a legelfogadottabbá, mely szerint a medalionok a tÃzparancsolat megszegéséért járó büntetéseket ábrázolják. A tÃz parancsolat nem a ma ismert sorban követi egymást, hiszen sorrendjüket a reneszánsz korában még nem szentesÃtették.
A tÃzparancsolathoz köthetÅ‘ jelenetek az oltártól kezdve:
- Antiochus Epiphanes bukása(2Mak 9):
- Ne kÃvánd a te felebarátodnak házát. Ne kÃvánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
- Abnér meggyilkolása (2Sám 3:26):
- Ne ölj.
- Mátitjáhu lerombolja a modini oltárt (1Mak 2)(esetleg Jéhu elpusztÃtja Baál képét(2Kir 10:27):
- Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
- Héliodórosz büntetése (el akarta lopni a jeruzsálemi templom kincseit)(2Mak3):
- Ne lopj.
- Nikanór halála (szombaton támadta meg Jeruzsálemet) (1Mak7 :43):
- Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
- Nagy Sándor imádja Isten nevét (a világi hatalom meghódolása az egyház hatalma előtt):
- Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
- Megsemmisült. Korabeli leÃrások alapján egy szeretkezÅ‘ párt ábrázolt:
- Ne paráználkodjál.
- Absalom halála (Absalom felkelt apja, Dávid király ellen)(2Sám 18):
- Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
- Illés a tüzes szekéren (2Kir 2:11):
- Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
- Ãbrahám áldozata(1Móz 22:9):
- Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
[szerkesztés] Krisztus ősei
Krisztus Å‘seit Michelangelo az oldalfalak ablakai fölött lévÅ‘ félkörÃvekben és csegelyekben ábrázolta a Máté evangéliumában szereplÅ‘ felsorolás szerint. A sor nem teljes, ugyanis amikor az Utolsó Ãtéletet festette, az elÅ‘készületek során az oltárfalon két ablakot befalaztak, és a fölöttük levÅ‘ lunetták képeit megsemmisÃtették. Az évszázadok folyamán ezek a képek nagyon elszennyezÅ‘dtek, mivel közvetlenül alattuk gyertyákat égettek. A restauálás folyamán derült ki, hogy a festÅ‘ itt használta a legélénkebb szÃneket, itt alkotta a legszÃnpompásabb öltözékeket. Az ok abban keresendÅ‘, hogy az ablakokon beömlÅ‘ fény miatt egyébként e festmények nem lettek volna jól láthatóak, élvezhetÅ‘ek.
A freskó többi részének mozgalmassága itt nem érezhető. Az alakok tétlenül, magukba fordulva ülnek, kerülik a kontaktust egymással, mintha várnának valamire. Michelangelo a nőket emeli előtérbe, mint a nemzetség folytonosságának letéteményeseit. Feltűnő a gyermekek nagy száma. Krisztus őseivel a művész megteremtette az átmenetet a mennyezeten ábrázolt ószövetségi jelenetek, és az oldalfalakon ábrázolt újszövetségi jelenetek között.
Kisztus őseinek sora az oltártól a bejáratig:
- Eleázár – Matthán
- Jákob – József
- Akim – Eliud
- Azor – Sádok
- Zorobábel – Abiud – Eliákim
- Jósiás – Jekoniás – Saláthiel
- Uzziás – Jóathám – Ãkház
- Ezékiás – Manassé – Ãmon
- Roboám – Abija
- Asa – Josafát – Jórám
- Sálmon – Boáz – Obed
- Jessze – Dávid – Salamon
- Aminábád
- Naásson
Az oltár feletti lunetták elpusztÃtott festményein:
[szerkesztés] A freskó hatása
Amikor 1512-ben, Mindenszentek napján leleplezték a freskót, mindenki úgy érezte, hogy egy egyedülálló, csodálatos remekmű. Michelangelo freskója elütött minden más korábban keletkezett vagy addig elkészült kortárs falfestménytÅ‘l. Nem sÃk felületet formáz, hanem pózok, átfedések segÃtségével érzékelteti a teret, amelyben alakjai mozognak. A festÅ‘ elhagyta az addig szokásos aranyalapozást. Å volt az elsÅ‘, aki fiktÃv bronzszobrokat, márványreliefet, márványarchitektúrát alkotott a teljesen sÃk területen. Ezeket az újÃtásokat már kortársai is átvették, elÅ‘ször Raffaello a Sala di Constantino dÃszÃtésénél.
[szerkesztés] A restaurálás
Az évszázadok folyamán a freskó állagát többször is megpróbálták különbözÅ‘, jobb-rosszabb módszerekkel konzerválni. Az elsÅ‘ ilyen jellegű kÃsérlet a mű elkészülte után néhány évtizeddel történt: a Noé áldozata cÃmű kép egy részén kicserélték a festést. A figurákat kartonra másolták, a vakolatot leverték és a kész, nedves vakolatra újrafestették a képet. Ma ez a rész a festék eltérÅ‘ minÅ‘sége miatt kissé sötétebb. A penészedÅ‘ rész Az özönvÃz részleten, amellyel Michelangelo küszködött munkája elején, a 18. század végén lehullott. A legnagyobb károkat a beázás okozta, végérvényesen tönkretette az egyik ignudo és medalion képét.
A korai restaurátorok az egész művet olajjal kevert állati enyvvel vagy csak tiszta olajjal vonták be, hogy felfrissÃtsék a szÃneket, mint az olajfestményeken. Az olaj beivódott a falba, és sötét foltokat okozott.
Mindezeket a károkat volt hivatott helyrehozni az a több, mint egy évtizedig tartó restaurálási folyamat, amely 1979-ben kezdÅ‘dött. A fÅ‘ feladat az enyv- és koromréteg eltávolÃtása volt. A restaurátoroknak a munka folyamán alkalmuk volt megvizsgálni és rekonstruálni Michelangelo munkamódszerét. A restaurálás végeztével mintha egy teljesen új festmény tárult volna a látogatók elé. A hosszú idÅ‘ alatt megszokott sötét, barnás árnyalatok eltűntek, s helyükbe léptek Michelangelo hihetetlen élénk szÃnei. Ezáltal a kép hangulata tökéletesen megváltozott. A restaurálás során használt állványzat felépÃtéséhez ugyanazokat a falba fúrt és alulról a párkányzat által eltakart lyukakat használták, amelyeket annak idején a művész is használt.
A restaurálást egy japán televÃziós társaság finanszÃrozta. Ennek fejében az összes filmforgatáshoz, fényképezéshez kapcsolódó jogot három évre megszerezte magának.
[szerkesztés] Források
- Marcia Hall: Michelangelo freskói a Sixtus-kápolnában, Corvina Kiadó Kft. ISBN 963 13 5207 2
- Lyka Károly: Michelangelo, A művészet kiskönyvtára sorozat ISBN 963 13 1339 5
- A művészet története: Az érett reneszánsz, Corvina ISBN 963 13 3814 2
- Ãbel – Zsuzsanna; Képes bibliai lexikon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963 223 352 2
- Johanssen, Rolf H.: 50 hÃres festmény – A művészettörténet legfontosabb festményei, Alexandra Kiadó, 2004, ISBN 963 36 8869 8