Bölény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|||||||||||||||||
 Amerikai bölény (Bison bison)
|
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Amerikai ősbölény(B. antiquus) – kihalt Amerikai bölény(B. bison) Európai bölény (B. bonasus) Hosszúszarvú bölény(B. latifrons) – kihalt Ázsiai bölény (B. occidentalis) – kihalt Sztyeppei bölény(B. priscus) – kihalt |
A bölény a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjében a kérődzők (Ruminantia) alrendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó szarvasmarhafélék egyik neme.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzése
A mérsékelt öv legnagyobb szárazföldi emlőse, amely 3-5 méter hosszúságot és 1,8 méter magasságot ér el. Testfelépítése a szarvasmarháéhoz hasonló, a következő különbségekkel: a marja (válltája) jóval magasabb és púposan kiemelkedik; a homloka szélesebb; a szarvai a feje elejéből indulnak ki, nem pedig a homlokcsont hátsó szögletéből, mint a szarvasmarha és a bivaly szarvai, aránylag kicsik, hengeresek, simák, ki- és fölfelé hajlóak; bojtban végződő farka rövid, vastag; szőrzete puha, sűrű, a teste hátulsó felében rövid, sima, a homlokán, fején, nyakán és marján hosszú gubancos sörénnyé, az állán szakállá hosszabbodik; a színe barna, lábainak végei, valamint sörénye sötétebb, farkbojtja barnásfekete.
[szerkesztés] Fajai
Két ma élő faja, az európai bölény (Bison bonasus) és az amerikai bölény (Bison bison), igen közel állnak egymáshoz, csak néhány kevésbé lényeges tulajdonságban különböznek egymástól.
[szerkesztés] Amerikai bölény
Lásd bővebben az amerikai bölény szócikket.
[szerkesztés] Európai bölény
Az európai bölényt egész a legújabb időig sokszor összetévesztették a vad őstulokkal (Bos primigenius), amely az ókorban és középkorban szintén élt még Közép-Európában, és ezzel együtt a szarvasmarha ősének tekintették. Az európai bölény a középkorban még gyakori volt Európa erdeiben. A középkori Magyarországon gyakori vad volt, amit bizonyítanak a bölény összetételű helynevek és a korabeli krónikák is. A bölényt Európa legnagyobb részén az újkorban pusztították ki végleg. 1735-ben a Bakony vadjai között még megemlítik. Az utolsó Kárpát-medencei példányt 1814-ben ejtették el Erdélyben, Udvarhely megyében. Az utolsó vadon élő európai bölényt 1927-ben lőtték le a Szovjetunióban. Ekkorra csupán 50 egyed maradt különböző állatkertekben. A vadonba való visszatelepítésük 1951-ben vette kezdetét Lengyelországban. Valamennyi ma élő vad bölénynek az ekkor visszatelepített 12 példány az őse. Ma Lengyelország, Oroszország, Fehéroroszország, Litvánia, Ukrajna és Kirgizisztán természetvédelmi területein találhatóak vad állományai, mintegy 3000 példány. A nagyfokú beltenyészet miatt igen hajlamosak betegségekre.
Based on work by