Csángók

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A csángók több Romániában élő magyar nyelvű kisebbségi népcsoport összefoglaló neve. Három fő csoportjuk van: a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a barcasági csángók.

Tartalomjegyzék 1 A név eredete 2 A csángók fő csoportjai 2.1 Moldvai csángók 2.2 Gyimesi csángók 2.3 Barcasági csángók 3 Egyéb csángó eredetű vagy kapcsolatú csoportok 3.1 Besszarábiai magyarok 3.2 Bukovinai székelyek (bukovinai csángók) 4 Lábjegyzet

[szerkesztés] A név eredete

A csángó szónak Moldvában még a következő változatai ismertek: csángú, sángó, sángú, sangó, csangó és csangú. A szó ma ismert első írásos említése egy 1443. június 8-i adománylevélben található, amelyben Ştefan moldvai fejedelem (Alexandru cel Bun fia) Sanga Illyésnek adományozza Văsieşti és Băseşti falvakat. ^[1] A második említés 1556-ból való, a háromszéki Maksán említik "Michael chango"-t. 1560-ban említik a szintén maksai Csángó Andrást (lásd Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, II. kötet)

A szó eredetéről a következő elméletek születtek:

• A székely nyelvjárásokból származik:

- a csángál (1. rosszul, fülsértően harangoz, 2. hamisan énekel 3. csacsog, fecseg) szóból, azaz a csángó az, aki „hamisan”, „fülsértően” beszél (lásd: sziszegő beszéd). Egyesek a csángó szót az elcsángál, azaz „elkószál, elcsavarog” értelemmel hozzák összefüggésbe, ám a székely nyelvjárásokban sem az elcsángál szó, sem a csángál szó "kószál, elkóborol" jelentése nem létezik.
- a csángat (csenget) szóból, azaz a csángók azok, akik a csengőt, kolompot viselő teheneik után elkóboroltak (pl. ezt tartja a pusztinaiak népi etimologizálása is).

• A mezőségi vagy a tiszai nyelvjárásokból ered:

Kallós Zoltán közlése szerint a Mezőségen a fiatal kóborló legényt "cángó"-nak hívják, az Új Magyar Tájszótár szerint pedig Nyíregyháza környékén a csángó szót "csavargó" jelentésben használják.

• A besenyők kangar törzsének nevéből származik.

A vitatott hitelességű Csíki Székely Krónika arról ír, hogy 1049-ben a bessus-ok (besenyők) Csángur Pál vezetésével beütnek a Székelyföldre. Talán ide vezethető vissza az az elmélet, miszerint a csángó eredetileg is népnevet jelölt, méghozzá a hét besenyő törzs három kangar (csangar) népét. Az viszont tény, hogy meglepően szoros kapcsolat létezett Moldva és az erdélyi besenyő csoportok közt, amit az is bizonyít, hogy például a háromszéki besenyő szállásterülethez (Karatna, Volál, Peselnek stb.) tartozó Kézdiszentlélek faluban Alexandru cel Bun moldvai fejedelem felesége, Losonczi Margit, vagy szeretője, Apor Kata támogatásával épült templom 1401-ben.

• A "csángat" (="kiabál") szóból ered.

A barcasági Apácán így magyarázzák a csángó szó eredetét: "Hát, csángók, mert itt vót a határ. S akkor vót a vár, s akkor mikor veszély vót, akkor harangoztak, meggyújtották a szalmát, hogy “vigyázzatok, mert veszély van”, s akkor. Ezért mondják, csángók, mert mikor jött az ellenség, akkor zergettek, kiabáltak, s akkor azt mondják, hogy “csángáltak”. Akkor innen eredett a csángó szó. ... A szomszéd falusiak mondják az apácaiakra.”^[2] Ez a kifejezés is utal a csángóknak a székelyekéhez hasonló határőrizeti szerepére.

[szerkesztés] A csángók fő csoportjai

[szerkesztés] Moldvai csángók

Fő szócikk: Moldvai csángók

A moldvai csángók Moldva tartományban élnek, a moldvai katolikus lakosság részét alkotják. A magyarul is tudó moldvaiak száma ma 62 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak csak mintegy egynegyede (25,8%-a).

Eredetük nem tisztázott pontosan. A népcsoport magját feltehetően a honfoglaláskor határőrzőként kint hagyott magyarok alkották, akik mellé a magyar királyok a 12-13. században erdélyi és Felső-Tisza-vidéki magyarokat telepítettek. A 15-17. század között magyar husziták és erdélyi menekültek csoportjai érkeztek, az 1764-es madéfalvi veszedelem után pedig nagyszámú székely népesség telepedett le. Az utóbbiak leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét.

A moldvai csángók egy kisebb része, az északi csángók a magyar nyelv olyan változatát beszélik, amely sok vonásában a középkori magyar nyelvet őrzi. Számos olyan régi szavuk van, amely a mai magyar nyelvből már eltűnt (filjesz, ahét, bücsü, csúkmony, eszüdni, jü, külpis stb.), ezenkívül sok román jövevényszót is használnak. Ma ez a magyar nyelv egyetlen önálló regionális dialektusa (vagyis nem csupán a magyar nyelvjárások egyike, hanem az irodalmi nyelvtől erősen különböző nyelvváltozat). Beszédük nehezen érthető más magyarok számára. A moldvai csángók nagyobb része a székely nyeljárásokhoz hasonló nyelvváltozatot használ, csak több benne a régies szó és nyelvi forma, illetve a román kölcsönzés, mint a mai székelyek nyelvében.

Csoportjaik:

• Északi csángók:

Románvásár (Roman) közelében élnek. A legrégebbi csoportot képviselik, akik máig megőrizték középkori dialektusukat. Létszámuk kb. 10-15 000 fő.

• Déli csángók és „székelyes csángók”:

Bákó (Bacau) és Vráncsa (Vrancea) megyékben laknak, az Aranyos-Besztercébe futó Tatros, Uz, Szalonc, Ojtoz és Tázló patakok völgyében, valamint a Szeret folyó torkolatvidékén. A magyar anyanyelvű moldvai katolikusok mintegy 80%-a ehhez a csoporthoz tartozik.

A moldvai csángó településeket lásd a Moldvai csángók szócikkben!

[szerkesztés] Gyimesi csángók

A gyimesi csángók Moldva és Erdély határán, a Tatros folyó forrásvidékén élnek. Őseik a 17-18. században csíki székely és moldvai magyar falvakból vándoroltak ki. Fő foglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés.

Településeik:

• Gyimesfelsőlok
• Gyimesközéplok
• Gyimesbükk

[szerkesztés] Barcasági csángók

A barcasági csángók a 11. századi besenyő határőrzők maradékai, akik a Barcaság délkeleti szegletében, Brassó közelében laknak. Magukat magyaroknak mondják, a szomszédos székelyek hívják őket csángóknak, ismeretlen okból. Nyelvük nagyjából megegyezik a székelyekével, korábbi saját nyelvjárásukról (ha volt egyáltalán) sejtéseink sincsenek. A Szecselevárosban és Tatrangban lakó fő csoportjukat hétfalusi csángóknak nevezik. Az evangélikus vallás követői, melyet abban az időszakban vettek fel, amikor a brassói szászok jobbágyai voltak.

Településeik:

• Apáca
• Barcaújfalu
• Halmágy
• Krizba
• Szecseleváros, azaz Négyfalu: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalva
• Tatrang község, azaz Háromfalu: Tatrang, Zajzon és Pürkerec
• Székelyzsombor

[szerkesztés] Egyéb csángó eredetű vagy kapcsolatú csoportok

[szerkesztés] Besszarábiai magyarok

Besszarábia a mai Moldova Köztársaságot és a mai Ukrajna két déli megyéjét, az Odesza tartományhoz tartozó Ismail és Cahul megyéket jelenti. Korábban úgy tudták, hogy az itt élő egykori csángók a 19. század elejére felszívódtak a románok és az oroszok közé, éppen ezért meglepetésként hatott az az új információ, hogy 1940-ben Ismail járáson belül Ismail városban 21 magyart írtak össze, míg Galileşti (ukránul Desantnoye) faluban további hetet. Míg Ismail város esetében esetleg feltételezhető, hogy a magyarok az ottani kikötő vonzása folytán kerültek oda, az attól légvonalban kb. 40 kilométerre fekvő Galileşti esetében ezzel nem magyarázható a jelenlétük, annál is inkább, hogy egyetlen más "kikötői nemzet" (török, görög, német) tagja sem élt ott.^[3] Zöld Péter a besszarábiai Csöbörcsökön még szintén találkozott katolikus magyarokkal.

[szerkesztés] Bukovinai székelyek (bukovinai csángók)

Korábban néha csángóknak nevezték az 1764-ben, Mária Terézia idején lezajlott madéfalvi /Madéfalva/ vérengzés után Csíkból és Háromszékből Moldvába menekült azon székelyeket is, akiket 1776 és 1786 között a Habsburg udvar a romániai Bukovinába, a mai Szucsáva (ro:Suceava) megye területére telepített. A bukovinai székelyek esetében azonban a csángó megnevezés hamis, és ők maguk sem fogadják el. Annyi közük mégis van a csángókhoz, hogy amikor a moldvai székely menekültek közt a telepeseket toborozták, feltehetően őshonos moldvai magyarok is csatlakoztak a Bukovinába költözőkhöz. A bukovinai székelyeket csángóknak az 1880-as évek elején kezdték nevezni a budapesti sajtóban, amikor először merült fel hazatelepítésük terve. 1883-ban elkezdődik a visszatelepítésük, ekkor alakulnak meg a máig létező al-dunai (Hertelendyfalva, Sándoregyháza, Székelykeve) és a dévai (Déva, Vajdahunyad, Sztrigyszentgyörgy, Csernakeresztúr) székely kolóniák. A II. világháború alatt megtörténik a teljes kitelepítés, először Bácskába, majd annak elvesztése után Magyarországra. Az al-dunai (Pancsova melletti) és dévai falvak mellett ma a bukovinai székelyek elsősorban a Dunántúlon élnek, fontosabb településeik: Bonyhád, Kakasd, Tevel, Egyházaskozár stb. 1989 után szoros kapcsolat alakult ki egyrészt a szétszóródott bukovinai székelyek között, másrészt köztük és a székely anyaszékek között. A Magyarországon élő bukovinai székelyek országgyűlési képviselője Potápi Árpád, aki Bonyhád körzetben szerezte meg immár többedszerre mandátumát.

[szerkesztés] Lábjegyzet

1. ^ Portalul Primariilor Judetului Bacau – román nyelvű honlap
2. ^ [1]
3. ^ Moldova Noastra – román nyelvű honlap