Démoszthenész
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Démoszthenész (Athén, Kr. e. 384 – Kalaureia, ma Pórosz sigete, Kr. e. 322) görög szónok, író.
A peloponnészoszi háborút követő zűrzavaros időszakban működött. Igazából a szónoki pályán a szükség indította el, hétéves korában meghalt édesapja, aki dúsgazdag fegyvergyáros volt. Vagyonát nagykorúságáig három gyámjára bízták, akik hűtlenül kezelték azt, s amikor elérte ezt a kort, igazának törvény előtt kellett érvényt szereznie, a görög jogszokás szerint személyesen. A szónoklás ábécéjét állítólag az örökösödési ügyek egyik elismert szaktekintélyénél, Iszaiosznál tanulta, állítólag oly buzgón, hogy gyakorlásképpen a tengerparton, a zúgó hullámokat túlharsogva szónokolt, illetve -dadogását leküzdendő- kavicsokat vett szájába, hogy magát a helyes kiejtés elsajátítására ösztönözze. Az örökségi per mindazonáltal számára csekély anyagi eredménnyel járt (fennmaradt a perben elmondott öt beszéde Aphobosz és Ónétór ellen), ezért később logographoszként kereste kenyerét, azaz mások peres ügyeiben az alperes, illetve a felperesz számára beszédeket írt. E korai beszédei még nem érik ugyan el későbbi, nagyhatású beszédeinek színvonalát, viszont kitűnő bepillantász nyújtanak a korabeli Athén mindennapjaiba (például a „Kata Konónosz aeikeitasz", Konón ellen testi sértés miatt).
A Kr. e. 350-es évek közepe, az Athénra nézve balul végződő úgynevezett szövetséges háború után mindinkább az államügyek kötötték le figyelmét. Eleinte a passzív külpolitika és a belső gazdasági megerősödés programját hirdető Eubulosz mellé állt, s „Kat' Androtiónosz paranomón" (Androtión törvénytelen javaslata ellen) illetve „Peri tész ateleiasz prosz Leptinén" (Leptinésszel szemben a kiválóságról) című beszédeiben pénzügyi kérdésekről szól. A Leptinész elleni beszédet ókori források szerint már maga mondta el, s ugyanerre az időre esett első személyes megjelenése a népgyűléseken „Peri tón szümmorión" (Az adóközösségekről) című beszédével, amelyeket hamarosan továbbiak követtek: „Hüper Magalopolitón" (A Magalopolisziakról), „Peri tész Rhodión eleutheriasz" (A rodosziak szabadságáért) stb.
AZ utóbbi háromban már külpolitikai kérdéseket is feszegetett, ezekben, Eubolosztól lassan elszakadva azt javasolta az athénielóknek, hogy ha már a hódításoktól tartózkodnak is, azért ne hagyjanak fel az aktív külpolitikával. Ilyen témát érint a „Kat' Arisztokratusz" (Arisztokratész ellen) című beszéde is, amelyben először fordul figyelme Görögország északi területei felé megsejtve, hogy az ott mindinkább előretörő makedón király, II. Philipposz előbb-utóbb Athén érdekeit fogja fenyegetni. Ettől fogva érdeklődésének homlokterébe ez a probléma került, legnagyobb hatású beszédeit -az úgynevezett philippikákat- erről írta. A II. Philipposz politikájából Athén felé irányuló fenyegetéseket első ízben a „Kata Philippu" című beszédében tárta fel, s javaslatokat tett arra nézve is, hogy milyen katonai intézkedéseket kellene foganatosítani ahhoz, hogy a megállíthatatlannak tűnő makedón terjeszkedésnek gátat vessenek (ez a beszéd az első philippika). Javaslata azonban süket fülekre talált.
A makedón támadások tovább folytak, elsősorban az Athén számára nagyon fontos kikötőváros, Olünthosz ellen. Démoszthenész ebben a kiélezett helyzetben mondta el három „Olünthiakosz" című szónoklatát, melyek mindegyikében a város támogatására szólította az athéni népet, mindhiába.
Olünthosz eleste után az athéniek küldöttséget küldtek a makedón királyhoz, amelynek tagja volt Démoszthenész is. A tárgyalásokat lezáró békeszerződés (Kr. e. 346) Athén számára igen hátrányos helyzetet teremtett, úgyhogy Démoszthenész még saját híveit is az ellenségeskedések időleges felfüggesztésére szólította fel „Peri tész eirénész" (A békéről) című beszédében. Ugyanekkor azonban változatlan hévvel érvelt II. Philiposz ellen, s támadta, kritizálta a mind befolyásosabb athéni makedónbarát pártot, melynek fő képviselői egyetértettek abban, hogy Athén és ezen keresztül egész Hellasz külső és belső problémáin csak egy makedón irányítás alatt álló összgörög szövetség lehet úrrá. Démoszthenész véleménye homlokegyenest eltért ettől: szerinte a bajok megoldása az lett volna, ha honfitársai megerősítik és megvédik Athén belső, demokratikus rendjét és függetlenségét. Athén makedónoktól való megvédésében már a régi ellenség, a perzsák segítségét is igénybe vette volna, viszont minden, makedóniával történő kacérkodást automaikusan hazaárulásnak bélyegzett, így a béketárgyalások egyik szereplőjének, az athéni Aiszkhinésznek a tevékenységét is. Rá már a második philippikában kitér, de később, a „Peri tész parapreszbeiasz" (A hűtlen követség) című beszédében teljes szónoki erejét az ő mesterkedéseinek leleplezésére fordítja.
II. Philipposz újabb és újabb térnyerései csak megsokszorozták Démoszthenész aktivitását: ekkor írta a harmadik és negyedik philippikákat, melyekben egy széleskörű makedónellenes egységfront létrehozását szorgalmazta. Ekkor érte el szónoki és államférfiúi pályafutásának csúcsát is: szónoklataiért a nép őt két ízben is aranykoszorúval jutalmazta.
Kr. e. 338-ban, a khairóneai csatában végleg elbukott a poliszállam és a görög függetlenség ügye, ez egyben azt is jelentette, hogy Démoszthenész politikai elképzelései aktualitásukat vesztették. A csata athéni halottai felett elmondandó gyásbeszéd megírását rá bízták („Epitaphiosz", Gyászbeszéd). Két évvel később Ktésziphón azt javasolta, hogy hazafiúi érdemeiért a dionüszia ünnepén a színházban koszorúzzák meg. Aiszkhinész törvényességi óvására tartotta meg „Hüper Ktésziphontosz peri tu sztephanu" (Ktésziphón mellett a koszorú ügyében) című nagyívű beszédét, amelyben áttekintette egész addigi pályafutását, s amely akkora sikert aratott, hogy Aiszkhinésznek távoznia kellett Athénból. Később, egy ma már homályos megvesztegetési vád miatt maga Démoszthenész is számkivetésbe kényszerült, ahonnan csak II. Philipposz fia, Nagy Sándor halálhírére tért vissza. Csatlakozott a makedónellenes felkeléshez, amelyet azonban rövid idő alatt levertek, s ő, üldözőitől szorongatva öngyilkos lett.
Ránk összesen 61 beszéde, 6 levele és 56 proomionja (bevezető formulája) maradt. A beszédek mintegy harmada feltehetően nem az ő munkája, a levelek közül is legfeljebb kettő-három tekinthető hitelesnek, a proomionok gyűjteménye viszont sok hiteles anyagot tartalmaz, lévén több proomion a fennmaradt beszédekben is fellelhető. Sok szónoklata nem az általunk ma ismert formában hangozhatott el, a ránk hagyomnányozott szöveg az eredetinek a kiadás számára többé-kevésbé átdolgozott változata, mely átdolgozásokat feltehetőleg maga Démokritosz végzett el.
Démoszthenész tekintélye már az ókorban óriási volt, sokan, többek közt Plutarkhosz megírták életrajzát, sokan foglalkoztak a stílusával (Dionüsziosz Halikarnasszeusz, Pszeudo-Longinosz). Legméltóbb római kortársa, Cicero is az ő iránti tiszteletből nevezte Antonius ellen elmondott beszédeit philippikáknak. Tekintélye a középkorban sem halványult el, Janus Pannonius is az egyik philippika latinra való fordításával hívta fel I. Mátyás király figyelmét a közelgő török veszélyre.
Egyéb (általában hitelesnek elfogadott) művei:
„Peri Halonnészu” (Halonnészoszról)
„Peri tón en Kherrhonészó” (A Kherrhonészosz ügyeiről)
„Peri szüntaxeósz” (A reformról)
„Kata Meidiu peri tu kóndülü” (Meidiasz ellen a pofon ügyében)
„Prosz Zénothemin paragraphé” (Óvás Zénothemisszel szemben)
„Paragraphé hüper Phormiónosz” (Óvás Phormión érdekében)
„Paragraphé prosz Pentaineton” (Óvás Pentainetosszal szemben)
„Paragraphé prosz Nauszimakhon kai Xenopeithén” (Óvás Nauszimakhosszal és Xenopeithénnel szemben)
„Prosz Boióton peri tu onomatosz” (Boiótosszal szemben a névről)
„Prosz Szpudian hüper proikosz” (Szpudiával szemben a hozomány érdekében)
„Kata Sztephanu pszeudomartürión” (Sztephanosz ellen hamis tanúskodásért)
„Peri tu sztephanu tész triérarkhiasz” (A triérarkhiárért járó koszorúról)
„Prosz Kalliklea peri khóriu blabész” (Kalliklésszel szemben a birtok kártalanításáért benyújtott keresetről)
„Epheszisz prosz Eubulidén” (Fellebbezés Eubulidésszel szemben)
[szerkesztés] Források
Based on work by