Danielik János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Danielik János (Murány, 1817. május 20. – Eger, 1888. január 23.) bölcsészdoktor, pristinai püspök és egri kanonok, sajószentpéteri címzetes prépost, a pápa titkos kamarása, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja

[szerkesztés] Élete

Danielik Ignác megyei csendbiztos fia volt. Tanulmányait Rozsnyón, a Prémontrei rend gymnasiumában kezdte s a pesti központi szeminariumban végezte; hol 1836-ban mint másodéves teológus bölcsészdoktor lett. Mint a központi növendékpapok magyar iskolájának elnöke a Munkálatokban (1837–38. IV. V.) megjelent dolgozataival figyelmet keltett. 1839-ben a rozsnyói lyceumba a filozófia s a magyar irodalom rendes tanárává neveztetett ki, noha pappá csak 1840-ben avatá föl Kassán Ocskay püspök. Rozsnyón 1842-ben saját kivánságára a theologiai karba, a bibliai tanulmányok s a görög és héber nyelv tanszékére helyezték át, honnan 1848 márciusában Somogyi Károly meghivására Pestre a Religio és Nevelés című lap szerkesztőségébe jött; júliusban szerkesztője, 1849-ben pedig tulajdonosa lett a lapnak, melyet Religio címmel oly kifogástalan loyalis szellemben folytatott, hogy a bécsi kormány bizalmát megnyervén, 1849. október 1. az egri főkáptalanba lőn bekebelezve; október 31. pedig Geringer császári teljhatalmú biztos a hazai iskolák átszervezésével foglalatos bizottságba is meghivta. Az 1850-es években báró Kemény Zsigmond fölismerte képességeit és befolyását és meggyőzte őt arról, hogy Magyarország alkotmányos jogai eljátszva nincsenek, nem lehetnek; ettől fogva báró Kemény bizalmas barátjává s nyilvános működésében társává lett. A Religióban kölött cikkei miatt a lapot letartóztatták, őt pedig 1851. augusztus 2-tól október 1-jéig kitöltendő két havi fogságra itélték, melyet ki is töltött. Lapja ettől fogva, az egyetlen, mely ezen időben egy-egy szabadabb szót meg mert engedni magának, egész 1852. október végeig szünetelt, midőn a kormányzó főherceg, Scitovszky primás közbenjárására megengedte, hogy a szerkesztést újra folytathassa. Ekkor kezdé magát az előtte megnyílt politikai pályára fölszerelni, könyvtárt gyűjtött, mely a legtekintélyesebb magánkönyvtárak egyike lőn a fővárosban és évek mulva a szent István-társulat birtokába ment át. 1854. február 15. ugyanezen társulat hely. elnökévé választatott, mely hivatalát Fogarasi M. püspöktől még 1853. nyarán vette át. Az ő kezdeményezésére létesültek a társulat nagy kiadványai, mint Cantu Caesar Világtörténete, az Egyetemes Magyar Encyclopaedia stb. A szent László-társulatot már 1858-ban tervezte, de csak később (1861. május 5.) alakíthatta meg. 1855-ben IX. Pius pápa valóságos titkos kamarásává nevezte ki. Az 1856-ban a bécsi kormány által megkötött és hazánkra is ráerőszakolt concordatum idején Danielik a nemzeti párt hiveihez csatlakozott; ugyanezen évben sajószentpéteri címzetes préposttá neveztetett ki. 1860 elején az európai összes katolikus államok egyházi birtokosainak szövetkezésével bankot akart létesíteni; e célból beutazta Német-, Francia-, Spanyol- és Olaszországot, Belgiumot és Hollandiát. 1861-ben pristinai püspöki címmel az egyházi ügyek előadójává neveztetett ki; 1865. március 9. helytartósági tanácsosi állásától, saját kérelmére, udvari tanácsosi állásától, saját kérelmére, udvari tanácsosi címmel, fölmentették. 1865. december 18. elhagyta a fővárost és előbb Egerbe, azután néhány hét mulva barátjához, az akkori préposthoz Répásy Józsefhez Jászóra vonult; ennek elhunytával (1867) Egerbe végleg visszatért. 1883. június 9. főpásztora helynökévé nevezte ki. Legvégső nyilvános szereplése 1885. március 26. esik, midőn a főrendiház ujjászervezése volt napirenden, mint ezen ház tagja, a címzetes püspökök meghivatási jogának védelmére hatásos beszédet tartott. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 18. választotta levelező tagjai sorába; emlékbeszédet Szvorényi József mondott fölötte 1891. január 26. A Magyar Tudományos Akadémiának 1000 aranyforintot hagyományozott.

[szerkesztés] Munkái

1. Egyházi beszéd, melyet Zrinyi Miklós és társai dicsőséges eleste emlkezetén rendezett gyász isteni tisztelet alkalmával Szigetvártt szept. 4. 1847. mondott. Pécs.

2. A katholikus egyházi javak- és alapítványokról, tulajdonjogi tekintetben. Pest, 1848.

3. Egyházi beszéd, melyet a «Jó és olcsó könyvkiadó-társulat» 1852. aug. 22. tartott első nyilvános egyházi ünnepén, az egyetem templomában mondott. U. ott, 1852.

4. Columbus vagy Amerika fölfedezése. U. ott, 1856. (Ism. Családi Lapok II. P. Napló 468–75. sz. M. Sajtó 273–80. sz. 2. kiadás. U. ott, 1857. Ism. P. Napló 291.)

5. Magyarországi szent Erzsébet élete. U. ott, 1857. (Ism. P. Napló 291. 292. sz.)

6. A történet szelleme. U. o., 1857. (A pesti egyetem theologiai kara által Horváth-féle jutalomdíjra méltatott értekezés. Ism. M. Évlapok I. 93. l.)

7. Ürményi Ferencz emléke, melyet az üdvözült fölött a Vaálon, 1858. április 15. megtartott gyászistentisztelet alkalmával mondott. U. ott, 1859.

8. A bölcsészet számára igényelt szabadságról és függetlenségről. U. ott, 1860. (Akadémiai székfoglaló.)

9. Beszéd a Szent-László-Társulat alakuló közgyűlésén. Eger, 1861. (A társulat alapszabályaival együtt.)

10. Két rendbeli előadás, melyet a Szent-László-Társulat központi választm. gyűléseiben 1861. okt. 1. és 1862. febr. 4. Lonovics József érsek ő excjának elnöksége alatt tartott. Pest, 1862. (Angolúl, Reményi Antal ford. és németül is megjelent. U. ott, 1862.)

11. Alkalmi beszéd, melyet a Templom-segélyegylet alakító gyűlésében tartott. U. ott, 1865.

12. Történeti tanulmányok. I. A prémontréiek. Korrajz. A keresztény műveltség középkori munkásai méltánylásaúl. Eger, 1866. (A további kötetek elmaradtak).

13. Jelenetek az egyházi beigtatás joga és módja felett tartott harczokból. Esztergom, 1870. (Különnyomat az Uj M. Sionból.)

14. Néhány szó XIII. Leo pápa ő szentségének 1879. aug. 4. kelt apostoli körlevele méltánylásaul. Eger, 1880.

15. A jog alapja és kútforrása, tekintettel a scholastikusokra. Olvasta az egri érseki lyceum 1880–81. tanév zárünnepélyén jún. 15. U. ott, 1881.

16. Középkori államtan, (I. rész) tekintettel a scholastikusokra. II. rész. A hatalom- és alkotmányról. Ugyanott, 1881–82.

17. Adalék a Néhány szó XIII. Leó pápa... körlevele méltánylásaúl czímű értekezéshez. Irta önigazolásúl. U. ott, 1882.

Szerkesztette a Religio és Nevelést 1849. jul. 2-tól ápr. 22-ig és ennek folytatását a Religiót 1849. szept. 27-től 1855. decz. 30-ig. Kiadta az Emlékkönyv című gyűjteményes munkát (Pest, 1852. Két kötet. A kormány által 1851. jún. betiltott Religio előfieztőinek kárpótlásúl), melyben több cikke jelent meg.

Jegye Δ a Pesti Napló tárcájában.

A Religióban megjelent jelentékenyebb cikkei: Ipolyi Arnold Magyar Mythologiájának ügye (1855.), A műveltségről, A protestantismus, mint észvallás- és aranyszabadságról, Don Nicola Mazza, A svájczi különszövetség és az iskola, Az állami tetszvényjognak eltörlése Ausztriában, A classicai irodalomról gymnasiumainkban, A keresztény szeretetről. A Pesti Naplóba, Hirnökbe, Sürgönybe, Idők Tanujába sat. számos vezér- és tárcacikket irt, többnyire névtelenül; kiemelendők: Vezéreszmék az egyházpolitikai és tanulmányi ügyek elintézéséhez (P. N. 1866.), A megyék rendezéséről, Vihar egy pohár vizben, A jövő politikája, A német lövészegyletek gyülekezete Bécsben, A Tisza vidékéről keltezett cikkei (P. N. 1868), A primás és az interconfessionalis törvények (P. N. 1869), A tetszvényjog és róm. kath. püspökeink (P. N. 1871.), Az új dogmáról (P. N. 1871); Üdvözlő beszéde a hg. primáshoz (Egri Egyházm. Közlönyben 1873); irt még a Hazánkba (I. 1858), Akad. Értesítőbe (1860), Uj M. Sionba (1870) s a Budapesti Szemlébe (I. II. IV. 1873. Róma a középkorban Gregorovius után.) A szent István-társulat közgyűlésein elmondott beszédei a társulat jegyzőkönyveiben, a P. Naplóban (1857. 133. 1858. 213. sz.) és a Bud. Hirlapban (1860. 264. sz.) jelentek meg.