Enceladus (hold)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Enceladus

Felfedezés
Felfedező	William Herschel
Időpont	1789. augusztus 28.
Pálya tulajdonságai
Fél nagytengely	237 948 km
Excentricitás	0,0047 [1]
Keringési idő	1,370218 nap [2]
Inklináció	0,019° (a Szaturnusz egyenlítőjéhez)
A Szaturnusz holdja
Fizikai tulajdonságok
Dimenziói	513.2×502.8×496.6 km [3]
Átlagos sugár	252,1 ± 0,1 (0,0395 Föld) [4]
Tömeg	1,08022 ± 0,00101·1021 kg [4] (1.8×10-5 Föld)
Átlagsűrűség	1,6096 ± 0,0024 g/cm3 [4]
Gravitáció a felszínen az egyenlítőnél	0,113 m/s2, vagyis 0,0115 g
Szökési sebesség	0,239 km/s (866 km/h)
Forgási periódus	(szinkron)
Tengelyferdeség	nulla
Albedo	1,375 ± 0,008 [5]
Felszíni hőm.	min átlag max 32,9 K 75 K 145 K
Légkör tulajdonságai
Nyomás	Hely alapján jelentősen változékony [6], [7]
A légkör összetétele	Vízpára 91% Nitrogén 4% Szén-dioxid 1,7% Metán[8]

Az Enceladus (görög Εγκέλαδος) a Szaturnusz bolygó hatodik legnagyobb holdja (a Szaturnusz legkülső, "E" gyűrűjében), amelyet William Herschel fedezett fel 1798-ban.

A hold mindössze 500 kilométer átmérőjű és csaknem 100%-ban visszaveri a rávetődő napfényt. Régóta ismert, hogy felületét vízjég borítja, de ezen kívül nagyon keveset tudtunk róla, mielőtt az 1980-as évek elején mellette haladt el a két Voyager űrszonda. A Voyager 2 derítette ki, hogy a holdon kis mérete ellenére még viszonylag rövid idővel ezelőtt is aktív felszínképző erők működtek: a holdon a kráterekkel sűrűn lyuggatott öreg felszíneken kívül olyan tektonikusan kiformálódott területek is találhatók, amelyek nem régebben keletkeztek, mint 100 millió év.

A 2004-ben Szaturnusz körüli pályára állt Cassini űrszonda további kérdésekre adott választ, illetve újabbakat vetett fel. 2005-ben többször is az Enceladus közelében repült el. Többek közt felszálló vízpárát azonosított a hold déli sarki régiójában. Ez a felfedezés, valamint az, hogy felszálló hőt is sikerült detektálni és hogy a déli sarki régióban nagyon kevés a becsapódási kráter, mind arra utal, hogy az Enceladus geológiailag ma is aktív.

Az Enceladus egyike annak a három égitestnek a külső Naprendszerben (a Jupiter Io és a Neptunusz Triton holdjai mellett), amelyeken aktív kitörési tevékenységet figyeltek meg. Az Enceladus gázkitöréseinek elemzése azt mutatta, hogy felszín alatti folyékony víztömegből eredhetnek. A pára egyedi összetétele alapján sok tudós arra a következtetésre jutott, hogy az Enceladus ígéretes terepévé válhat az űrbiológiai vizsgálatoknak. A párakilövellésből voltak, akik arra is következtettek, hogy az Enceladust elhagyó anyag lehet a Szaturnusz diffúz E gyűrűjének forrása.

Tartalomjegyzék 1 Neve 2 Kutatása 3 Sajátosságai 3.1 Pályájas 3.1.1 Interakciója az E gyűrűvel 3.2 Mérete és alakja 3.3 Felszíne 3.3.1 Becsapódási kráterek 3.3.2 Tektonikája 3.3.3 Síkságai 3.3.4 Déli sarki régiója 3.4 Kriovulkanizmus 3.5 Belső struktúrája 4 Az ég az Enceladusról 5 Külső hivatkozások (angol nyelvű)

[szerkesztés] Neve

[szerkesztés] Kutatása

[szerkesztés] Sajátosságai

[szerkesztés] Pályájas

[szerkesztés] Interakciója az E gyűrűvel

[szerkesztés] Mérete és alakja

[szerkesztés] Felszíne

[szerkesztés] Becsapódási kráterek

[szerkesztés] Tektonikája

[szerkesztés] Síkságai

[szerkesztés] Déli sarki régiója

[szerkesztés] Kriovulkanizmus

[szerkesztés] Belső struktúrája

[szerkesztés] Az ég az Enceladusról

[szerkesztés] Külső hivatkozások (angol nyelvű)

• Általános információk
  • Calvin Hamilton's Enceladus page
  • The Nine Planets: Enceladus
  • The Planetary Society: Enceladus information
  • CHARM: Cassini-Huygens Analysis and Results from the Mission page, contains presentations on recent Enceladus results
  • Cassini Mission Enceladus Page. Contains catalog of released Cassini Images of Enceladus

• Képek
  • Cassini images of Enceladus
  • Catalog of NASA images of Enceladus
  • Small Bodies Atlas: Enceladus. Phil Stooke's Atlas page for Enceladus containing a catalog of Voyager Enceladus images as well as maps based on Voyager Images
  • Enceladus Basemap from Voyager and Cassini images

• Sajtóközlemények
  • JPL: Saturn's Moons Titan and Enceladus Seen by Cassini
  • JPL: Cassini Finds an Atmosphere on Saturn's Moon Enceladus
  • JPL/Univ. of Chicago: Cassini Finds Particles Near Saturn's Moon Enceladus
  • NASA/JPL/CICLOPS: Cassini Finds Recent and Unusual Geology on Enceladus
  • NASA/JPL: Cassini Finds an Active, Watery World at Saturn's Enceladus
  • NASA/JPL: Cassini Finds Enceladus Tiger Stripes are Really Cubs
  • SSI/UM/Max Planck: Cassini Findings Suggest Complex Story of Venting at the South Pole of Enceladus
  • NASA/JPL/CICLOPS: NASA's Cassini Images Reveal Spectacular Evidence of an Active Moon
  • NASA/JPL: Multiple Cassini Instruments Capture Enceladus Plume
  • CICLOPS: Press Release: Cassini Images Of Enceladus Suggest Geysers Erupt Liquid Water At The Moon’s South Pole
  • NASA/JPL: NASA's Cassini Discovers Potential Liquid Water on Enceladus
  • LANL: Cassini measures geysers of Saturn's moon Enceladus
  • Max Planck/APL/Imperial College: A Little Moon of Saturn Makes its Presence Known
  • Max Planck: Volcanoes on Saturn’s Moon Enceladus
  • JPL/UCSC/Univ. of Colorado: NASA-funded Study Says Saturn's Moon Enceladus Rolled Over

• Cikkek
  • NOVA article `Life on a Tiny Moon'
  • BBC Article Saturn's moon 'best bet for life'
  • Images show Enceladus is a 'geologist's paradise' from New Scientist
  • BBC article on atmosphere
  • Liquid water on Saturn moon could support life
  • BBC: Saturn moon 'may have an ocean'
  • Commentary: Why Enceladus discovery matters (James Oberg, MSNBC)
  • Encore For Enceladus! Saturn Moon Ripe For Astrobiology Exploration (Leonard David, Space.com)
  • Charged particles from space may trigger violent chemical reactions on Saturn's moon Enceladus, explaining its watery plumes (New Scientist, October 2006)