Fjodor Ivanovics Tyutcsev

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fjodor Tyutcsev

Fjodor Ivanovics Tyutcsev (1803. december 5. – 1873. július 27.) orosz költő, diplomata.

Hosszabb ideig élt Münchenben és Torinóban, személyesn ismerte Heinét, Schellinget. Az irodalmi életben nem vett részt, nem nevezte magát literátornak. Körülbelül 400 verse maradt fenn, melyekből gyakran szoktak idézni Oroszországban. Korai versei a XVIII század költői hagyományainak szellemében születtek. Az 1830-as években született költeményeire az európai (különösen a német) romantika nyomja rá bélyegét. Filozófikus (meditatív) líráját a látomásosság, tudományos pontosság, a mindenség rejtélye, ritmikai hajlékonyság jellemzi. Az 1840-es években több politikai tárgyú cikkben taglalta Oroszország és a nyugati civilizáció kapcsolatának problémáit. Az 1850-es években egész sor, nagy hatású szerelmes verse született, melyekben a szerelmet tragédiaként ábrázolta. Ezen versek később az úgynevezett «gyenyiszevszkij ciklusba» lettek foglalva, mely a költő szerelmének, Genyiszjevának lett szentelve. Az 1860-1870-es években költészetét a politikai témák jellemzik. Leghíresebb verse, a «Silentium!» keserű felhívás a hallgatásra, a másik pontos megértésének lehetetlensége fölötti bánat. «Hazudik a kész gondolat!» - ez a sora az egyik leggyakrabban idézett aforizmája Tyutcsevnek, valamint az «Oroszországot ész nem érti», «Нам не дано предугадать, как слово наше отзовется».

[szerkesztés] Szilencium!

Hallgass, bújj el, s titkold, tagadd
érzéseid, álmaidat!
Mint fénylő csillagmiriád
szállhatnak a lelkeden át,
érkezve s tűnve, mint az éj:
csodáld őket és - ne beszélj!

Szív hol s kinek nyílhatna meg?
Ki értheti az életed?
Ki érthetné, ki vagy, mi vagy?
Hazudik a kész gondolat!
Merítve sár a tiszta mély:
igyál belőle s - ne beszélj!

Tanulj magadban élni! Egy
világ töltheti be szíved,
álom, varázs, szent pillanat -
de külső zajra elriad
s megvakul, ha nap fénye kél:
figyelj dalára s – ne beszélj!

(Szabó Lőrinc fordítása)