Jean-Jacques Rousseau
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Nyugati filozófia XVIII. század |
|
|---|---|
 |
|
| Név: | Jean-Jacques Rousseau |
| Született: | 1712. június 28. |
| Meghalt: | 1778. július 2 |
| Iskola/irányzat: | Társadalmi szerződés |
| Érdeklődés: | Pedagógia, politikafilozófia |
| Fontosabb nézetei: | Általános akarat, önszeretetből fakadó emberszeretet |
| Befolyásolta: | Immanuel Kant, Johann Gottlieb Fichte, Georg Wilhelm Friedrich Hegel. |
| Hatással voltak rá: | Thomas Hobbes, John Locke, Denis Diderot |
Jean-Jacques Rousseau (1712. június 28., – 1778. július 2.) svájci francia felvilágosodás kori filozófus, író és zeneszerző volt. Rousseau politikai eszméi hatást gyakoroltak a nagy francia forradalomra, a kommunizmus és a szocializmus eszméinek kifejlődésére, valamint a nacionalizmus megjelenésére. Radikális és forradalmi munkássága főművének, A társadalmi szerződésnek egyik legismertebb sorával is jellemezhető: „Az ember szabadnak született, de mindenütt láncon van.”
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajza
Rousseau Genfben született, egész életében genfi polgárnak tartotta magát. Édesanyja, Suzanne Bernard Rousseau, szülési komplikációk miatt születése után egy héttel meghalt, órásmester apja, Isaac, tízévesen elhagyta őt, hogy elkerülje a bebörtönzést egy párbaj miatt. Gyerekkorában tanulás gyanánt főként Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művét és kálvinista prédikációkat olvasgatott.
Rousseau 1728. március 14-én elhagyta Genfet. Előbb pár hetet egy papneveldében, majd 1729. első felében fél évet egy kórusiskolában töltött. Ezután rengeteg időt töltött el utazással és különböző érdekes foglalkozásokat próbált találni magának. Egy közjegyzőnél majd egy vésnöknél gyakornokoskodott néhány évet, az 1730-as évek elején pedig zenetanárként dolgozott és kottamásolásból élt. Időközben megismerkedett Françoise-Louise de Warens bárónővel, aki később a szeretőjévé vált. A bárónő védelmében élt évekig, közben áttért a katolikus hitre.
1740-ben Lyonba utazott, majd 1742-ben Párizsba, ahol az Akadémián előadta az általa kifejlesztett új zenei jelrendszert, de arra hivatkozva, hogy haszontalan és nem eredeti, elutasították. 1743-ban és 1744-ben a velencei francia nagykövet titkára volt, ahol a köztársasági kormányzást tanulmányozhatta. Ezután visszatért Párizsba és összeköltözött Thérèse Lavasseur varrónővel, aki öt gyereket szült neki. Az oktatásról és gyereknevelésről szóló teóriáinak fényében Voltaire és mások gyakran kritizálták, mert amint lehetett, gyermekeit árvaházba rakta. Védekezésül Rousseau elmagyarázta, hogy nagyon rossz apa lenne és a gyerekeknek jobb életük lesz a lelencházban.
Párizsban barátságot kötött Denis Diderot-val, ettől kezdve zenei témájú cikkeket írt az Enciklopédiába. Legfontosabb szócikke a „politikai gazdaságtan” volt, amit 1755-ben írt.
1749-ben Vincennes felé tartott, hogy meglátogassa Diderot-t a börtönben, amikor értesült a Dijoni Akadémia egy versenyéről, amelyben feltették a kérdést, vajon „Javította-e az erkölcsöket a tudomány és a művészet fejlődése?” Rousseau nemleges válasza Értekezés művészetekről és tudományról címmel 1750-ben készült el, amellyel első díjat nyert a versenyen és egyúttal jelentős hírnévre tett szert.
Állítása szerint hirtelen olyan sugallatot kapott az úton, amelyre összes későbbi filozófiai munkáját alapozta. Ez természetesen nem érintette zenei érdeklődését, így 1752-ben bemutathatták XV. Lajos-nak Le Devin du village című operáját.
1754-ben Rousseau hazament Genfbe, ahol visszatért a kálvinista hitre és újra megkapta genfi állampolgárságát is. 1755-ben befejezte az Értekezés az emberek közti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól című művét, amivel rövidesen kiváltotta a francia kormány rosszallását.
1761-ben jelentette meg sikeres romantikus regényét a Júlia, vagy az új Heloise-t. 1762-ben két további könyvet jelentetett meg, áprilisban jelent meg főműve, a Társadalmi szerződés, majd májusban az Emil, avagy a nevelésről. Vallásellenessége miatt Franciaországban és Genfben is mindkét könyvet betiltották, Rousseau ellen pedig elfogatóparancsot adtak ki, ezért menekülnie kellett. Előbb Bernbe, majd Motiersbe utazott, ahol megírta a A Korzikai alkotmány tervezetét.
A Svájcban kapott kritikák miatt 1766 januárjában Angliában, a filozófus David Hume-nál keresett menedéket, de másfél év után innen is elmenekült, mert azt hitte, Hume összeesküvést sző ellene.
Ekkor „Renou” álnéven Franciaországba utazott, noha ezt csak 1770-ben tehette volna meg. 1768-ban elvette Thérèse-t, majd 1770-ben azzal a feltétellel visszatérhetett Párizsba, hogy nem publikál. Vallomások című önéletrajzi műve befejezése után magánfelolvasásokba kezdett, 1771-ben azonban ezt is abba kellett hagynia és bár haláláig írt, könyvét az összes többihez hasonlóan életében már nem publikálták.
1772-ben meghívták, hogy javaslatokat tegyen a készülő lengyel alkotmányhoz, aminek eredményeképpen készült utolsó komoly politikai munkája, A lengyel kormány figyelmébe című mű. 1776-ban befejezte a Párbeszédek: Rousseau, Jean-Jacques bírája című munkáját és nekilátott a Magányos sétáló álmodozásainak. Részben beigazolódott paranoiája miatt ekkor már nem kereste senki társaságát, és hogy el tudja tartani magát, visszatért a kottamásoláshoz. 1778. július 2-án Ermenonville-ben, Giradin márki birtokán tett reggeli sétája közben agyvérzést kapott és meghalt. Holttestét először Peupliers szigetén elhamvasztották, majd maradványait tizenhat évvel később, 1794-ben Párizsba szállították, a Panthéonba.
[szerkesztés] Rousseau filozófiája
[szerkesztés] Természet és társadalom
Rousseau alapvető különbséget látott a társadalom és az emberi természet között. Szerinte az ember természetből fakadóan jó, de a társadalom elrontja. A társadalmat mesterségesnek látta és úgy tartotta, hogy a társadalom fejlődése az emberi jólét ellen hat, különös tekintettel a társadalmi egymásrautaltságra.
Filozófiája szerint a társadalom negatív hatásai az erkölcsös emberben az egészséges önszeretetet büszkeségbe alakítják át. Az önszeretet az önfenntartásra való törekvéssel járó ösztönös emberi vágy, amit oksági viszony tart össze. Ezzel szemben a büszkeség nem természetes, hanem mesterséges eredetű és arra kényszeríti az embert, hogy összehasonlítsa magát másokkal, ami embereket jogtalan félelemkeltésre és arra sarkall, hogy mások fájdalmán vagy gyengeségén élvezkedjenek.
Az „Értekezés művészetekről és tudományról” című műben Rousseau vitatja, hogy a művészetek és a tudományok hasznosak lennének az emberiségnek, mert nem az emberi szükségletekre adandó válaszként fejlődtek, hanem a büszkeség és a hiúság eredményeként. Ezen kívül lehetőséget teremtettek a semmittevés és a pazarlás kialakulására, ami az ember romlását segíti elő. Felveti, hogy a tudásfejlődés folyamata a kormányok számára hatalmat biztosított, az egyén szabadságát pedig szétzúzta. Összefoglalva kifejti, hogy a lezajlott folyamatok aláásták az őszinte barátság lehetőségét és azt féltékenységgel, félelemmel valamint gyanakvással helyettesítették.
Az „Értekezés az egyenlőtlenségről” című későbbi műve feltárja az emberiség elfajulásának folyamatát a kezdeti ősközösségtől a modern társadalom kialakulásáig. Rámutat, hogy az ősemberek elkülönült majomszerű lények voltak, akiket szabadságvágyuk és tökéletességük különböztetett meg az állatoktól. Vitatja, hogy ezek a primitív emberek megszállottan csak magukra vigyáztak volna, ehelyett természetes hajlamuk volt a szánalomra és a könyörületre. Amint a népességnövekedés miatt közelebb kellett kerülniük egymáshoz az embereknek, pszichológiai átalakuláson mentek keresztül és mások jó véleménye saját jólétük lényegi összetevőjévé vált. Rousseau ezt az öntudatra ébredést az ember felvirágzásának aranykoraként látja. Ugyanakkor a mezőgazdaság és a fémgyártás kialakulásával a magántulajdon és a munkaerő értékének megjelenése növekvő egymásrautaltságot és egyenlőtlenséget eredményezett. Roussaeu szerint az első államok az így létrejövő ellentétek eredményeként, a gazdagok és szegények közötti egyfajta társadalmi szerződés alapján jöttek létre. Az eredeti szerződés súlyosan hibás volt, mert a társadalom leggazdagabb tagjai becsapták a népességet és bebetonozták az egyenlőtlenséget, amely ezzel az emberi társadalmak maradandó jellemzőjévé vált. Rousseau saját társadalmi szerződés-koncepciója ennek a tisztességtelen társulásnak az alternatívájaként fogható fel. Az „Értekezés az egyenlőtlenségről” végén Rousseau elmagyarázza, hogy az aranykorban kialakult vágy, amely arra irányul, hogy az emberek mások szemében értékesnek akarnak tűnni, hogyan ássa alá a személyes becsületet és hitelességet az egymásrautaltság, a hierarchia és az egyenlőtlenség társadalmában.
[szerkesztés] Politikatudomány
Rousseau egyik legfontosabb munkája a Társadalmi szerződés, amely meghúzza a törvényes politikai hatalom határvonalait. Megjelenése után szinte azonnal az elvont politikai gondolkodás egyik legnagyobb hatású munkájává vált.
Egyik korábbi munkájában, az „Értekezés az egyenlőtlenségről” című műben Rousseau megállapította, hogy a természet állama jog és erkölcs nélkül érzéketlenné és torzzá válik, amely ponton az emberiség vagy jogi intézményeket teremt vagy elpusztul. A természeti törvények elkorcsosulása során az emberek gyakran versenybe bocsátkoznak társaikkal, míg növekvő mértékben függővé is válnak tőlük. Ez a kettős nyomás egyszerre fenyegeti túlélésüket és szabadságukat. Rousseau szerint ugyanakkor a társadalmi szerződésben foglalt összefogással és a természetes jogok követelésének megszüntetésével az egyének egyszerre megvédhetik magukat és szabadok is maradhatnak. Állítása szerint ez a közakarat tekintélyének való behódolás eredménye, ami az egyén számára lehetővé teszi, hogy ne játszon alárendelt szerepet mások szándékának, egyúttal biztosítja, hogy mégis engedelmeskedjen, mert mindannyian beleszólhatnak a törvénykezésbe.
Rousseau ezt úgy valósítaná meg, hogy élesen megkülönbözteti a szuverenitást a kormánytól, amit a közakarat befogadása és érvényesítése mozgat, de a polgárok egy kisebb csoportjából tevődik össze. A szuverenitásnak a nép kezében kellene lennie, azt képviselőgyűléseken kellene gyakorolnia, így a hatalom valóban a népet képviselné, tőlük függene, bármikor visszahívhatnák választott vezetőiket.
Rousseau javaslatai utópikusak, hiszen kétséges, hogy a polgárok valóban tudnák-e egyszerre érvényesíteni a közakaratot, egyúttal biztosítani az egyén függetlenségét. Máshol ellentmondásos az elmélet, egyszerre ad jogokat a népnek a felkelésre és a hatalomnak, hogy a közakarat nevében terrort alkalmazzon polgáraival szemben, ha azok ellenszegülnek. A Jakobinus diktatúra idején kísérletet tettek rá, de vita tárgyát képezi, hogy Rousseau ideális állama valóban működne-e egy nagyobb társadalomban.
[szerkesztés] Oktatás
Az oktatásról alkotott nézeteit Rousseau a saját magáról mintázott Emil nevű fiú növekedését kísérő félig kitalált művében foglalja össze. A fiút vidéki környezetbe helyezi, ahol szerinte az emberek természetesebben viselkednek, mint a városban, ahol testileg és szellemileg csak rossz tulajdonságokat lehet tanulni. Az oktatás célja Rousseau szerint az életre való nevelés, amit egy nevelő úgy tud teljesíteni, hogy rámutat a helyes útra.
A gyermek növekedése három szakaszra bomlik, az első 12 éves korig tart, amikor a tervezés és az összetett gondolkodás még nem alakult ki és a gyermek ösztönei szerint él, mint az állatok. A második 12-től 15 éves korig, amikor az okság kezd kifejlődni, majd a harmadik szakasz 15 éves kortól kezdődik, amikor a gyerek felnőtté válik. Ekkor Emil talál egy fiatal nőt, aki kiegészíti őt.
A könyv Rousseau egészséges életről alkotott eszményén alapul. A fiúnak ki kell dolgoznia társadalmi ösztöneit és meg kell ismernie a csapongó egyénieskedés nagyvárosi útjait.
[szerkesztés] Vallás
Rousseau volt korának egyik legvitatott szerzője a vallásról alkotott nézetei tekintetében. Nézetei, hogy az ember természettől fogva jó, szembenállt a katolikus egyház „eredendő bűnről” alkotott nézeteivel, ezért az Emile-t mind a kálvinista Genfben, mind a katolikus Párizsban kiátkozták. A Társadalmi szerződésben azt állította, hogy Jézus igaz követői nem válhatnak jó polgárrá. Ez volt egyik oka, hogy a könyvet Genfben elítélték. Rousseau Christophe de Beaumont-nak, Párizs érsekének írt levelében próbálta megvédeni magát a vallási nézeteit ért kritikáktól.
[szerkesztés] Örökség
Rousseau nézetei hatást gyakoroltak a francia forradalomra, a nép a szuverenitását inkább képviselők útján gyakorolta, mint közvetlenül. Rousseau vitatta, hogy a szabadság, az egyenlőség és az igazságosság biztosítása az államon belül a többségi akaratra való tekintet nélkül jöjjön létre (ld. demokrácia). Rousseau egyike volt azoknak, akik komolyan támadták a magántulajdon intézményét, emiatt gyakran tartják a szocializmus és a kommunizmus előfutárának is.
Rousseau eszméi az oktatásról hatást gyakoroltak a modern oktatási elméletekre. Az Emile-ben megkülönbözteti az egészséges és a „haszontalan” béna gyerekeket. Szerinte csak egészséges gyerek lehet bármilyen oktatás jutalmazott tárgya. Elenyészőnek tartja a könyvolvasás fontosságát és javasolja, hogy a helyes érzelmeket az értelem kialakulása előtt meg kell tanítani a gyereknek. A tanulásban különös hangsúlyt helyez a tapasztalásra.
Fő műveiben Rousseau a természetet a vadember államaként azonosítja. Később a természetet a folyamat spontaneitásának felismeréséhez használja, melynek során az ember énközpontú, ösztön alapú szerepét kiépíti a világban. A természet ezáltal az ember jellemében belsőséget és becsületességet fejez ki ellentétben a társadalom által az előremutató felszabadítás nevében hidegszívű brutalitással hozzátett bebörtönzéssel és rabszolgasággal.
Ennélfogva a természetbe való visszatérés jelenti azt, hogy az ember természeti folyamatok hatalma alá kerül, kívül a társadalom elnyomó kötelékeitől és a civilizáció előítéleteitől. Ez a gondolat tette Rousseau-t a Felvilágosodás és a Romanticizmus egyik fontos személyiségévé.
[szerkesztés] Fontosabb munkái
- Értekezés művészetekről és tudományról (Discours sur les sciences et les arts), 1750
- Narcissus – vígjáték, 1752
- (Le Devin du Village) – opera, 1752
- Értekezés az emberek közti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól (Discours sur l'origine et les fondements de l'inégalité parmi les hommes), 1754
- Értekezés a politikai gazdaságtanról, 1755
- Levelek d'Alembert-hez a színházakról, 1758
- Az új Heloise (Julie ou la nouvelle Héloïse), 1761
- Emil, avagy a nevelésről (Émile ou De l'éducation), 1762
- Társadalmi szerződés (Du Contrat social), 1762
- Négy levél M. de Malesherbes-nek, 1762
- Levelek a hegyekből, 1764
- Vallomások (Les Confessions), 1770, megjelent 1782-ben
- A Korzikai alkotmány tervezete, (Projet de Constitution pour la Corse) 1772
- A lengyel kormány figyelmébe, 1772
- Egy magányos sétáló álmodozásai, befejezetlen, megjelent 1782-ben
- Párbeszédek: Rousseau, Jean-Jacques bírája, megjelent 1782-ben
[szerkesztés] Lásd még
- Felvilágosodás
- Romanticizmus
- Demokrácia
- Enciklopédisták
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Rousseau Association/Association Rousseau élete és művei (angol és francia)
- A Társadalmi szerződés szövege (angol)
- Espace Rousseau, Rousseau szülőházának múzeuma Genfben
- Emil, vagy a nevelésről (részlet)
- Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól (részletek)
- Értekezés – Magyar Elektronikus Könyvtár
Based on work by