A szilmarilok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A szilmarilok J. R. R. Tolkien posztumusz kiadású műve, melynek eseményei A Gyűrűk Ura előzményét, mitológiai hátterét alkotják. Halála után apja kézirataiból Christopher Tolkien válogatta össze és szerkesztette könyvvé, olvasható formába. Magyar nyelvre Gálvölgyi Judit fordította.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A cím jelentése
Az angol The Silmarillion cím a kötet harmadik – leghosszabb – részének címéből származik: Quenta Silmarillion. Ez a kifejezés quenya nyelvű, és azt jelenti, hogy „a szilmarilok története”. Maga a szilmaril szó annak a három (állítólag silma nevű anyagból készült) drágakőnek a neve volt, amelyeket a tolkieni mitológiában Fëanor, a nolda egyik hercege, a legügyesebb kezű tünde készített, s amelyekben megőrizte Valinor két fájának egymásba kevert fényét. Anyaga „olyannak tetszett, mint a gyémántkristály, ám erősebb volt a gyémántnál, nem ronthatta meg, nem pusztíthatta el semmi erőszak Arda királyságán belül.” A szilmarilok „még a legsötétebb kincseskamra mélyén is tündököltek a tulajdon fényüktől, akár Varda csillagai, ám – akárha élnének – örvendtek a fénynek is, s csodásnál csodásabb színekben adták vissza. Aman minden lakosa ámulattal és örömmel szemlélte Fëanor művét. És Varda megáldotta a szilmarilokat, hogy azon túl halandó hús, tisztátalan kéz vagy bármi gonosz ne érinthesse őket anélkül, hogy megperzselődne és elpusztulna; és Mandos megjósolta, hogy Arda sorsa – földé, vízé és levegőé – beléjük van zárva.”
[szerkesztés] A könyv tartalma
A könyv öt részből áll:
- Az Ainulindalë („az ainuk muzsikája”) Eä (a világmindenség) és Arda (a Föld) teremtését, valamint Melkor (Morgoth) lázadását beszéli el.
- A Valaquenta - („a valák története)” egyenként bemutatja a valákat, a világ erőit, és munkásságukat Ardán.
- A Quenta Silmarillion („a szilmarilok története”) az idők kezdetét, valamint a tündék és az emberek történetét meséli el, felébredésüktől az első kor végéig. A történet középpontjában a szilmarilok birtoklásáért folytatott kegyetlen küzdelem áll, amelynek végén Középfölde arculata átalakul.
- Az Akallabêth („az Elbukott”) a középföldi másodkor történetét foglalja össze, amelynek fő vonala a Númenor szigetén lévő királyság megalapítása, fölemelkedése, dicsősége és pusztulása.
- A gyűrűkről és a harmadkorról c. rész fókuszában Szauron áll; elbeszéli, miként készültek el a hatalom gyűrűi a másodkorban, és mi lett a sorsuk a harmadkorban. Ezen a ponton a történet közvetlenül kapcsolódik A hobbit és A Gyűrűk Ura cselekményéhez.
[szerkesztés] Helye az életműben
A szilmarilok első szövegváltozatait Tolkien még az I. világháború idején írta, és élete végéig folyamatosan bővítette, át- és újraírta az egész anyagot. Munkájának két fő motivációja volt. Először is Tolkien vonzódott a mitológiához, és angol hazafiként fájlalta, hogy Angliának egész egyszerűen nincs szép, jól mesélhető mitológiája. Ezért kezdett olyan meséket kitalálni, amelyek akár az általunk ismert Anglia mítikus előtörténetét is alkothatnák.
Másodszor: Tolkien szerette a dallamos, egzotikus nyelveket. Már fiatalon foglalkozott mesterséges nyelvek létrehozásával. Nyelvészként azonban tudta, hogy egy nyelv nem képzelhető el beszélők és fejlődés, következésképpen a beszélők története nélkül – még akkor sem, ha történetesen fiktív nyelvről van szó. A fiktív nyelvhez meg kell teremteni a fiktív beszélők fiktív történelmét. Így született meg a tünde faj, s ez indokolta a tündék hosszú vándorlásait Ardán, beleértve különböző csoportjaik egyesülését, illetve egymástól való izolációját. E történet elégséges alapjául szolgált a quenya és a sindarin nyelvek aprólékos kidolgozásához. Azok a mesék, amelyek ma A szilmarilok részét képezik, voltaképpen e nyelvészeti játék melléktermékei.
Tolkien saját bevallása [1] szerint meg volt győződve arról, hogy e tevékenysége nem tart számot érdeklődésre. Azonban A hobbit megjelenése (1937) után az olvasók elkezdték ostromolni őt a történettel kapcsolatos háttérinformációkért. Ez egyrészt A Gyűrűk Ura megírásához vezetett, másrészt az óidők történetének további kidolgozásához. A munkát nem tudta befejezni életében. A hátrahagyott htalmas kéziratmennyiséget fia, Christopher Tolkien dolgozta fel. E feldolgozás egyik fázisa az volt, hogy 1977-ben megjelent egy gyűjtemény A szilmarilok címen. A hagyaték további része A The History of Middle-earth 12 kötetében látott napvilágot 1983 és 1996 között.
[szerkesztés] Párhuzamok
Tolkien világa talán azért is lenyűgöző az olvasó számára, mert számos elemét ismerősként üdvözölheti saját korábbi ismereteiből, hitéből, olvasmányaiból. Tolkien történeteibe több európai mondavilágból épített be motívumokat. Legnagyobb hatással a skandináv és a finn hagyományok voltak rá.
[szerkesztés] Világkép, kozmogónia
Tolkien hívő katolikus volt, s ez számos jelen tetten érhető az Ainulindalë szövegében. Eru (Ilúvatár) az egyetlen, mindentudó és mindenható Isten, akinek gondolatait még a legbölcsebb. leghatalmasabb teremtéményei sem látják át. Az ainukban nem nehéz felismerni az angyalokat, Melkor lázadásának történetében pedig Lucifer bukását. További keresztény párhuzam annak állítása, hogy az ember sorsa nem ér véget a halállal, de hogy utána mi következik, azt egyedül Ilúvatár tudja.
[szerkesztés] Fajok
A tündék (angolul elf, elves) és a törpök (angolul dwarf, dwarves) nem Tolkien találmányai. Különböző formájukban a legtöbb európai nép hagyományaiban megtalálhatóak.
[szerkesztés] Az elveszett Aranykor
A Númenor dicsőségére és bukására való nosztalgikus visszaemlékezésekben nem lehet nem ráismerni az Atlantisz-mondára. Ezt az asszociációt maga a szerző is elősegíti, amikor megjegyzi, hogy Númenort, annak bukása után az eldák Atalantë-nek nevezik.
[szerkesztés] Szimbólumok
Tolkiennek az óidőkről szóló írásaiban több olyan motívum is kiemelt szerephez jut, amelyek csaknem minden mitológiában előfordulnak. Ilyenek a fény, a fák, a tenger, a zene.
[szerkesztés] Irodalom
- J. R. R. Tolkien: A szilmarilok. Árkádia, 1991. ISBN 963 307 183 6
- Humphrey Carpenter: J. R. R. Tolkien élete – ember a mű mögött. Ciceró, 2001. ISBN 963 539 353 9 .
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ A Gyűrűk Ura, Előszó