Kircholmi csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kircholmi csata: 1605. szeptember 27-én a svéd seregek és a lengyel seregek között lezajlott ütközet. Kimenetelével óriási döbbenetet keltett Európában, mivel 3000 főt alig számláló lengyel huszárság villámgyors rohammal kevesebb mint fél óra alatt szétvert több mint ötszörös túlerőben levő svéd gyalogost és lovast.
| Kircholmi csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
| Szembenálló felek | |||||||||
| Lengyelország-Litvánia | Svéd Királyság | ||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Jan Karol Chodkiewicz | Károly Södermanland hercege | ||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| 2500 lovas, 1300 gyalogos, kozákok, tatárok és kúrok | 11 ezer gyalogos, háromezer lovas és több mint 4000 nagyobbrészt német zsoldos, a többi holland, és néhány skót | ||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| kb. 100 fő | kb. 8-9 000 fő | ||||||||
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A csata főbb előzményei
A viszály a két ország, Svédország és Lengyelország között már elég régóta tartott. 1600-ban immáron harmadjára tört ki háború (1563-83, 1598-99 után), melynek fő kiváltó oka III. Zsigmond lengyel-svéd király 1599-es detronizációja volt. Nemsokkal ezután a Szejm a svédek észtföldi területeire tette rá a kezét, erre északról, Finnország felől a svédek benyomultak Livóniába. A kokkenhauseni ütközetben túlerőben levő svéd hadakat legyőzték egyszer, de csakhamar újabb erők érkeztek a hadszíntérre és a lengyel-svéd háború főként ezen a fronton dőlt el.
1605-ben Södermanland hercege (a későbbi IX. Károly) indult Livónia meghódítására, több mint 18 000 ezer fős válogatott, jól fölszerelt haderővel. Ez 3 ezer lovast és további elit svéd gyalogezredeket tett ki (11 000 fő), 11 ágyúval, amit még erősített kb. 3000 német zsoldos, úgy ezer németalföldi zsoldos és száz skót zsoldos, de ez utóbbi komolyabb harci cselekményben nem igazán vett részt. Rigát a svédek elfoglalták és már vészesen közeledtek Litvánia felé.
A vele szemben álló lengyel haderő parancsnoka Jan Karol Chodkiewicz, litvániai hetman, tapasztalt, veterán katona, s jó ismerője a nyugati taktikának. A serege lengyel-litván egységekből (1300 gyalogos, 2500 lovas), nagyszámú kozák segédcsapatokból és a kúr herceg rejtereibőll állt, valamint elővédjeiket tatár lovasok képezték. Összesen mintegy 4-5 000 fő. A túlerő mellett a lengyeleknek még szembe kellett nézniük az ellenfél új típusú, jobb felszereltségével is.
[szerkesztés] Fegyverzet
A lengyel hadsereg egyetlen nehézlovassági fegyverneme a huszárság volt, amely páncélzatának ellenére, fürgén mozgott a nyílt mezőn, s pláne rajtaütéssel pillanatok alatt lesöpörte az ellenséget. A korabeli Európa legütőképesebb katonásaga volt. Fő fegyvere a lándzsa, míg a közelharcban alkalmazta a másodlagos fegyvert, a jellegzetes, gyorsan és könnyen forgatható kelet-európai kardot a szablyát. A gyalogsági haderő két fegyvernemre oszlott: pikás és muskétás, utóbbi viszont jóval kisebb számban volt.
A svéd seregnek a gyalogság és a lovasság egyaránt ütőképes erőt jelentett. A gyalogosok ugyanúgy pikásokra és muskétásokra tagolódott, előbbi szintén többletét képezte a seregnek. A svéd és német lovasság a kardja, az ún. rapir mellett pisztollyal és kisebb méretű karabéllyal harcolt. Ugyan a lengyel lovasságnál is megvoltak a lőfegyverek, használatukra amúgy kevésszer került sor. Mindamellett a lőfegyverek jó része a nemrégiben hullott eső miatt nem volt alkalmazható.
[szerkesztés] A taktika és a hadak felfejlődése
A svéd haderő ostábla formát alakított ki. Az oldalszárnyakat a svéd és német lovasság egyes részei foglalták el.
Chodkiewicz katonáit a megszokott, hagyományos lengyel hadrendben meneteltette, melynek fő ereje a lovasság. A lovasság egyik felét a hetman (300 fő), a másik részeit a litván Jan Pawel Sapieha és Dabrowa vezették, ezek kiegészültek a kozák és kúr lovassegédcsapatokkal. A lengyel gyalogság a centrumban állt, az ún. magyar hajdú-alakzatban. Mintegy 280 huszár maradt tartalékban.
Némi megjegyzés a korabeli taktikáról: A kézi lőfegyverek akkoriban nem bizonyultak komoly fegyvernek, csekély volt a lőtávolságuk, lassúak és lőtávon belül is néha pontantlanok voltak. Igazi fejlődés csak a 18. században megy végbe. A tűzvegyver csupán veszteségeket okozott az ellenfél soraiban, míg döntő szerepe a szálfegyverekkel való rohamozás lökőerejének van, ráadásul hossza miatt megfelelő védelmet nyújt, az ellenséges rohammal szemben, míg a muskéta kevésbé. Később, a harcászati eszközként alkalmazott puska végére felhelyezhető szuronnyal, a muskéta is roham-, ill. védekezőfegyverré válik.
[szerkesztés] A csata
Jan Karol Chodkiewicz Rigától úgy 25 km-re találta magát szembe Södermanland hercegével, egykor még a német lovagrend alapította Kirchomnál (ma Salaspils, Lettország). A hetman megtévesztő támadással kezdte az ütközetet, aztán visszavonulást színlelt, amitől a svédek úgy vélték menekül és támadásba kezdtek. Erre a lengyel gyalogság tüzet nyitott, jelentős veszteségeket okozva a svéd sorokban, míg a huszárság újabb rohamra csoportosult össze.
A lengyel-litván huszárság megtámadta a svéd bal szárnyon álló lovasságot, ugyanakkor hozzávetőleg 300 lengyel huszár a középső hadoszlopokban elhelyezkedő svéd gyalogezredeket rohanta meg, ezzel gátat vetve egy együttes támadásnak. A lovassági rohamban részt vettek a szintén gyors mozgású kozákok. A gyalogság mögött álló svéd lovasság tovább nyomta előre vonalaikat, ezért Chodkiewicz parancsára a bal szárny óvatosan megtámadta az ellenség oldalszárnyát. A svéd rejtereket megverték, s a gyalogságot is három oldalról szorongatott lett egyszerre, aminek nyomán aztán megfutamodtak, s a lengyelek szétszórták soraikat. A csata nem tartott tovább 20-30 percnél. A herceg seregének fele elveszett. A lengyelek 100 halotatt hagytak a csatatéren és 200 volt a sebesültek száma.
[szerkesztés] Az ütközet után
A svéd főhaderő megsemmisítő vereségének eredményeképp, Károlynak kikellett vonulni Rigából. Meghiúsultak továbbá a Svéd Királyság azon törekvései, hogy megkaparintsa a baltikumi lengyel területeket és a Balti-tenger feletti egyeduralmat. A kircholmi ütközet döntő kimenetelű volt a háború számára, de ennek ellénere az több mint öt évig tartott.
IX. Károly halála után trónlalépő II. Gusztáv Adolf uralkodása alatt országa nagy fejlődésen ment át: a haderő a négyszeresére emelkedett, s modern felszereléssel lett ellátva. Vezetésével a svédek visszatértek (1617) és elfoglalták a lengyelek észt területeit, a lett területek nagyobb részét, Rigával együtt (1621), az oroszoktól pedig Karéliát kaparintották meg. A hosszú 1617-29-es háborúban a lengyelek térdre kényszerültek, és a svéd király egy hathatós békével bebiztosította a Habsburgokat támogató katolikus Lengyelországot, ezzel Svédország nyugodtan bekapcsolódhatott a harmincéves háborúba 1630-ban. Ennek ellenére a Balti-tenger továbbra is megosztott ellenőrzés alatt volt, s birtoklásért a svédek még számos más kísérletet tettek 1655-ben az északi háborúban, majd 1700-ban a Nagy északi háborúban.
| svéd–lengyel háború (1600–11) |
|---|
| Kokkenhauseni csata| Weissensteini csata| Kircholmi csata |Heli csata |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal
- From Wikipedia, the free encyklopedia: Battle of Kircholm
Based on work by