Lösz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A lösz kőzet, homokos, meszes, nem képlékeny sárga anyag.
Diluviális korbeli. Gyakoriak benne a mész-konkrációk (lösz-babák) és apró szárazföldi csigák, az úgynevezett lösz-csigák (Helix hispida, Helix arbustorum, Succinea oblonga, Puppa muscorum), valamint diluviális emlősök maradványai (mammut, rinocérosz, bölény, szarvas stb.). Nálunk a nép sárga földnek nevezi. A lösz név Rajna-melléki népies kifejezés és mivelhogy először ott tanulmányozták, megtartották e nevet. Hazánkban az Alföldön a futóhomok mellett fontos szerepet játszik (lösz Diluvium), de meg van erős kifejlődésben a Dunántúlon, nemkülönben egyéb területeken is, azonban nálunk 300-400 méteres magasságon túl nem emelkedik. Igen termékeny talajt ad. Hazánkon, a Rajna és mellékfolyóinak völgyein kívűl, megvan a Rhőne völgyében is, de leghatalmasabb kifejldősben Kínában, Mongoliában, Tibetben, Jarkandban, Iránban, Észak- és Dél-Amerikában. Ezernyi négyszögmérföld területeket borít lösz, helyenként (pl Kínában) az 500 métert is eléri, de mindig rétegezés nélkül, legfelebb határozatlan padokban, melyeket a löszbabáknak övszerü elhelyezkedése szokott egymástól elkülöníteni. Régebben a lösz képződését úgy magyarázták, nevezetesen Agassiz és Lyell elmélete alapján, hogy az glecserektől összehordott finom iszap. Ma legáltalánosabb Richthofen elmélete, mely szerint a lösz az atmoszferiliák, nevezetesen a szél geológiai működésének eredménye.
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |
Based on work by