Nagy Theodorik

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagy Theodorik (454. - 526. augusztus 30.), az osztrogótok királya (488-526), Itália vezetője (493-526) és a vizigótok kormányzója (511-526).

[szerkesztés] Élete

A Fertő partján Carnuntum mellett született, egy évvel azután, hogy az osztrogótok megszabadultak a közel száz évig tartó hun uralomtól. Theodemir király fiaként Theodorikot gyermekkorában túszként Konstantinápolyba küldték, ezzel biztosítva a Theodemir és I. Leó bizánci császár által kötött béke feltételeinek betartását.

A konstantinápolyi udvarban sokat tanult a római kormányzásról és hadügyekről; ezeknek az ismereteknek később gót uralkodóként jó hasznát vette. I. Leó és I. Zénó bizánci császárok kegyeltjeként 483-ban magister militum, majd egy évvel később consul lett. 20 éves korában visszatért az osztrogótok közé, és 488-ban a királyuk lett.

Ekkoriban az osztrogótok bizánci területeken éltek mint foederati (szövetségesei) a rómaiaknak, de egyre nyugtalanítóbbá és kezelhetetlenebbé váltak Zénó számára. Nem sokkal Theodorik trónra lépése után a két uralkodó kidolgozott egy mindkét fél számára előnyös megállapodást. Az osztrogótoknak egy terület kellett ahol élhetnek, és Zénónak komoly ellentétei voltak Odoakerrel, Itália királyával, aki 476-ban megbuktatta a Nyugatrómai Birodalmat. Zénó látszólagos alkirályaként Odoaker a bizánci területeket veszélyeztette és nem mutatott tiszteletet a római polgárok jogait illetően Itáliában. Zénó buzdítására Theodorik megtámadta Odoaker királyságát.

Theodorik 488-ban érkezett hadseregével Itáliába, ahol megnyerte az isonzói (489), majd a veronai csatát (489) és diadalmaskodott az Addánál (490). 493-ban bevette Ravennát. Odoaker megadta magát, Theodorik pedig személyesen végzett vele.

Mint Odoaker, látszólagosan Theodorik is csak egy alkirálya volt a bizánci császárnak. Valójában sikerült elkerülnie az uralkodói felügyeletet, a császár és Theodorik tevékenységei egyenrangúak voltak. Odoakerrel szemben Theodorik tiszteletben tartotta az egyezséget melyet kötött, és engedélyezte királyságában a római polgárok számára a római törvények és jogok gyakorlását. A gótok eközben saját jog- és szokásrendszerük szerint éltek.

Nagy Theodorik szövetségre lépett a frankokkal Audofledaval való házassága révén, aki I. Chlodvig testvére volt, illetve szövetkezett a vizigót, vandál és burgundiai királlyal. I. Chlodvig törekvése, aki szintén uralkodni akart a gótok felett szakaszos háborúskodáshoz vezetett 506 és 523 között. Uralmának legnagyobb részében Theodorik volt de facto a vizigót király is, miután csecsemő unokája Amalrik régense lett 505 körül. A frankok Chlodvig uralma alatt képesek voltak elragadni Aquitániát a vizigótoktól 507-ben, II. Alarik legyőzésével, de ezen kívül Theodorik sikeresen megállította a betöréseiket. 515-ben Theodorik hozzáadta lányát Amalasunthát Eutharikhoz, de Eutharik röviddel ezután meghalt, így nem épülhetett ki uralkodóházi kapcsolat az osztro- és vizigótok között.

Theodorik a birodalmába irányuló vandál betöréseket is megállította azzal, hogy háborúval fenyegette meg a gyengekezű vandál királyt Thrasamundot. 519-ben, mikor egy csoport felégette a ravennai zsinagógát Theodorik saját költségén újjáépíttette.

(…a szócikk további része lefordítandó…)

[szerkesztés] Családja

Szülei Theodemir király és Erelieva voltak. Kétszer nősült. Első feleségének neve nem ismert, tőle két gyermek született: Arevagni és Theodegotho. A második felesége Audofleda volt, gyermekük Amalasuntha.

Theodorik halála után unokája, Athalarik lett az utódja. Athalarik helyett az anyja, Amalasuntha uralkodott 526 és 534 között.