Rím

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A rím az irodalomban egy stilisztikai eszköz, alapja a különböző ritmikai szakaszok vagy sorok végének (vagy akár a sorok közbeni szavak) összecsengése. A rím figyelemfelkeltő erejével segít az adott mű mondandójának kihangsúlyozásában, s az emberi fül számára kellemes hatást kelt. A rím – ha fajtáját nem határozzuk meg eltérően – a sorok végének összecsengését jelenti.

Tartalomjegyzék 1 A szó eredete 2 Szerkezete 3 Rímfajták 3.1 Elhelyezkedés szerint 3.1.1 Végrím 3.1.2 Kezdőrím (élrím) 3.1.3 Belső rím 3.1.4 Betűrím (alliteráció) 3.2 Rímképlet szerint 3.2.1 Keresztrím 3.2.2 Páros rím 3.2.3 Félrím 3.2.4 Bokorrím 3.2.5 Ölelkező rím 3.2.6 Ráütő rím 3.2.7 Visszatérő rím 3.3 A hangzók egyezése szerint 3.3.1 Tiszta rím 3.3.2 Asszonánc 3.4 Ritmika szerint 3.4.1 Hímrím 3.4.2 Nőrím 3.5 Különleges rímfajták 3.5.1 Kancsal rím 3.5.2 Kecskerím 3.5.3 Kínrím (mozaikrím) 3.5.4 Sorrím 3.5.5 Visszhangrím 3.5.6 Csonka rím 4 Források

[szerkesztés] A szó eredete

A magyar "rím" szó valószínűleg az ó-francia rime kifejezésből származik, mely a görög ρυθμος-ból, a "ritmus" szavunk eredetéül is szolgáló kifejezésből ered.

[szerkesztés] Szerkezete

A rímelés ritmusát az határozza meg, hogy a hívórím (a rím első fele) a rímvárás feszültségét kelti az olvasóban, melyet a hívórímre felelő a válaszrím old fel. A hívórímnek és a válaszrímnek megfelelően közel kell lennie egymáshoz, hogy a rím érvényesülhessen. Sorvégek összecsengése esetén a rímben részt nem vevő sorokat vaksoroknak nevezzük.

[szerkesztés] Rímfajták

A rím fajtája is a verselemzés fontos mozzanata lehet, mivel a rímes és rímtelen sorok aránya, a rímek elhelyezkedése, jellege a kifejezést nagyban szolgáló, fontos költői eszköz. (A rímtelen vers feszes, rapszodikus hangulatú, míg a páros rímek kiegyensúlyozott folyása harmóniát, nyugalmat tükrözhet.)

Példáinkban az egymásra rímelő szópárokat vastagon szedve emeltük ki.

[szerkesztés] Elhelyezkedés szerint

[szerkesztés] Végrím

A sorvégek csengenek össze. A leggyakoribb rímfajta, ha rímről beszélünk, legtöbbször végrímet értünk alatta.

[szerkesztés] Kezdőrím (élrím)

A sorkezdetek összecsengésén alapul. A magyar verselésben ismeretlen.

[szerkesztés] Belső rím

Egy verssoron belül két szó rímel egymással, legtöbbször a sor közepe és vége.

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

(Babits Mihály: Új leoninusok)

[szerkesztés] Betűrím (alliteráció)

Több, egymást követő szó kezdőbetűje azonos.

S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.

(Kölcsey Ferenc: Himnusz)

Az alliteráció tágabb értelemben szókezdő hangok, szűkebb értelemben a szókezdő mássalhangzók feltűnő gyakoriságú ismétlődése. Például:

"Keservesen kínzatol

Vas szegekkel veretel"

(Ómagyar Mária-siralom)

Költői szövegekben a hangfestés stíluseszköze: például az esti hangulatot érzékelteti:

"A vadak, farkasok űlnek szenderedve,

Barlangjában belől bömböl a mord medve."

(Csokonai Vitéz Mihály: Az estve)

A versritmus elemévé vált a Kalevalában, a klasszikus tamil, ó- és középír, a török és az ógermán versekben. Például:

"Magányát mégis megúnta, szűzességét nem szenvedte:

mind magában maradnia, szűzleányként száradnia

fenn a fehér felhők felett, magányos magos mennyekben."

(Kalevala)

Az alliteráció túlzott, öncélú alkalmazása keresetté, modorossá teheti a verset:

"...magányosság vitéze,

magam ellen vitéz

barangoló borongó

ki bamba bún borong,

borzongó bús borongó

baráttalan bolond"

(Babits Mihály: Egy szomorú vers)

A memorizálást segítő szerepe miatt a népköltészetben, szállóigékben, mágikus szövegekben is gyakori. Például:

"Búzavirág-szödni, koszorúba kötni,

Koszorúba kötni, magamot mulatni"

(Júlia szép leány)

"...Mert a halottnak is hármat harangoznak..."

(Kőmíves Kelemenné)

[szerkesztés] Rímképlet szerint

A versek szabályos rímszerkezetének jelölésére a rímképletet használjuk, amit az abc kisbetűivel jelölünk.

A rímképletben az adott mű elemzett részének összecsengő ritmikai szakaszait azonos betűkkel jelöljük, így kirajzolódik a versvégek összecsengéseinek kapcsolata.

[szerkesztés] Keresztrím

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,	A
Ki életszomját el nem égeté,	B
Kit gőg, mohó vágy el nem varázsolt,	A
Földön honát csak ollyan lelheté.	B

(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

[szerkesztés] Páros rím

Én még őszinte ember voltam,	A
ordítottam, toporzékoltam:	A
Hagyja a dagadt ruhát másra!	B
Engem vigyen föl a padlásra!	B

(József Attila: Mama)

[szerkesztés] Félrím

Bírom végre Juliskámat,	X
Mindörökre bírom őt,	A
az enyémnek vallhatom már,	X
Isten és világ előtt.	A

(Petőfi Sándor: Bírom végre Juliskámat)

[szerkesztés] Bokorrím

Mint aki a sinek közé esett...,	A
a végtelent, a távoli életet,	A
búcsúztatom, mert messze mese lett,	A
mint aki a sinek közé esett:	A

(Kosztolányi Dezső: Mint aki a sinek közé esett)

Bokorrímről (vagy halmazrímről) akkor beszélünk, ha kettőnél több (mondjuk n) sor azonos módon rímel, a következő n sor ettől eltérően, de szintén egymással azonos módon, és így tovább. Más meghatározások szerint, versszakokra osztott versekben fordul elő, ha egy verszakon belül minden sor vége összecseng.

A középkorban gyakrabban alkalmazták, mint manapság, elterjedtnek számított a ma talán gyakoribb páros rímmel, illetve különféle más rímképletekkel szemben. Tommaso da Celano (1190 k.-1255) ferences barát apokaliptikus himnuszában:

A latin eredeti	Babits Mihály fordítása
Dies irae, dies illa	Ama nap, a harag napja,
solvet saeclum in favilla,	e világot lángba dobja:
teste David cum Sibylla.	Dávid és Szibilla mondja.
Quantus tremor est futurus	Mily írtózat fog az lenni,
quando judex est venturus,	ha a Bíró el fog jönni
cunta stricte discussurus!	mindent híven számbavenni.

(1-2. vsz.)

Előfordul Balassinál, Zrínyinél, Kosztolányinál:

Költő,

minden hatalmat egybeöltő,

kit bámul reszkető, üvöltő

fönségébe sok emberöltő: -

a végtelenbe tündökölt ő.

(Kosztolányi Dezső: Csacsi rímek)

Igen tiszta formában található Vajda János: Nádas tavon c. versében:

Fönn az égen ragyogó nap;

Csillanó tükrén a tónak,

Mint az árnyék, leng a csónak.

Mint az árnyék, olyan halkan,

Észrevétlen, mozdulatlan,

Andalító hangulatban.

(részlet)

[szerkesztés] Ölelkező rím

Hajdanában, amikor még,	A
Igy beszélt a magyar ember:	B
Ha per, úgymond hadd legyen per,	B
(Ami nem volt éppen oly rég).	A

(Arany János: A fülemüle)

[szerkesztés] Ráütő rím

Hunyad alatt, egy kis házban,	A
Élt az özvegy, talpig gyászban;	A
Mint gyümölcs a fát, lehajtja	B
Nehéz gondja, gondolatja:	B
Neveletlen négy magzatja.	B

(Arany János: Both bajnok özvegye)

[szerkesztés] Visszatérő rím

"Királyasszony, néném,	A
Az egekre kérném:	A
Azt a rózsát, piros rózsát	X
Haj, beh szeretném én!"	A

(Arany János: Zách Klára)

[szerkesztés] A hangzók egyezése szerint

[szerkesztés] Tiszta rím

A tiszta rím hívó- és válaszrímének minden hangzója teljesen azonos. A Vörösmarty előtti költészetre jellemző. Egyik fajtája az önrím, melyben egész szavak azonosságáról van szó:

Nagy szép dárda Szondinak kezébe vala,

Sebösölve térdön állván ő vív vala,

Romlott toron alatt általlőtték vala,

Az fejét az hegyről alávetötték vala.

(Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali basa históriája)

Másik, gyakrabban előforduló válfaja a rag-, ill. képzőrím, ahol a toldalékok egyeznek meg:

Summáját írom Egör várának,

Megszállásának, viadaljának,

Szégyönvallását császár hadának,

Nagy vigaságát Ferdinánd királnak.

(Tinódi Lantos Sebestyén: Egri históriának summája)

[szerkesztés] Asszonánc

A tiszta rímmel ellentétben az asszonánc jellemzője, hogy a rímelő szótagok magánhangzóinak egyezése mellett mássalhangzóik kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. (Nagyon ritkán előfordul, hogy a magánhangzók sem teljesen azonosak, de közeli rokonságban kell, hogy álljanak egymással.) A mássalhangzók különbözőségének mértéke nagyon széles skálán változhat. Ennek illusztrálására két szélsőséges példa:

Holmi rossz rímnél becsesb zománc

A versen a szép csengő asszonánc.

(Arany János: Vojtina levelei öccséhez)

Arany szellemes önhivatkozó versében a z és sz, ill. m és n hangzók közeli rokonsága miatt a két rímelő szótag szinte tiszta rímet alkot.

Hogyha néha lepotyogok,

A lábamat meghorzsolom.

(Dolák-Saly Róbert: Volt-nincs róka)

Dolák-Saly Igazságos Izom Tiborról szóló sorozatában alkalmazott rímekben a mássalhangzók ilyen nagy mértékű eltérése groteszk hatást kelt.

Az asszonánc elnevezés a latin assonare = összehangzani szóból ered. A magyar asszonánc leggyakrabban két szótagra terjed ki. Irodalmunkban Vörösmarty alkalmazza először, Petőfi megújítja, Arany János elméletének megalapozója.

• A tiszta asszonáncban a magánhangzók csengenek egybe, s a mássalhangzók merőben eltérőek, például:

"Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,

Mely a hamvas utat véges-végig méri"

(Arany János: Toldi)

• A mássalhangzós asszonáncban (pararím) fordítva, például:

"Az erdő hallgatag

nyugosznak a vadak

lankadt állal hevernek

ágyán a hűs avarnak,

mit a szelek levernek

majd újra felkavarnak."

(Babits Mihály: Paysages intimes, 3. Alkony)

• Groteszk asszonánc az ún. kancsal rím, melyben a mássalhangzók azonosak, de a magánhangzók eltérőek, példuál fél hat - félhet.

"...méztől dagadva megreped a szőlő

s a boldogságtól elnémul a szóló."

(Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat)

[szerkesztés] Ritmika szerint

[szerkesztés] Hímrím

Más néven: éles rím. A rímelő szavak lejtése jambikus:

virág - világ
 U -     U -

[szerkesztés] Nőrím

A nőrím vagy tompa rím a hímrím ellentéte: a rímpár ritmusa trocheus.

 élet - éget
 – U    – U

[szerkesztés] Különleges rímfajták

[szerkesztés] Kancsal rím

A mássalhangzók csengenek össze, és a magánhangzók térnek el egymástól.

Egy hívő s egy eretnek

Feles földön aratnak.

(Weöres Sándor: Kancsal rím)

[szerkesztés] Kecskerím

A hívó- és válaszrím azonos hangzásúak, attól eltekintve, hogy bizonyos mássalhangzóik (legtöbbször két szó kezdőbetűje) fel vannak cserélve. (Ritkábban a magánhangzók cseréjére kerül sor.)

Engem kétszer csapott kupán,

S ő egy pofont kapott csupán.

(Karinthy Frigyes)

Több mássalhangzó sorrendje is felcserélhető:

Nem gól ez, csak kapufa,

Nem jár érte fakupa.

(Fehér Klára)

További példák:

Megkérdé a kaján halász:

„Miért van az ön haján kalász?”

Ne ülj le a kőre, Pandúr,

Megkarmol egy pőre kandúr!

Futtában vert port a tapír,

fején volt egy tortapapír.

Késő őszi, sanda reggel

láttam egy nőt randa sállal...

(Timár György) – Megjegyzés: A kecskerímhez az utolsó szót alkalmas módon cserélni kell. ;-)

Két flekk szólt a Porsche show-ról

Viszont nincs egy sor se Poe-ról.

A padláson egy pipás császkál,

nyilván ez a csipás Pascal!

[szerkesztés] Kínrím (mozaikrím)

A tiszta rím egy speciális fajtája: a rímelő szótagok azonos hangzásúak, de a szóhatárok különböznek:

Hegyezem a fülem, ül-e

a lomb alatt fülemüle?

(Kosztolányi Dezső)

NB. Nem kecskerímet, hanem kínrímet figyelhetünk meg a következő jól ismert idézetben:

Olyanok a kecskerímek,

mint mikor a kecske rí: mek.

(Kosztolányi Dezső)

További példák:

Szól a bátyám tekintéllyel,

„Mit keressz ám te kint éjjel?”

Ott szemben a teátrummal

Megittam egy teát rummal.

De mire a tea kész lett,

Eltörött a teakészlet.

Amott jön a fiákeres,

kit éppen a fia keres.

Amíg én ezt komponáltam,

a Tiszán egy kompon álltam.

Kicsiny bajszát leperzselé

a felforralt eperzselé.

Az lenne az igazi export,

dollárért adni a kekszport!

Nékem olyan ÁFÉSZ kell,

amelyre a fecskemadár ráfészkel.

[szerkesztés] Sorrím

Ha a kínrím egy-egy egész verssoron át tart, sorrímnek (másképp csacsipacsinak) nevezzük. Weöres Sándort idézzük; verse a magyar nyelv lehetőségeinek határait feszegeti:

Aj, e nő-kebelű Lidi óta

A Jenőke belül idióta.

(Weöres Sándor: Végrím)

Egy kis pesti vendéglőbe

Egy kispesti vendég lő be.

Ha tágul a Kata latticel-lába

Hatágú lakat alatti cellába’.

Megjegyzés: A „laticel” szót a ma érvényes helyesírás szerint egy t-vel írják.

Forrás: Kalmár László matematikus. Jelentése: egy fegyházigazgató parancsa a Kata nevű fegyenc őrizetének megszigorítására, arra az esetre, ha nevezettnek üreges gumiból készült művégtagja duzzadni kezd. ([1])

[szerkesztés] Visszhangrím

Az ekhós rímben a visszhang a versszakok utolsó néhány szótagját megismételve teszi nyilvánvalóvá a kérdésben benne rejlő választ:

Szép Julia-Annám leszen-é jó hozzám, s megkegyelmez-é nekem?

Hogy régen szolgálom, leszen-é jutalmom, s kell-e jót reménlenem?

ECHO: Nem.

(Balassi Bálint)

Egy kos szerette, ha szembe magasztalják,

ezért a visszhanggal nyalatta a talpát.

– Ki az, aki mindig okos?

– Kos!

– De sohasem tudálékos?

– Kos…

– Öltözéke választékos?

– Kos…

– A gyapja százszázalékos?

– Kos…

– Kurtán felelsz. Ez szándékos?

– Kuss!

(Romhányi József: Egy kos párbeszéde a visszhanggal)

- Melyik az a zöldséges, amelyik minden vacakot a zacskóba belemér?

- Bab Elemér.

(Ismeretlen szerző)

[szerkesztés] Csonka rím

A rím érdekében vagy a hívó- vagy a válaszrím utolsó (néhány) szótagja hiányzik.

És hazamentem és nem volt vacsor

S szóltam a szívemnek: Te beteg fasor

Min régi, mázas emlékek csorognak,

Emlékei kihamvadt vacsoroknak.

(Karinthy Frigyes: Szilveszter estén a kávéházban)

Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.

Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:

– Elszáll a nyár, kár!

Lucskos ősz vár már.

Ha túl nagy a sár,

felszállok a fár.

Nem okozott bajt a sor végén az űr,

ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr.

(Romhányi József: Varjúnóta)

[szerkesztés] Források

• Bárdos László – Szabó B. István – Vasy Géza: Irodalmi fogalmak kisszótára; Korona Kiadó, Budapest (ISBN 9638153970)
• Csorba Piroska: A vers; Szeptember Kiadó (ISBN 9630419033)
• A Pallas nagy lexikona
• Sík Sándor: Az olvasás művészete