Szu–27
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Szu–27 | |
|---|---|
 Szu–27 |
|
| Műszaki adatok | |
| NATO-kód | Flanker |
| Funkció | Többcélú harcászati vadászrepülőgép |
| Gyártó | Szuhoj |
| Tervező | Mihail Petrovics Szimonov |
| Személyzet | 1 vagy 2 fő |
| Első felszállás | 1977. május 20. |
| Szolgálatba állítás | 1984. december |
| Ára | 35 millió USD |
| Rendszeresítő országok | Oroszország, Kína, Kazahsztán, Ukrajna, Fehéroroszország, Etiópia, Vietnam, Üzbegisztán, Angola, Eritrea, Indonézia, Venezuela, India, Malajzia, Indonézia, Algéria |
| Méretek | |
| Hossz | 21,9 m |
| Fesztáv | 14,7 m |
| Magasság | 5,93 m |
| Szárnyfelület | 62 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 16 380 kg |
| Tömeg tüzelőanyaggal feltöltve | 25 780 kg |
| Maximális felszállótömeg | 33 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Ljulka AL–31F utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2×122,8 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Maximális sebesség | 2,35 Mach nagy magasságon 1,05 Mach földközelben |
| Legnagyobb repülési magasság | 18 500 m |
| Emelkedőképesség | 325 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 371 kg/m² |
| Tolóerő-tömeg arány | 1,085 |
| Maximális túlterhelés | +9g |
| Fegyverzet | |
| Beépített gépfegyver | 1 db 30 mm-es Grjazev-Sipunov GS–301 gépágyú |
| Fegyverfelfüggesztő pontok száma | 10 |
| Levegő-levegő rakéták | R-27, R-73 |
A Szu–27 két hajtóműves, negyedik generációs, nehéz elfogóvadász repülőgép, melyet a nyolcvanas évek közepére fejlesztettek ki a Szovjetunióban Mihail Petrovics Szimonov vezetésével, az amerikai F–14, F–15, F–16 és F/A–18 repülőgépek ellen, a korábbi elfogóvadászok, elsősorban a MiG–25 és a Szu–15 leváltására. A repülőgép kiemelkedő manőverezőképessége, nagy hatótávolsága és erős fegyverzete miatt redkívül sikeres, viszonylag magas ára ellenére a Szovjetunió összeomlása után is gyártásban maradt, nagy számban exportálják, Kína licencben gyártja.
A jól sikerült repülőgépet folyamatosan továbbfejlesztik, és számos típusváltozatát fejlesztették ki. A repülőgép kétüléses gyakorlóváltozatából fejlesztették ki a Szu–30 vadászbombázót, ezt Kína és India licencben gyártja. A Szu–33 Oroszország egyetlen repülőgép-hordozóján szolgálatban álló tengerészeti vadászrepülőgép, a Szu–34 két üléses vadászbombázó, a Szu–35 pedig a továbbfejlesztett együléses vadászbombázó elnevezése.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
A MiG-29-essel szemben kezdettől fogva többfunkciósnak szánták. Robosztusabb, kétszer olyan nagy és kétszer olyan nehéz, mint a MiG-29. A típus gondolata 1969-ben született meg mint a Szu-15 és a Tu-128 váltótípusa. Egy nagyhatótávolságú, együléses többfeladatú vadászbombázónak szánták valódi lefelé néző-tüzelő képességgel. Az F-15 ellenfelének szánták. 1977-ben repült először. A prototípus vizsgálata megmutatta, hogy a gép gyengébb az F-15-ösnél, ezért alapos áttervezésbe fogtak. A végső, megfelelőnek ítélt prototípus 1981-ben repült először. 1983-ban kezdték a sorozatgyártását. Ugyanazon az aerodinamikai bázison fejlesztették, mint a MiG-29-est, de mivel annál sokkal nagyobb, sokkal nagyobb a hatósugara és a szállítható fegyverzet is. Az erős hajtómű és a könnyű ötvözetből készült szerkezet révén nagy a tolóerő-tömeg aránya. Fly-by-wire vezérlés segíti a pilótát, hogy a manőverezőképességét minél jobban kihasználhassa. Világrekordok és repülőnapok sikerei mutatják, hogy ez sikerült is. 1989. július 9-én Viktor Pugacsov, a Szuhoj főpilótája először mutatta be azt a kis sebességgel, igen nagy állásszögön való repülést, amit azóta is Pugacsov-kobrának neveznek. Közelharcban elismerten jobb az amerikai F-14, F-15, F-16, F-18 típusoknál. Széles körben exportálták, a volt szovjet utódállamok közül Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Kazahsztán, azon kívül Vietnam tartja hadrendben, Kína F-11 típusjelzéssel licencben gyártotta.
[szerkesztés] Harci alkalmazása
[szerkesztés] Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok
[szerkesztés] Fegyverzet
[szerkesztés] Típusváltozatok
Szu-27P:
Szu-27PU (Szu-30):
Szu-30M / Szu-30MK:
Szu-30MKA:
Szu-30MKI:
Szu-30MKK:
Szu-30MKM:
Szu-30KN:
Szu-30KI:
Szu-27M (Szu-35, Szu-37):
Szu-27SM:
Szu-27UBM:
Szu-32 (Szu-27IB):
Szu-27KUB:
[szerkesztés] Rendszeresítő országok
Napjainkban a Szu—27-es géptípust, illetve annak modernizált változatait a világ számos haderejében üzemeltetik, ill. tervezik a hadrendbe állítását. A típusból napjainkig kb. 680 darabot építettek a Szovjetunióban/Oroszországban. Kína orosz licenc alpján 200 gép építésére kapott engedélyt. 2004-ig 90-100 gép épült meg Kínában J—11 típusmegjelöléssel.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A repülőgépet gyártó "Szuhoj" Válallat honlapja
- http://www.fas.org/nuke/guide/russia/airdef/su-27.htm
- http://www.vectorsite.net/avsu27.html
- Az ACIG.org Szu–27 topikja
| Harmadik generációs harci repülőgépek | Negyedik generációs harci repülőgépek | Ötödik generációs harci repülőgépek | |
|---|---|
| AMX | AV–8B Harrier II | Ching Kuo | F–15 Eagle | F–16 Fighting Falcon | F/A–18 Hornet | F–20 Tigershark | FC–1 | J–10 | MiG–29 | MiG–31 | Mirage F1 | Mirage 2000 | Szu–27 | Tejas | |
| Négy és feledik generációs harci repülőgépek | |
| EF–2000 Typhoon | JAS 39 Gripen | Rafale | |
Based on work by