Abszint

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az abszint egy alkoholtartalmú ital, mely főleg fehér ürömből, ánizsból és édesköményből készül. A smaragdzöld folyadék általában rendkívül magas (50%-nál több) alkoholtartalmú és kesernyés ízű. Ebből kifolyólag vízzel hígítva és cukor hozzáadásával fogyasztják. Amikor vízzel keverjük, érdekes hatásnak lehetünk tanúi, ugyanis az abszint a víz hatására opálos fehér-zöld színt vesz fel. Ennek oka az italban található illóolajok, főleg az ánizsolaj nagyon rossz vízoldhatósága, melyek a hígítás során kicsapódnak az oldatból. Ez a színváltozás (Louche-hatás) lehet az egyik oka annak, hogy az abszintfogyasztást már-már rituális keretek közé emelik.

Tartalomjegyzék 1 A kezdetek és a virágkor 2 A növény 3 A bukás 4 A Zöld Tündér - Múzsa vagy Szörnyeteg? 5 A Rituálé 6 Abszint ma

[szerkesztés] A kezdetek és a virágkor

Az abszintkészítés eredete a francia Svájcba vezethető vissza. Az első írásos forrás egy 1769-es Neuchatel-i újság, melyben egy bizonyos Madame Henriod a saját készítményét, "Bon Extrait d'Absinthe" néven hirdeti. Nem sokkal a századforduló előtt Henri Dubied és veje, Henri-Louis Pernod megvásárolták a Madame-tól az ital titkos receptjét, és 1797-ben a francia Pontarlier városában létrehozták az első szeszgyárat, melyben abszint is készült. Kezdetben csak 400 liter abszintot gyártottak évente. Az abszint gyors térhódítása részben annak tudható be, hogy a rossz termelés következményeként a 18. század végén a borárak nagyon megemelkedtek. Másrészt annak, hogy az 1840-es évektől az Algériában harcoló francia katonáknak járt napi egy abszintadag, harci kedvüket fokozandó. Meg kell még emliteni e helyütt még a bohémeket is, kik kultusz-itallá tették a francia nagyvárosokban. Egyre több kávézóban celebrálták az "heure verte"-et, a zöld órát: 11 és 13 óra között kis kortyokban itták a zöld Tündért. A katonák révén a kolóniákon és az olyan frankofil városokban, mint Prága vagy New Orleans egyre ismertebbé vált az új ital, de igazi hazája mindig Franciaország maradt. A 19. század közepére Pernod évi 20000 liter, a végére évi 100000 liter abszintot állitott elő, és egyedül Pontarlierben nyílt 20 új abszintüzem.

[szerkesztés] A növény

A fehér ürmöt, mint a világ állítólag legkeserűbb növényét már az egyiptomiak és a görögök ismerték és gyógyításra használták. Nálunk és csaknem egész Közép- és Dél-Európában, Kelet-Ázsiában, Észak-Afrikában helyenként tömegesen előforduló, bokros, száraz helyeken termő évelő növény. Termesztése általánosan elterjedt. Hazánkban a középkori kolostorkertekben megtalálható volt, a szerzetesek különböző elixírek készítésére használták. Étvágygerjesztő hatásánál fogva gyógyteák alkotója. A belőle nyert illóolaj görcsoldó, bélféregűző gyógyszerek egyik alapanyaga. Külsőleg reuma elleni beöntőkészítésére használják. Görög nevében az első szó Artemis istennő neve, merthogy az ő adományának tartották, a második ízére utal: absinthosz = keserű, és hozzátették: apinthosz = ihatatlan, mivel töményebb kiáztatott leve ihatatlan. Az abszint szempontjából fontos hatóanyagai az abszintin és az ürömolaj. Az abszintin felelős az ital keserű izéért, állítólag 1 gramm már érezhetően keserűvé tesz 100 liter vizet. Az ürömolajban található tujon és fellandrén idegméreg, mérsékelt mennyiségben izomrángásokat, nagyobb mennyiségben heves görcsöket okoz. Fokozott fogyasztása a központi idegrendszer leépüléséhez vezethet. Sokan ezeknek az anyagoknak tudják be az abszint hallucinogén hatását is, bár ennek tudományos alapja nincs.

[szerkesztés] A bukás

Az abszint már az 1850-es évekre eléggé rosszhírű lett. Fokozott fogyasztás esetén egy tünetegyüttes lépett fel, melyet röviden abszintizmusnak neveztek. Fő tünetek a függőségen felül nagyfokú ingerlékenység és hallucinációk voltak. Ahogy az ital egyre jobban terjedt, néhány gyártó a jóval olcsóbb, de erősen mérgező ipari (metil) alkoholból kezdte gyártani azt (Innen ered az abszintvakság kifejezés). Ehhez még hozzájön, hogy a lassan magához térő bortermelésnek is szálka volt a szemében az akkorra már tömegesen és olcsón előállított ital. A végső szög a zöld Tündér üvegkoporsóján a Lausanne-i alkoholista, Jean Lafray személyében jött el, ki egy abszintos rohamában brutálisan lemészárolta egész családját. Franciaországban 1916-ban tiltották be, 1930-ra már majdnem egész Európában élt a tiltás. Csak Spanyolországban, Portugáliában és Csehországban élt túl a zöld Tündér, viszont ott soha nem volt nagy jelentősége az italnak. Szemfülesek azért tudni vélték, hogy Pontarlierben soha nem állt le teljesen az eredeti abszint gyártása... Mint oly sok dologban, az Unió itt is változást hozott: 1991-től újra engedélyezett az abszintgyártás, fő hatóanyagát, a tujont viszont lekorlátozták 35 mg/literre. A modern gyártók nagy része az előállítás során átállt a fekete üröm használatára, mely nem is tartalmaz tujont.

[szerkesztés] A Zöld Tündér - Múzsa vagy Szörnyeteg?

Mi rejtőzik hát a sok szóbeszéd mögött? Gyönyörű látomások és kitágult tudat? Az abszintrészegség okozta állítólag Vincent Van Gogh-nál a sárga időszakot, Picasso megfestette az Abszintivót, és maga a Zöld Tündér név Oscar Wilde-től ered. Olyan írók és költők, mint Charles Baudelaire, Artur Rimbaud, Alfred Jarry, Guillame Apollinaire és Paul Verlaine is az abszinttal fokozták olykor a kreativitásukat. Az angol költő Ernest Dowson afrodizáló hatását is dicsérte: - Úgy tapasztaltam, az abszint még édesebbé teszi a mézes csuprot..." Számos manapság is sok híres festmény foglalkozik a témával: Eduard Monet, Pablo Picasso és Jean Francois Abszintivó-i, Henri Toulouse-Lautrec Monsieur Boileau a kávézóban című képe, vagy Van Gogh egy csendélete, hogy csak párat említsünk. A porosz-francia háború után a zöld órának szilárd helye lett sok ember életében. Párizsban alakult egy egész sor klub, melyek az abszintivás rituáléjára specializálta magát. Az ital tündöklő oldala, a "la vie bohème" mellett ott voltak a szegénynegyedekben azok az alkoholisták, kiknek a "heure verte" huszonnégy órán keresztül tartott. Akkortájt a házi gyártásnak is nagy divatja volt, állítólag minden patikusnak volt saját készítésű abszintja. Legegyszerűbb esetben ürömolajat adtak tiszta szeszhez, és különböző növényolajakat adtak hozzá, hogy a jellegzetes ízt elérjék. A tündöklő zöld szint néha rézszulfáttal (mérgező!) érték el. Rengetegen haltak bele az ilyen "olcsó" rézszulfátos vagy klórantimonos párlatokba.

[szerkesztés] A Rituálé

Az abszintfogyasztást valószínűleg a vele járó ivórituálé tette oly vonzóvá az absintheur-ök körében, s manapság is különlegességnek számit. De hogyan is kell kulturáltan abszintot fogyasztani? Lássuk a rituálét: A ma elterjedt ivószertetartás a cseh módszer: Egy kanálra teszünk egy vagy kettő darab kockacukrot, a pohár fölé tartjuk, és leöntjük abszinttal. Miután a cukor felszívta a folyadékot, meggyújtjuk, és várunk, amíg egy picit karamellizálódik. Tipp: magas százalékú (70%+) abszintoknál, ne várd meg amíg teljesen leég a cukor, mert hajlamos ráégni a kanálra. Ezután leöntik a cukrot vízzel, és elkeverik. Nagyon kevesen tudják, hogy az eredeti, francia rituálé nem tartalmazott semmiféle "piroeffekteket", a cseh szertartás nagy csodálkozást vagy neheztelést váltott volna ki egy 19. századi abszintházban. Az eredeti rituálé keretében egy pohár abszintra tettek egy lyukacsos, úgynevezett abszintkanalat, majd arra egy vagy két darab kockacukrot. Erre engedtek nagyon lassan jeges vizet. A legtöbb abszintházban volt egy nagy, gazdagon diszített központi tartály sok kis csappal. Általában 1 : 5-höz higítottak.

[szerkesztés] Abszint ma

A Zöld Tündér feltámadt, az abszintfogyasztás a nyugati országokban a reneszánszát éli. Az utóbbi években gombamód szaporodtak el a "nagy történelmi múltra visszatekintő" abszintot forgalmazó cégek, melyek nem győzik eléggé kihangsúlyozni, hogy mennyire különleges és eredeti a termékük. A mai abszintok marketingjében szinte mindig szerepet kap az ital kreativitásnövelő és hallucinogén hatása. Mindezt amellett, hogy a mai gyártók nagy része fekete ürömből és teljesen EU-konform hozzávalókból állítja elő termékét, s ez silány árnyékát produkálhatja csupán az eredetinek, mind hatásban, mind ízben. Az abszint a modern nyugati társadalomban divatitallá vált. A zöld színnek minden árnyalatában pompáznak az üvegek, sőt piros és fekete abszint is létezik (Hát igen, van amikor a zöld egyszerűen nem harmonizál a koktél többi színével) Magyarországon még nem ismerik annyira, mivel a hazai piacot még csak kevés cég nézte ki magának, de szerintem az EU itt is változást hoz. Mit tehet tehát az ember, ha abszintra vágyik? Vagy elmehet a Tescoba venni magának egy üveg Pierre Kermann Absinthe-ot, vagy beül azon kevés vendéglátó egységek valamelyikébe, ahol mérik az italt. Ezekben az esetekben vagy Kermann-t vagy Trenet-t kap, mindkét márka fekete ürmös. Ha valami olyasmire vágysz, ami közelebb van az eredetihez, akkor érdemes beszerezni egy cseh vagy még inkább spanyol abszintot, mert az ottani cégek tényleg nem sokat változtattak a régi recepteken.

Biztosra vehető, hogy az abszint másképp hat, mint a többi szeszesital. Pár pohár kimondottan élénkítőleg hat, fokozza a boldogságérzetet, mindezt az alkohol káros mellékhatásai nélkül. Mindez csak akkor igaz, ha mást nem iszik mellé az ember. Ez esetben még inkább felerősíti az alkohol hatását.

Egy gondolat Oscar Wilde-tól, aki egyik legnagyobb szeretője, s egyben rabja is volt a Zöld Tündérnek:

Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek,

A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket,

A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában,

S ez a legszörnyűbb dolog a világon...