Borel–Lebesgue-tétel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Borel–Lebesgue lefedési tétel vagy Heine–Borel-tétel a matematikai analízis egy a zárt, korlátos intervallumok lényeges tulajdonságára rámutató tétel, mely a topologikus terek elméletében a kompakt halmaz fogalmának motivációjául szolgál.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A tétel
Tétel – (Dirichlet 1862, Heine 1872) – Ha K ⊆ R korlátos és zárt halmaz és K-nak nyílt lefedése, akkor ebből kiválasztható véges sok elem, mely még mindig lefedi K-t.
(A K nyílt lefedésén olyan nyílt halmazokból álló halmazrendszert értünk, amire teljesül, hogy K részhalmaza
uniójának.)
[szerkesztés] Bizonyítás
A Cantor-féle közösrész tétel egy ekvivalens megfogalmazását fogjuk használni. Eszerint, ha R-beli korlátos és zárt halmazok olyan nemüres rendszere, hogy minden α, β ∈ A indexre létezik olyan γ ∈ A index, hogy Fγ ⊆ Fα∩Fβ (azaz lefelé irányított), akkor az
halmazrendszer metszete nem üres.
Jelölje A az I véges részhalmazainak halmazát és legyen tetszőleges α ∈ A-ra:
Ekkor a halmazrendszer olyan, hogy minden eleme korlátos és zárt R-ben és tetszőleges α, β ∈ A-ra a γ := α U β elem olyan, hogy Fγ ⊆ Fα∩Fβ. A tételt azt igazolná, ha belátnánk, hogy van olyan α∈A, hogy Fα ≠ ∅, ugyanis ekkor
teljesülne.
Ha minden eleme nemüres volna, akkor a Cantor-axióma fenti alakjából következne, hogy
ami ellentmondás, hiszen definíciójából és a halmazkivonásra vonatkozó de-Morgan-szabályból következik, hogy
Tehát van -nak olyan eleme, mely üres, és az ezt indexező α∈A-val a
a kívánt tulajdonságú lefedés lesz. ■
[szerkesztés] A tétel megfordítása
A lefedési tulajdonság motiválja a kompakt halmaz fogalmát. A K ⊆ R halmaz kompakt, ha minden nyílt lefedéséből kiválasztható véges részlefedés. Ekkor a Borel–Lebesgue-tétel megfordítása érvényes:
Tétel – R-ben minden kompakt halmaz korlátos és zárt.
Bizonyítás. Legyen K kompakt halmaz.
Először a korlátosságot látjuk be. Legyen u tetszőleges R-beli pont. Ekkor világos, hogy a (B(u,n))n∈N rendszer lefedi K-t. Ebből kiválaszható véges részlefedés, melyek közül a legnagyobb sugarú lefedi K-t, így K átmérője legfeljebb ennek a sugárnak a kétszerese.
Vegyünk egy tetszőleges x pontot K komplementeréből (x ∉ K). A
rendszer lefedi K-t így létezik n darab y1, ..., yn K-beli elem, hogy
Ha r a legkisebb sugár mindközül, akkor a B(x,r) halmaz nem metsz bele az iménti lefedés egyik elemébe sem, így K-ba sem. Tehát K komplementere nyílt, K pedig zárt.
[szerkesztés] Általánosítás
Mind a tétel, mind a megfordítása igaz Rn-re is:
- Rn egy részhalmaza akkor és csak akkor kompakt, ha korlátos és zárt.
Ám, tetszőleges M metrikus térben csak a megfordítás érvényes:
- Ha H az M metrikus tér részhalmaza, akkor:
- H kompakt
H korlátos és zárt
- H kompakt
H korlátos és zárt
- H kompakt
Létezik ugyanis olyan metrikus tér és benne olyan korlátos és zárt halmaz, ami nem kompakt. Ilyen például a korlátos számsorozatok tere, ahol a norma: ||(xn)||=supn{|xn|}, az ellenpélda pedig a
zárt gömb (itt 0 az azonosan 0 sorozat).
Metrikus terekben a kompaktság ekvivalens a sorozatkompaktság fogalmával, így a Borel–Lebesgue-tétel és a Bolzano–Weierstrass-tétel ugyanannak a fogalomnak két ekvivalens megfogalmazását mondják ki. Ilyen általános közegben a kompaktság jellemzésére vonatkozik a tétel egy általánosítása:
Tétel – Egy metrikus tér tetszőleges részhalmaza akkor és csak akkor kompakt, ha teljes és teljesen korlátos.
Tetszőleges (legalább Hausdorff-féle) topologikus térben kompakt halmazokra a Borel–Lebesgue-tétel állítása definíció szerint teljesül, hiszen ezeken a terekben a kompaktság a lefedési tulajdonsággal van definiálva. (Itt a korlátosság más kontextusban vetődik fel, hiszen ezekben a terekben a kompakt halmazok részhalmazait nevezik korlátosnak. A zártság ugyanúgy fennáll.)