Emberszabású majmok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Emberszerűek
Orángután (Pongo pygmaeus)
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Főemlősök (Primates) Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini) Alrendág: Majomalakúak (Simiiformes) Öregcsalád: Emberszerűek (Hominoidea) Gray, 1825
Családok
†Proconsulidae †Oreopithecidae †Griphopithecidae Gibbonfélék (Hylobatidae) Hominidák (Hominidae)

Az emberszabású majmok a főemlősök (Primates) rendjén belül a hominidák (Hominidae) családjának egyes fajai. Közéjük tartoznak az orángutánok, a gorillák és a csimpánzok. Az emberszabású majmok az ember legközelebbi rokonai.

A korábbi rendszertani osztályozás a hominidáktól vagy emberféléktől különálló Pongidae családba sorolta az emberszabású majmokat, a legújabb genetikai alapú (kladisztikus) osztályozás azonban az embert és az emberszabású majmokat egyaránt a hominidák családjába helyezi. Tágabban értelmezve az emberszerűek (Hominoidea) öregcsaládjának az emberen kívül valamennyi faja az emberszabású majmok közé tartozik, így a gibbonfélék (Hylobatidae) családjának tagjai is.

Tartalomjegyzék 1 Földrajzi elterjedésük 2 Jellegzetességeik 3 Viselkedésük 4 Kialakulásuk 5 Az ember és az emberszabású majmok közötti evolúciós távolság 6 Osztályozásuk 7 Külső hivatkozások 8 Forrás

[szerkesztés] Földrajzi elterjedésük

A csimpánzok és a gorillák a trópusi Afrika erdeiben élnek, az orángutánok pedig Borneó és Szumátra őserdeiben. Az emberszabású majmok összes faja veszélyeztetett: vadászatuk vagy élőhelyük pusztítása miatt.

[szerkesztés] Jellegzetességeik

Az emberszabású majmok összes faja meleg égövi erdőkben él, (a gorillák kivételével) sokat tartózkodnak fákon. Testalkatuk ennek megfelelően a következő jellegzetességekkel rendelkezik:

• nincs farkuk;
• törzsük rövid és lefelé szélesedik;
• felső végtagjuk hosszabb, mint az alsó;
• tudnak két lábon járni, de általában négy lábon közlekednek.

Erős nemi dimorfizmus jellemzi őket: vagyis a hímek általában jóval (az orángutánok és gorillák esetén kétszer) nagyobbak a nőstényeknél. Agytérfogatuk 360-400 ml között változik (a nőstényeké kisebb, mint a hímeké – a gorilláké mintegy 100 ml-el nagyobb), ami valamivel kisebb, mint az egykor élt Australopithecus-fajoké. A nőstények kb. 8 hónap vemhesség után szülnek meg egy, ritkábban kettő utódot.

[szerkesztés] Viselkedésük

Életük, mindennapjaik tanulmányozása rendkívüli mértékben hozzájárult legközelebbi rokonaink, sőt magának az emberré válás folyamatának jobb megértéséhez. A csimpánzokat Jane Goodall, a gorillákat Dian Fossey, az orángutánokat pedig Biruté Galdikas tanulmányozta. Munkájuk során megismerhettük társas életüket, amely érdekes módon nagyon különbözik egymástól:

• az orángutánok magányos lények (mind a hímek, mind a nőstények külön élnek, utóbbiak a kölykeikkel);
• a csimpánzok és törpecsimpánzok laza, rokon hímek vezette csoportokban élnek;
• a gorillák domináns („ezüsthátú”) hímek vezette csoportokban élnek, amelyek nőstényekből és azok kölykeiből állnak (hárem).

Az emberszabású majmok növényevő állatok, de a csimpánzok – ha szerét ejthetik – csoportosan vadásznak kisebb állatokra. Nagy újdonságnak számított a tudományos világban a csimpánzok más csoportbeliek elleni szervezett agressziója, amelynek során többen halálosan megsebesítenek egy másik csoportba tartozó fajtársat.

[szerkesztés] Kialakulásuk

Az emberszabású majmok feltételezett őseinek, a Propliopithecidae családnak a tagjait az egyiptomi El Fayum mélyföld 30-35 millió éves oligocén rétegeiben találták meg (Aegyptopithecus, Propliopithecus). Az Aegyptopithecus fákon élő állat volt, testtömege 7 kg, agytérfogata 30 ml körül lehetett.

A korai miocénre (18-20 millió évvel ezelőtt) az éghajlat szárazabbá válása miatt az emberszerűeknek (Hominoidea) számos neme alakult ki Afrikában: Proconsul, Morotopithecus, Rangwapithecus, Nyanzapithecus, Afropithecus, Turkanopithecus. A Proconsul africanus tömege mintgy 11 kg, agytérfogata pedig 167 ml lehetett.

A középső miocénben (kb. 15 millió évvel ezelőtt) Afrika és Eurázsia között szárazföldi kapcsolat jött létre, így a korai emberszabású majmok a mai Arábián keresztül eljutottak Ázsiába és Európába. Az első európai emberszabású majmok a Griphopithecus-ok voltak; de valamivel később (10-15 millió évvel ezelőtt) már megjelentek a hominidák első képviselői, a Dryopithecus-ok is. Utóbbi nembe tartoznak a híres rudabányai leletek is (Dryopithecus brancoi). Ezen fajok példányai már közel csimpánzméretűek voltak. Csontozatuk arra utal, hogy elsősorban a fákon függeszkedve töltötték az idejüket.

Az emberszabású majmok első ázsiai leleteit Indiában, Pakisztánban (Sivapithecus, Giganthopithecus), Kínában (Lufengpithecus, Giganthopithecus) és Törökországban (Sivapithecus) találták meg. Koruk mintegy 12 millió év. Feltehetően a Sivapithecus lehetett a mai orángutánok őse.

Afrikában az emberfélék és az emberszabású majmok fejlődési vonala a miocén során válhatott el egymástól, mintegy 6-8 millió évvel ezelőtt. Ennek oka feltehetően az volt, hogy mintegy 12 millió ezelőtt alakult ki a Kelet-Afrikában az észak-déli irányban végighúzódó árokrendszer, a Nagy Hasadékvölgy (Great Rift Valley), amely elzárta Kelet-Afrikát a nedves légtömegek elől, így ott a korábbi összefüggő erdőségek széttöredeztek: erdőfoltokból, ligetes és cserjés területekből álló területek alakultak ki. Addig Afrikát kelettől nyugatig összefüggő erdőségek borították. A hasadékvölgy kialakulása kettős következménnyel járt: egyrészt állatpopulációkat választott ketté; másrészt pedig változatosabb ökológiai viszonyokat hozott létre (hűvösebb, erdős fennsíkok ill. forró, száraz alföldek), amelyek köztudottan az evolúció gyorsítói.

Yves Coppens francia antropológus szerint a Nagy Hasadékvölgy szerepet játszott az emberfélék és az emberszabású majmok további fejlődésében: a nyugati (csapadékosabb, erdei környezetben élő) populációk leszármazottai a mai emberszabású majmok; míg a keleti (szárazabb, nyíltabb területeken elő) populációkból fejlődött ki a mai ember leszármazási vonala. Az események ezen feltételezett láncolatát nevezte Coppens „East Side Story”-nak. Az elképzeléssel összhangban vannak a tények is: mivel korai emberfélék maradványait eddig csak Kelet-Afrikában találták meg és az elválás hozzávetőleges idejét molekuláris biológiai vizsgálatok is megerősítik.

[szerkesztés] Az ember és az emberszabású majmok közötti evolúciós távolság

A molekuláris biológiai vizsgálatok azon túl, hogy megerősítették a főemlősök korábban megállapított rokonsági fokait, lehetővé tették annak megbecslését, hogy az egyes fajok közös ősei mikor élhettek. Ennek alapja az ún. „molekuláris óra”. Az elgondolást E. Zuckerkandl és L. Pauling írta le 1962-ben. Alapja az a feltételezés, hogy a fehérjék változása az evolúció során az időben közel egyenletes. Ha tehát ismerjük két faj valamely fehérjemolekulái között különbséget és a változás mértékét, akkor ezekből meghatározható az elválás hozzávetőleges időpontja. A pontosabb eredmények miatt több fehérjét és a DNS-t is szokták vizsgálni.

A legújabb eredmények alapján:

• az orángután ősei kb. 16-13 millió évvel válhattak el a hominidáktól;
• a gorillák ősei kb. 10-8 millió évvel ezelőtt;
• a csimpánzok ősei kb. 7-6 millió évvel ezelőtt;
• a csimpánzok és a bonobók (törpecsimpánzok) ősei mintegy 2,5-3 millió évvel ezelőtt élhettek.

[szerkesztés] Osztályozásuk

Az emberszabású majmokat a hominidák (Hominidae) családján belül az alábbiak szerint osztályozzuk:

• Dryopithecinae alcsalád (kihalt)
• Ponginae alcsalád
  • orángutánok neme (Pongo)
    • borneói orángután (Pongo pygmaeus)
      • Pongo pygmaeus pygmaeus (északnyugati poulációk)
      • Pongo pygmaeus morio (északkeleti és kelet populációk)
      • Pongo pygmaeus wumbii (délnyugati populációk)
    • szumátrai orángután (Pongo abelii)
• Homininae alcsalád
  • csimpánzok neme (Pan)
    • csimpánz (Pan troglodytes)
    • törpecsimpánz (vagy bonobó) (Pan paniscus)
  • gorillák neme (Gorilla)
    • nyugati gorilla (Gorilla gorilla)
      • nyugati síkvidéki gorilla (Gorilla gorilla gorilla)
      • Gorilla gorilla diehli (angolul: Cross River Gorilla)
    • keleti gorilla (Gorilla beringei)
      • hegyi gorilla (Gorilla beringei beringei)
      • keleti síkvidéki gorilla (Gorilla beringei graueri)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Planet of the Apes Scientific American, 2003

[szerkesztés] Forrás

• Gyenis Gyula: Humánbiológia, a hominidák evolúciója; Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001.
• Richard Leakey: Az emberiség eredete; Kulturtrade, 1997.
• Csányi Vilmos: Az emberi természet; Vince, 2000.