Eszterházy Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Eszterházy Imre, galántai, gróf (Vágújhely, 1663. november 5. – Pozsony, 1745. december 6.) főispán, érsek
Nagyszombatban és Sopronban a jezsuitáknál tanult. 1680-ban lépett a pálosok rendjébe. Tanulmányait Bécsújhelyen és Rómában folytatta, ahol filozófiából és teológiából doktorált. 1687-ben hazatért, a következő esztendőben pappá szentelték, majd hét éven át Lepoglaván és Nagyszombatban tanárként dolgozott. 1694-ben nyomtatásban is kiadta „Theses theol. de iure et dominio” c. munkáját. 1702-től a rend generálisa. A váci püspökség élére 1706. október 15-én, a zágrábira 1708. október 10-én került. Nagy része volt abban, hogy a horvát rendek 1712-ben elfogadták a Pragmatica Sanctiót. Grófi címet kapott 1715-ben. A veszprémi egyházmegye püspökévé és a vármegye főispánjává 1723. január 17-én nevezték ki. Barokk stílusban újjáépíttette a káptalannal együtt a székesegyházat, s azt ellátta 4 haranggal. Csak két és fél évet töltött az egyházmegyében, 1725. augusztus 31-től esztergomi érsek és prímás. A palliumot 1727-ben kapta meg. Eszterházy építtette a pozsonyi székesegyházhoz 1732-ben az Alamizsnás Szt. János-kápolnát, s a Szt. Erzsébetről elnevezett apácák kolostorát és kórházát; egyházi és művelődési célokra kb. 2 millió ft-ot költött. Ő koronázta meg 1741. június 25-én Mária Terézia királynőt. Ő készíttette el Donner Rafaellel a pozsonyi Szt. Márton-templom főoltárának lovasszobrát, s támogatta költőrokonát, Amade Lászlót.

[szerkesztés] Műveiből

Theses Theologicae. De Jure et Dominio...1696. – Alamisnás Szent Jánosnak Alexandriai patriárkának élete. 1732.

[szerkesztés] Irodalom

• Bakonyvári Ildefonz: A pápai Katholikus Gymnasium története a pálosok idejében. Pápa, 1896.
• Kisbán Emil: A magyar pálosrend története. 2. Köt. Bp. 1940.
• Meszlényu Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata 1707-1945. Bp. 1970.