Földönkívüli élet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A földönkívüli élet kutatása egy több tudományterületet érintő tudomány, ugyanakkor markánsan elkülöníthető terület. Ez a cikk inkább a tudományról szól, mint a földönkívüliekről, hiszen sok tényt róluk nem tudunk leírni. A földönkívüli életről szóló elképzelések a földi kultúrában jelentős szerepet játszanak modern korunkban. Ez nem csak a tudományos-fantasztikus irodalomban, hanem más területeken is így van.
Földönkívülinek nevezzük azokat az élőlényeket, amelyek a mi bolygónkon, a Földön kívül léteznek, vagy onnan származnak. Létezésük hipotetikus: jelenleg nincs döntő bizonyíték sem a földönkívüli élet létezéséről, sem cáfolatáról. Ugyanakkor számos tudós legalábbis valószínűnek tartja létezésüket. Többen egyenesen kizártnak tartják, hogy ne lennének még valahol élőlények az univerzumban. Összességében létezésük igazolása csak következtetéseken alapul.
A földönkívüli lények megjelenését tekintve vannak humanoid elképzelések, hatalmas, vagy egzotikus szörnyekről szóló elképzelések, és különféle, kevésbé hatásvadász elképzelések baktériumokról, vírusokról, illetve a földi életformától teljesen eltérő lehetőségekről.
A földönkívüli lények leírásával foglalkozó tudomány az exobiológia (görögül: az élet lehetőségeinek és megjelenési formáinak tanulmányozása más égitesteken).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A földönkívüli élet lehetséges alapjai
A Földön minden élet szén és víz alapú, ez igaz lehet bárhol máshol az univerzumban. Más kémiai elemek is képesek lehetnek az élet alapjául szolgálni (Lásd még: Nem szén alapú biológia), ezek közül a szilícium a legvalószínűbb alternatíva, de ammónia-alapú életformák is létezhetnek, főleg egy bolygó légkörében.
A földönkívüli élet biokémiai alapját kutató tudományágat asztrobiológiának nevezzük.
A legtöbb tudós úgy tartja, hogy létezik földönkívüli élet, melyek evolúciója önállóan ment végbe különböző helyeken az univerzumban. Kevesebben képviselik a pánspermia elméletét, amely azt sugallja, hogy a világegyetemben lévő élet eredetileg egyetlen helyen alakult ki, majd onnan jutott el más bolygókra.
[szerkesztés] Szilícium-alapú élet
A szilícium-alapú életet a legtöbb tudós valószínűtlennek tartja. Látszólag a szén és a szilícium kémiai tulajdonságai hasonlóak; például ahogy van a szénnél metán (CH4), úgy van a szilíciumnál szilán (SiH4), és mindkettő alkothat hosszú polimereket.
De a szilícium eléggé indifferens, nehezen reagál az oxigénnel, ami azt jelenti, aligha jönne létre légzésre használható mennyiség. Ráadásul, amíg a CO2 olyan gáz, amelyet könnyen el lehet távolítani a szervezetből, addig a SiO2 szilárd anyag, azonnal kristályrácsba rendeződik, és nehezen lenne eltávolítható a szervezetből.
Mindezeken felül, a szilíciumból sok olyan vegyületet sem lehet felépíteni, amelyekben megjelenik a kiralitás, ami a szén-alapú molekulák alapvető tulajdonsága, és elengedhetetlen az enzimek megfelelő működéséhez.
A csillagászati oldalon is vannak arra utaló jelek, amelyek azt sugallják, hogy a szilícium-alapú élet valószínűtlen. Bármerre kutattak a csillagászok, sehol sem fedezték fel a szilícium-alapú biokémia elővegyületeit. Összetett szén-alapú vegyületekből bőven van az űrben, a szilícium esetében azonban csak az egyszerű oxidjait találták meg, eddig soha nem találtak összetett molekulákat, szilánt vagy a szilikonokat.
[szerkesztés] Ammónia alapú élet
A Földön minden élet a vizen alapul, és annak számos kémiai tulajdonságán, és csakugyan, a modern kémia jelentős része foglalkozik a vizes oldatokkal. Mindamellett számos kémiai reakció lehetséges ammóniaoldatban, és néhány szempontból kémiai hasonlóság áll fenn a folyékony ammónia és a víz között. Az ammónia legalább olyan jól oldja a legtöbb szerves molekulát, mint a víz, és ráadásul képes sok elemi fém feloldására. Ezekkel a kémiai tulajdonságokkal elméletileg lehetséges lenne az ammónia alapú élet.
Más részről az ammónia alapú élet elmélete felvet néhány problémát. Az ammónia forráspontja csupán fele a vízének, és felületi feszültsége háromszor kisebb. Ez azt jelenti, hogy az ammóniamolekulák közti hidrogénkötések mindig sokkal gyengébbek, mint a víz esetében, így az ammónia sokkal kevésbé képes megkötni az apoláris molekulákat. E képesség hiányában kérdéses, hogy az ammónia mennyire tudja együtt tartani a sejtalkotó molekulákat, amelyek elengedhetetlenek egy önreprodukáló rendszer felépítéséhez.
Egy ammónián alapuló bioszféra olyan hőmérsékleten vagy légnyomáson lenne a legvalószínűbb, mely különösen szokatlan a földi életnek. A földi élet általában a víz olvadás- és forráspontja között lelhető fel; egy atm nyomáson 0 °C (273K) és 100 °C (373K) közt. Ugyanezen nyomáson az ammónia olvadás- és forráspontja -78 °C (195K), illetve -33 °C (240K). Rendkívül alacsony hőmérsékleten azonban a biokémiai reakciók nagymértékben lelassulnak, ezzel egyidőben pedig a magas olvadáspont miatt néhány szerves vegyület kicsapódik az oldatból. Az ammónia folyékony lehet a Földön megszokott hőmérsékleten, de jóval magasabb nyomáson is, például 60atm nyomáson 98 °C-on forr és -77 °C-on olvad.
Egy ammónia-víz oldat azonban megfelelő közeg volna a víz alapúhoz hasonló vegyületek épüléséhez a víznél megszokott hőmérsékleteken. Ilyen körülmények uralkodhatnak a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán felszíne alatt.
[szerkesztés] A földönkívüli életbe vetett hit
A földönkívüli élet létezésébe vetett hit már az ókori Egyiptomban, Babilonban és a suméroknál is jelen lehetett. Az első fontos nyugati gondolkodó, aki felvetette más lakott világok ötletét, az ókori görög író, Thalész és tanítványa, Anaximandrosz volt az i.e. 7. században. A görög is atomisták elfogadták az elképzelést, és amellett érveltek, hogy egy végtelen Univerzumban a lakott világok száma is végtelen. Arisztotelész kozmológiája (amely a Földet tekintette a Világegyetem közepének) látszólag a földönkívüli élet elmélete ellen szólt, és mikor a kereszténység elterjedt a nyugati világban, az elképzelés eretnekséggé vált. A földönkívüli élet elképzelésének legismertebb modern idők előtti pártolója Giordano Bruno volt, akit 1600-ban máglyahalálra ítéltek ezért és más nézeteiért.
A XX. században a téma minden addiginál népszerűbb volt, a "kis zöld emberkék" részei a modern mitológiának. Erich von Däniken nyomán újabban elterjedt az a nézet, hogy földönkívüli lények rendszeresen látogatják, vagy látogatták a Földet, esetleg az emberi faj kifejlődése is nekik köszönhető. Egyesek szerint az égen megfigyelhető azonosítatlan repülő tárgyak (UFO) valójában intelligens földönkívüliek űrjárművei, míg mások egyenesen azt állítják, már találkoztak ilyen lényekkel. Néhányan a gabonaköröket is a földönkívülieknek tulajdonítják.
Noha legalább egy újabb keletű tanulmány jelent meg egy elismert, pártatlan tudományos folyóiratban, mely az UFO jelenségek újraértékelését sürgette (Deardorff et al., 2005), a vezető tudományos körök a jelenleg rendelkezésre álló kétes bizonyítékok ismeretében nem támogatják az ilyen igényeket.
A primitív földönkívüli élet lehetősége sokkal kevésbé vitatott a tudósok körében, bár jelen pillanatban semmilyen közvetlen bizonyíték nem áll rendelkezésre efelől. Közvetett bizonyítékok mutatnak a primitív marsi életre, azonban a levonandó következtetések még vita tárgyát képezik.
[szerkesztés] A földönkívüli élet tudományos keresése
A földönkívűli élet tudományos keresése, jelenleg közvetlen és közvetett módon zajlik.
[szerkesztés] Közvetlen keresés
A tudósok közvetlen bizonyítékait keresik az egysejtű élet létezésének a naprendszeren belül, kutatásokat végezve a Mars felszínén és a Földre hullott meteoritok vizsgálatával. Terveznek egy küldetést az Europára, a Jupiter egyik holdjára, mely folyékony vízréteggel rendelkezik a felszíne alatt, ez esetleg tartalmazhat életet.
Létezik kis mennyiségű bizonyíték, miszerint mikrobiológiai élet létezhet vagy létezhetett a Marson. Egy kísérlet a Viking Mars leszálló egységen gáz kibocsátásokat jelentett a felmelegített marsi talajból, mely egyesek szerint konzisztens a mikróbák jelenlétével. Ugyanakkor, az ezt megerősítő bizonyítékok hiánya a Viking által végzett más kísérletekből, arra utal, hogy egy nem-biológiai reakció valószínűbb elmélet. Ettől függetlenül, 1996-ban baktériumokra hasonlító szerkezeteket véltek felfedezni az ALH84001 jelzésű meteoritban, mely a Marsból származó kövekből épül fel. Ez a jelentés erősen vitatott. 2005 februárjában két NASA tudós jelentette, hogy erős bizonyítékait találták a marsi életnek (Berger, 2005). A két tudós, Carol Stoker és Larry Lemke a NASA Ames Research Center-éből, az állításaikat a Mars légkörében található metán nyomokra alapozták, mely hasonlított néhány primitív földi életforma metán termelésére, és a saját, primitív élettel foglalkozó kutatási eredményeikre a Tinto folyó közelében Spanyolországben. A NASA tagadta a tudósok állításait, és Stoker maga is visszavonta eredeti következtetéseit (spacetoday.net, 2005). Ugyanakkor, néhány nappal azután, hogy Stoker és Lemke közzétette állításait, az Európai Űrügynökség(ESA) tudósai jelentették, hogy a saját méréseik a Marson található metánról szerves eredetet feltételeztek (Michelson, 2005).
Bár ezek az eredmények még mindig vitatottak, a marsi életben való hit nőni látszik a tudósok között. Egy informális véleményfelmérésen, az ESA konferenciáján ahol bejelentették eredményeiket, a tudósok 75%-a kijelentette, hisz abban, hogy valaha volt élet a Marson és 25% kijelentette, hisz abban, hogy jelenleg is van ott élet (Michelson, 2005).
[szerkesztés] Földönkívüli élet a Naprendszerben
Égitestek, melyeken az élet valószínűsége a legnagyobb, a valószínűség csökkenő sorrendjében. Ezekből három hold, melyeken nagy kiterjedésű felszín alatti folyadék megléte lehetséges, amelyekben kialakulhatott az élet.
- Vénusz – Az atmoszférában, nem a felszínen.
- Mars – Folyékony víz létezett a múltban a Marson, és még mindig lehet nagy mennyiségű folyadék a felszín alatt. Nemrég metánt találtak a Mars atmoszférájában.
- Titán – Az egyetlen, atmoszférával rendelkező ismert hold. Nemrég érintette a Huygens szonda. Rendelkezhet óceánnal.
- Europa – Rendelkezhet óceánnal.
- Enceladus – A felszín alatt folyékony víz lehet.
Számos más égitest is felmerült, beleértve a feltételezett légköri életet a Vénuszon és a gázóriásokon. Fred Hoyle feltételezése szerint mikrobiológiai élet létezhet az üstökösökön. Néhány földi mikróba képes volt évekig életben maradni egy Hold szondán. Összetett többsejtes organizmusok léte ezen helyek bármelyikén nagyon valószínűtlen.
[szerkesztés] Közvetett keresés
Elfogadott elmélet, hogy bármely technológiai társadalom sugároz magáról információt a környező űrbe. Az olyen projektek, mint a SETI, olyan rádiójelek után kutatnak, mely megerősítené az intelligens élet létezését.
A csillagászok kutatnak olyan Naprendszeren kívűli bolygók iránt is, amelyeken lehetséges az élet.
[szerkesztés] A földönkívüli élet kezelése/bánásmód
Ha intelligens földönkívüli életre találunk, és képesek vagyunk kommunikálni vele, az emberiségnek meg kell állapodnia, hogyan kezelje ezeket a kapcsolatokat. A földönkívüli élettel foglalkozó irányelvek kidolgozásának ötlete Michael Sallához és Alfred Webrehez köthető, akik ezeket az irányelveket exopolitikának nevezték el.
[szerkesztés] Lásd még
- Asztrobiológia
- Fermi-paradoxon
- Drake-formula
- UFO
- Marslakó
- Pánspermia
- Paleoasztronautika
- SETI
- Szürkék
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Exopolitics.com szerző Alfred Webre
- Szilikon alapú élet, szerző David Darling
- Ammónia alapú élet szerző David Darling
[szerkesztés] Referenciák
- Berger, Brian (2005). Exclusive: NASA Researchers Claim Evidence of Present Life on Mars. Posted Feb. 16, 2005.
- spacetoday.net (2005). NASA denies Mars life reports. Posted Feb 19, 2005.
- Michelson, Marcel (2005). European Scientists Believe in Life on Mars. Posted Feb 25, 2005.
- John C. Baird. 1987. The Inner Limits of Outer Space: A Psychologist Critiques Our Efforts to Communicate With Extraterrestrial Beings. Hanover: University Press of New England. ISBN 0-87451-406-1
- Donald Goldsmith. 1997. The Hunt for Life on Mars. New York: A Dutton Book. ISBN 0525943366
- Michael T. Lemnick. 1998. Other Worlds: The Search for Life in the Universe. New York: A Touchstone Book.
- Cliff Pickover. 2003 The Science of Aliens New York: Basic Books. ISBN 0-465-07315-8