FC Tatabánya
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Az FC Tatabánya (korábban Tatabányai Bányász, Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC), Lombard FC Tatabánya (LFC Tatabánya)) egy magyar labdarúgó csapat Tatabányáról.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Múlt
[szerkesztés] A kezdetek (1910–1947)
A Tatabányai Sport Klubot 1910. február 6-án alapította Frei Ferenc bányamérnök, akit a klub elnökévé választottak, Szmuk Lajost pedig titkárrá. Miután májusban a labdarúgócsapat hivatalos engedélyt kapott a Belügyminisztériumtól, Tatabányán is rendezhettek futballmérkőzést. Az egyesület színe már ekkor is kék-fehér volt, s megszületett a jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság!”. Habár ebben az időben már több nagyvárosban (Debrecen, Diósgyőr, Győr, Pozsony) létrejöttek labdarúgóklubok, a korabeli sporthírlap 1913-ban mégis a tatabányait nevezte a legjobb Budapesten kívüli csapatnak.
Az I. világháború megbénította labdarúgást a városban, de az 1920-as évekre már egyértelműen a legnépszerűbb sport volt Tatabányán, és a csapat is sikeresen szerepelt, rendre a nyugati alosztály élmezőnyében. Az 1925-26-os idényben vezették be a magyar labdarúgásban a profizmust, ám mivel a tatabányaiak ennek költségeit nem tudták vállalni, az amatőrök közé került a csapat. Ezt követően egy kevésbé emlékezetes időszaka következett a bányászvárosi focinak: az erősen hullámzó teljesítmény bő két évtizedig tartott.
[szerkesztés] Az elsőosztályba kerülés (1947-1957)
Változás a II. világháborút követően történt, amikor az élvonal küszöbére ért a csapat, s az 1947-48-as szezonban sikerült is feljutniuk az akkor a világ elitjébe tartozó magyar labdarúgás felsőházába. A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette meg a bajnoki idényt: Gál–Triff-Árkosi, Szabó, Kiss–Zárai, Majtán–Dóra, Berki, Balla, Dobos, Lázár. Mindennek ellenére a csapat végül a 13. helyen végzett és visszaesett a másodosztályba. Ezután három évet kellett várni az újabb bajnoki címre és az ezzel járó feljutásra. A második próbálkozás sem járt több sikerrel, mint egykor az első, a 16. helyen végzett csapat újból a másodosztályba került, s egészen 1955-ig a második vonalban szerepelt.
1955-ben aztán már nem csak „átszállójegyet váltott” a csapat az élvonalba: az 1956-os forradalom félbeszakította az az évi őszi bajnokságot, az 1957-es (tavaszi) szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messze túlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet (1957-58-ban csak az MTK, a Budapest Honvéd és a Ferencváros, 1958-59-ben a Csepel, az MTK, a Budapest Honvéd, a Vasas és az Újpesti Dózsa előzte meg; a kort tehát hatalmas fővárosi fölény jellemezte, a fővároson kívüli csapatok közül a tatabányain kívül a Diósgyőri Vasas, a Szombathelyi Haladás és a Dorog tudott megkapaszkodni a középmezőnyben). Ebben a sikeres időszakban védte a tatabányai csapat kapuját az Aranycsapat hálóőre, Grosics Gyula (1957-től 1963-ig), akit az 1954-es svájci világbajnokság döntőjében elszenvedett vereségért azzal büntetett a szocialista vezetés, hogy egészen a karrierje végéig (1963) a Tatabányai Bányász csapatába száműzte.
[szerkesztés] Nemzetközi szereplés, virágzás (1957–1988)
A bajnokságban elért 7. helyezésnek köszönhetően az első nemzetközi kupaszereplésre is sor került Lakat Károly vezetésével, a Duna-kupa első fordulójában azonban két vereséggel búcsúzott a gárda. Az 1957-58-as szezonban elért 4. helyezés a Közép-európai Kupában való indulásra jogosította fel a csapatot, amely óriási sikert hozott: az ekkor már Tatabányai Bányász Sport Club néven működő egylet a döntőben a Bratislava együttesén is felülkerekedett. Azt, hogy az együttest ekkor már nemzetközi porondon is jegyezték, az is jelzi, hogy 1962-ben a csapat egy nyári nemzetközi torna keretében a német Kaiserslautern, a holland Ajax, a francia Nancy és a svájci Servette ellen futballozott.
Az 1964-es év azért emlékezetes a tatabányai szurkolók számára, mert Tokióban két tatabányai játékos, Csernai Imre és Gelei József olimpiai bajnok lett. Eközben a csapat többi tagja egy ázsiai nemzetközi tornán vett részt, ahol indiai, orosz és burmai csapatokkal játszottak mérkőzéseket. A legnagyobb sikert a CSZKA Moszkva elleni mérkőzés jelentette, amit a TBSC 65 000 néző előtt nyert meg 1:0-ra.
Az 1966-os idényben a csapat a legjobb 8 közé jutott a Közép-európai Kupában, de ott veszített a később a kupát megnyerő Fiorentina ellen, amelynek edzője akkor az Aranycsapat kiválósága, Hidegkuti Nándor volt. Az angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a TBSC-t a brazilverő, 6. helyen végzett csapatban. Az 1968-as mexikói olimpián ismét két labdarúgó lett olimpiai bajnok a TBSC-ből: Menczel Iván és Szepesi Gusztáv.
Az 1972-es müncheni olimpián ismét két labdarúgó szerepelt az olimpiai válogatottban: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, akik ezüstérmet szereztek a magyar csapat tagjaiként. Ebben az évben jutott először a tatabányai csapat a Magyar Kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a TBSC-t. A tatabányai csapat ezekben az években a magyar futball meghatározó együttese volt, a nyolcvanas években pedig az egyik legjobb magyar csapat lett. 1981-ben az UEFA kupában a Tatabánya 2-1-re legyőzte a Real Madridot és a visszavágón is csak 1-0-ra kapott ki. A nyolcvanas évek egyik legjobb csapata: Kiss–Szabó, Lakatos, Fejes, Fischer, Emmer, Csapó, Hermann, P. Nagy, Kovács, Weimper.
Ebben az időszakban olyan neves edzők irányították a csapatot, mint a városba visszatérő Lakat Károly, Dalnoki Jenő, vagy Temesvári Miklós. A pályán együtt játszott a legendás csatártrió: Kiprich–Plotár–Vincze, s ennek is köszönhetően a Tatabánya 1985-ben majdnem megnyerte a Magyar Kupát. Ezekben az időkben a nemzetközi kupákban olyan patinás csapatok látogattak Tatabányára, mint a francia St. Étienne, az osztrák Rapid Wien, a német VFB Stuttgart vagy a portugál Guimarães.
[szerkesztés] Mélypont és feltámadás (1988–2002)
A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit követett a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III-ban való indulás. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a magyar futball egéről.
Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya az NB II-es bajnokság (ez a harmadosztályt jelentette akkor) utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2:1-re alulmaradt a Debrecen együttesével szemben.
A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. Ekkor (2000-ben) a csapat szerepelt az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után, a feröeri HB Tórshavn (4:0, 3:0) és a horvát HNK Cibalia (3:2, 0:0) kiejtését követően a Zenit Szentpétervár ellen esett ki (1:2, 1:2). A következő évben a csapat megnyerte a magyar bajnokság alapszakaszát, de a tavaszi szezonra meggyengült és ismét búcsúzni kényszerült a magyar élvonaltól. Ennek ellenére ismét indulhatott az Intertotó-kupában, ahol három kör után, az örmény FC Shirak (2:3, 3:1), a moldáv Tiligul Tiraspol (1:1, 4:0) kiejtését követően az olasz Brescia Calcio együttese ellen vérzett el kiélezett csatában (1:2, 1:1) a tatabányai csapat.
[szerkesztés] A közelmúlt (2002–)
2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét az Auto Trader vette át. Az amerikai David Altomare tulajdonában lévő Auto Trader Kft. mellett 2002 nyarán a tatabányai önkormányzat is részesedést vállalt a helyi labdarúgásban, hosszú távra megoldva a csapat gondjait. A 2002-2003-as újabb másodosztályban eltöltött idény után sokáig úgy tűnt, hogy a 2003-2004-es szezon is elúszik, hiszen a téli pihenőre úgy vonult a csapat, hogy kieső helyen állt. Ám tavasszal Détári Lajos vezetésével nagyszerű sorozatot produkált a csapat és nem sokon (egészen pontosan 6 ponton) múlott, hogy a kibővített elsőosztályba feljutási lehetőséghez jutó hat csapat közé nem került be.
Ez a lendület a következő évben nem állt meg, a 3. másodosztályú szezonban (2004-2005) toronymagasan nyerve (19 győzelem, 5 döntetlen 2 vereség, 74-19-es gólarány) a második vonalat ismét kivívta az NB I-es tagságot. Ebben a szezonban a csapat megdöntött egy hosszú veretlenségi rekordot is, hiszen nem csak beállította az eddigi veretlenségi sorozatot, hanem még egyet rá is húzott. Így az új rekord Sisa Tibor edző vezérletével 18 veretlen mérkőzés. A feljutásból oroszlánrészt vállalt a tatabányai közönség új kedvence, Márkus Tibor, aki az összes tatabányai gól felét, 37 gólt szerzett a 26 mérkőzés során.
Az elsőosztálynak nem a legkedvezőbb előjelekkel vágott neki 2005-ben a Tatabánya, mivel köztudottan a legkisebb költségvetéssel gazdálkodott és sokan kiesőjelöltnek könyvelték el a csapatot, a csapat azonban reménykedett abban, hogy sikerül a középmezőnybe kerülni. Minden várakozást felülmúlva a mezőnytől hamar meglépő Debrecen, Újpest, Fehérvár és MTK mögött a középmezőny legelején, az 5. helyen végzett. A korábbi másodosztályú gólkirály, Márkus Tibor 19 góllal a második helyen végzett a góllövőlistán.
2006 nyarán a várakozásoknak megfelelően nagy volt az érdeklődés a meglepetéscsapat meghatározó játékosai iránt (Tóth Zoltán, Deme Imre), ám sokáig úgy tűnt, a csapat gerincét és a gólvágó Márkus Tibort sikerül megtartani. Ám utóbbi a 2006-2007-es idény első két fordulójában rúgott három gólja után Ciprusra, a bajnoki címvédő Apollon Limassol csapatába igazolt. A csapat elsősorban az igazolt középpályások (Goran Jezdimirović, Csopaki István, Gulyás Gábor) által erősödött, ám Márkus távozásával csatárhiány lépett fel. Mindennek ellenére 8 forduló után 4. a csapat, és csatárhiány ide vagy oda, nyolc mérkőzés alatt 17 gólt rúgott (lásd a Bajnokságnál).
[szerkesztés] Bajnoki szereplések
| Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1957 | 8. helyezés | 1966 | Bronzérem | 1975-76 | 9. helyezés | 1985-86 | 8. helyezés |
| 1957-58 | 4. helyezés | 1967 | 5. helyezés | 1976-77 | 9. helyezés | 1986-87 | Bronzérem |
| 1958-59 | 6. helyezés | 1968 | 7. helyezés | 1977-78 | 8. helyezés | 1987-88 | Ezüstérem |
| 1959-60 | 6. helyezés | 1969 | 8. helyezés | 1978-79 | 7. helyezés | 1988-89 | 6. helyezés |
| 1960-61 | 7. helyezés | 1970 | 9. helyezés | 1979-80 | 5. helyezés | 1989-90 | 5. helyezés |
| 1961-62 | 4. helyezés | 1970-71 | 8. helyezés | 1980-81 | Ezüstérem | 1990-91 | 6. helyezés |
| 1962-63 | 8. helyezés | 1971-72 | 4. helyezés | 1981-82 | Bronzérem | 1991-92 | 15. helyezés |
| 1963 | 9. helyezés | 1972-73 | 11. helyezés | 1982-83 | 6. helyezés | 1999-00 | 4. helyezés |
| 1964 | Bronzérem | 1973-74 | 5. helyezés | 1983-84 | 5. helyezés | 2000-01 | 12. helyezés |
| 1965 | 6. helyezés | 1974-75 | 12. helyezés | 1984-85 | 12. helyezés | 2005-06 | 5. helyezés |
[szerkesztés] Kupadöntők
- 1972: Ferencváros - Tatabánya 2-1
- 1985: Budapest Honvéd - Tatabánya 5-0
- 1999: Debreceni Vasutas Sport Club - Lombard FC Tatabánya 2-1
[szerkesztés] Nemzetközi sikerek
[szerkesztés] Jelen
 |
A cikkben lévő információk az esemény előrehaladtával jelentősen megváltozhatnak. |
[szerkesztés] Játékoskeret
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
A játékosok után szereplő számok az nb1.hu fordulónkénti pontszámait jelentik (ha nincs pontszám, a játékos nem lépett pályára, a „-” viszont azt jelenti, hogy bár játszott, nem volt eleget pályán, vagy nem volt elég védenivalója ahhoz, hogy pontszámot kaphasson; a vastag pontszámok azt jelentik, hogy az adott fordulóban a játékos gólt szerzett)
| # | Poszt | Név | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Kapus |  Marian Postrk |
||||||||
| 82 | Kapus |  Vukašin Poleksić |
- | 6 | 6 | 5 | 6 | 6 | 7 | 5 |
| 2 | Védő |  Kerényi Norbert |
6 | 5 | 6 | 5 | 6 | 6 | ||
| 6 | Védő | Filó Tamás |
6 | 5 | 6 | 5 | 7 | 6 | ||
| 13 | Védő | Vámosi Csaba |
6 | 5 | 7 | 5 | 5 | 6 | ||
| 14 | Védő | Rajnay Attila |
6 | 6 | 6 | 5 | - | - | ||
| 32 | Védő |  Vojislav Bakrac |
6 | 5 | 6 | 5 | 6 | 6 | ||
| ? | Védő | Németh Krisztián |
- | |||||||
| 4 | Középpályás | Goran Jezdimirović |
6 | 5 | 3 | 5 | 2 | |||
| 5 | Középpályás | Hajdú Norbert |
6 | 6 | 7 | 6 | 6 | 6 | 6 | 6 |
| 7 | Középpályás | Csopaki István |
- | - | 7 | 5 | - | - | ||
| 8 | Középpályás | Simon Viktor |
||||||||
| 9 | Középpályás |  Jan Nečas |
5 | 6 | 5 | 6 | 5 | 6 | 6 | |
| 11 | Középpályás | Nagy Tamás |
5 | 6 | 5 | |||||
| 16 | Középpályás | Mile Krisztián |
- | - | - | - | ||||
| 21 | Középpályás | Gulyás Gábor |
- | - | 6 | - | 3 | |||
| 30 | Középpályás |  Martial Joseph Ngalle |
7 | 4 | 5 | 6 | 6 | 5 | ||
| 79 | Középpályás | Megyesi László |
6 | 5 | 6 | 5 | ||||
| 99 | Középpályás | Dupai János |
- | - | 6 | - | ||||
| ? | Középpályás | Takács Marcell |
- | |||||||
| 10 | Csatár | Dorge Kouemaha |
6 | 6 | 7 | 6 | 7 | 6 | 6 | |
| 17 | Csatár | Edouard Ndjodo |
6 | 5 | 7 | 5 | ||||
| 22 | Csatár | Dombai Viktor |
- |
Szezon közben (2 forduló után) távozott (Apollon Limassolba):
| # | Poszt | Név | 1 | 2 |
|---|---|---|---|---|
| 18 | Csatár | Márkus Tibor |
8 | 6 |
[szerkesztés] Fordulók válogatottjai
Az nb1.hu által választott forduló válogatottjába bekerült játékosok a 2006/07-es szezon egyes fordulóiban:
| # | Akiket beválasztottak | |
|---|---|---|
| 1 | Martial Joseph Ngalle |
|
| 2 | Dorge Kouemaha |
|
| 3 | Dorge Kouemaha Hajdú Norbert |
|
| 5 | Dorge Kouemaha Vámosi Csaba |
|
| 7 | Vukašin Poleksić Edouard Ndjodo Filó Tamás |
|
[szerkesztés] Bajnokság
A Borsodi liga 2006/2007. évi bajnokságában az FC Tatabánya 8 forduló után a 4. helyen áll.
Mérkőzések:
| Forduló | Dátum | Hazai csapat | Eredmény | Vendég | AvPts[1] |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | július 30. | FC Tatabánya | 2-0 | FC Sopron | 6 |
| 2. | augusztus 5. | Pécsi MFC | 3-3 | FC Tatabánya | 5,5 |
| 3. | augusztus 19. | FC Tatabánya | 3-0 | Paksi SE | 6,3 |
| 4. | augusztus 28. | Vasas SC | 2-0 | FC Tatabánya | 5 |
| 5. | szeptember 9. | FC Tatabánya | 4-2 | Kaposvári Rákóczi FC | 6,2 |
| 6. | szeptember 16. | Dunakanyar-Vác FC | 2-2 | FC Tatabánya | 5,3 |
| 7. | szeptember 23. | FC Tatabánya | 2-1 | Debreceni VSC | 6,1 |
| 8. | szeptember 30. | FC Tatabánya | 1-2 | Kispest-Honvéd | 5,2 |
- ^ A játékosoknak az nb1.hu által adott pontszámok átlaga
[szerkesztés] Híres játékosok
Olimpiai bajnokok:
- Grosics Gyula, 1952
- Csernai József, 1964
- Gelei József, 1964
- Menczel Iván, 1968
- Szepesi Gusztáv, 1968
Olimpiai ezüstérmesek:
- Rothermel Ádám, 1972
- Tóth Kálmán, 1972
Magyar bajnoki gólkirályok:
- Kiprich József (1984-85, 18 góllal, Détári Lajossal holtversenyben)
Közelmúltbeli játékosok:
- Vincze István
- Csapó Károly
- Plotár Gyula
- Márkus Tibor
[szerkesztés] Híres edzők
- Lakat Károly
- Dalnoki Jenő
- Temesvári Miklós
- Détári Lajos
- Sisa Tibor
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A klub hivatalos oldala magyarul
- A klub hivatalos oldala angolul
- Nem hivatalos oldal
- Rajongói oldal
| Borsodi liga - 2006/2007 | ||
  Pécs - REAC - Sopron - Tatabánya - Újpest - Vác - Vasas - ZTE |
||
| Labdarúgás - Magyar labdarúgó-válogatott - Magyar labdarúgó-bajnokság | ||
Based on work by