Joseph Wenzel Radetzky
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Joseph Wenzel Radetzky (teljes nevén: Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky von Radetz, cseh névforma: Jan Josef Václav hrabě Radecký z Radče; Třebnice, Csehország, 1766. november 2. – Milánó, 1858. január 5.), cseh (egyes forrásokban szudétanémet) gróf, osztrák császári-királyi tábornagy (Feldmarschall), a 19. század jelentős katonai vezetője, akinek nevét id. Johann Strauss a Radetzky-induló-val tette halhatatlanná.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ifjúkor
Joseph Wenzel Radetzky Csehországban, a třebnicei (németül Trebnitz, ma Sedlčany község része) kastélyban született, nemesi család sarjaként. Édesapja gróf Peter Euseb Radetzky, a császári-királyi hadsereg századosa, édeasanyja Maria Venantia, született Freiin Bechyne von Lazan. A Radetzky család eredetét a 16. századig visszamenőleg oklevelekkel lehet igazolni, de egyes ősök nevét már a 14. században is említik. A család a grófi rangot Wenzel Leopold Johann Radetzky révén kapta meg, 1764. szeptember 27-én.
1776-ban meghalt az apa, a 10 évesen árvaságra jutott fiút a nagyapja nevelte. Az öreg Radetzky gróf halála után, 1781-től 1784-ig Joseph Wenzel Radetzky a Mária Terézia Katonai akadémián (a Theresianum-ban) tanult, előbb Brünnben, később Bécsben. 1784. augusztus 1-jén kadétként belépett a Gyöngyösön állomásozó Caramelli vértesezredbe (a későbbi 2. Vértesezred). 1786-ban alhadnaggyá, 1787-ben főhadnaggyá léptették elő. 1788–89 között résztvett a II. József császár és király által a Oszmán Birodalom ellen indított háborúkban, Gróf Lacy törzsének segédtisztjeként (Ordonnanz-Offizier).
1792–1795 között Radetzky résztvett a Németalföld elleni és a rajnai hadjáratokban. A következő évben (1796-ban) Radetzkyt lovassági főtisztté (Rittmeister) nevezték ki, és őrnaggyá léptették elő. Erődítési munkákat irányított Gradiská-nál és az Isonzo folyónál. 1798. április 5-én Görz-ben feleségül vette Franziska Strassoldo-Grafenberg grófnőt (1779–1854). A házasságból 5 fiú és 3 leány született. A fiúk közül később 3-an tisztként szolgáltak a k.u.k. (császári-királyi) haderőben.
[szerkesztés] Háborúk Napóleon ellen
1799-ben Beaulieu tábornok adjutánsává (segédtisztjévé) nevezték ki. Az újonnan létrehozott felderítő hadtesthez (Pionierkorps) helyezték. Résztvett a Napóleon elleni itáliai hadjáratban. Nem szerette a „kordon” harcmodort, amelyet még Gróf Lacy fejlesztett ki, a többi osztrák tábornok őt utánozta. Harcolt Wurmser tábornok Mantua bevételére indított sikeres hadjáratában. Még ez évben alezredessé, majd ezredessé léptették elő. Személyes bátorságával tűnt ki az 1799-es Trebbia-i és Novi csatákban. 1800-ban Voltri-nál harcolt kitüntetéssel.
1800-ban, a Viareggio-i csatában Radetzky ezredes vezette a rohamcsapatokat. A marengo-i csatában (1800. június 14-én) Melas lovassági tábornok törzsének főnökeként vett részt. Öt golyótalálattól sebesült meg, lovát kilőtték alóla, amikor a csata előestéjén felderítő akciót vezetett az ellenség vonalai mögé, hogy módosíthassák Franz Xaver von Zach császári csillagjós „tudományosan kidolgozott” haditervét.
A Napóleon elleni második koalíciós háború idején Radetzky a Herzog Albrecht von Sachsen-Teschen vértes lovasezred (Kürassier-Regiment) parancsnokaként harcolt és megsebesült a Hohenlinden-i csatában (1800. december 3.), újabb kitüntetést szerezve. 1801-ben kitüntették a Mária Terézia Renddel (MTO). 1805-ben Sopronban (Oedenburg) állomásozott, innen Ulmba vezényelték.
Az 1805-ös hadjárat kezdetén Radetzkyt vezérőrnaggyá léptették elő, és Itáliába küldték, Károly főherceg tábornagy parancsnoksága alatt. Részt vett a sikeres Caldiero-i hadjárat-ban. A béke éveiben tanulmányokat folytatott és hadművészetet tanított.
1809-ben az V. Hadtestben Bajorországban és Felső-Ausztriában harcolt Napóleon ellen. Braunau-nál az előhad parancsnokaként kitüntetéssel működött. Május 2-án körültekintő irányítása egy egész hadosztályt mentett meg a Wels-en keresztül Bécs felé zajló visszavonulásban. Helytállt az elvesztett Aspern-i csatában (1809. május 21–22). Vezérőrnaggyá (Feldmarschallleutnant) léptették elő, és áthelyezték a IV. Hadtesthez. Részt vett a vesztes Wagram-i csatában (1809. július 5–6).
1810-ben Radetzkyt kitüntették a Katonai Mária Terézia Rend (MMThO) Parancsnoki Fokozatával. Megkapta a 4. vértes lovasezred másod-tulajdonosi címét, majd az 5. huszárezred (Radetzky-huszárok) névadó tulajdonosa lett. 1809 és 1812 között vezérkari főnökként kezdeményezte a hadsereg szervezetének és a taktikai rendszerének megújítását, de a kincstár ellenállása miatt nem tudta megvalósítani reformterveit, emiatt lemondott tisztségéről.
1813 áprilisában a szövetségesek, az Osztrák Császárság, a Porosz Királyság, és az Orosz Birodalom Schwarzenberg tábornagyot nevezték ki a koalíciós haderő főparancsokává. Radetzky vezérőrnagy tanácsosként a Haditanács tagja lett, és kinevezték Schwarzenberg tábornagy vezérkari főnökévé. E minőségében komoly befolyása volt a Napóleon elleni szövetség uralkodóinak és tábornokainak tanácskozásain. Hadjáratokat vezetett 1813 és 1815 között. Döntő szerepe volt Napóleon legyőzésében.
Részt vett a lipcsei győzelem megtervezésében. Új császári hadsereget állított fel, 311 000 emberből és 75 000 lóból. I. Sándor orosz cár Napóleont egyetlen nagy csatában akarta legyőzni Drezda mellett. Bár Schwarzenberg és Radetzky ellenezték a tervet, a cár keresztülvitte akaratát. A drezdai csata Napóleon győzelmével végződött. Radetzky egyenként akarta megverni Napóleon hadseregeit. Ilyen volt a Chlumec-i győzelmes csata Észak-Csehországban, 1813. augusztus 29–30-án.
Radetzky 1813. szeptember 4-én „A jövő hadműveleteinek tervezete” („Entwurf für die künftigen Operationen”) c. írásában értékelte a szövetségesek ténykedését a drezdai, Chlumec-i, és Katzbach-i csatákban. Levonta a szükséges következetéseket. Több vitairatot készített stratégiáról és taktikáról, ezeket később nyilvánosságra hozták. Napóleon Szászországban koncentrálta erőit. Radetzky a szövetséges haderőt három irányból vonultatta föl Lipcse (Leipzig) felé. A lipcsei csatára (a Népek csatájára) 1813. október 16–19 között került sor. Napóleon teljes vereséget szenvedett. A három győzelmes császár kitüntetések sorát adományzta Radetzkynek. A háború további menetét Radetzky I. Sándor orosz cár támogatásával vitte végig. A szövetséges hadseregek egyenesen Franciaország felé nyomultak, I. Ferenc császár eredeti terve ellenében, aki a Rajna menti védővonal állásaiba vonult volna.
I. Sándor orosz cárnak Radetzky iránt érzett tiszteletét mutatta a következő kis közjáték: A francia határ átlépése után a kimerült Radetzky súlyosan megbetegedett, orvosa (többek között) napi egy pohár vörösbor elfogyasztását írta elő neki. A cár értesült e gyógymódról. Utasítására mindennap, azonos időpontban egy kozák tiszt jelentkezett Radetzky szállásán, ezüst kancsóban bordói bort hozott, e szavak kíséretében: „Őfelsége Sándor cár küldi Excellenciádnak e csekély innivalót”. E sajátos rituálé 1814 tavaszán, a franciaországi hadjárat egész tartama alatt mindennap lezajlott.
Radetzky résztvett a Brienne-i, Arcis-i és Champenoise-i és párizsi csatákban. 1814. március 31-én, a három szövetséges császárral együtt győzelmesen bevonult Párizsba, majd velük együtt tért vissza Bécsbe, ahol 1814–1815-ben részt vett a bécsi kongresszus megbeszélésein. Közvetítőként működött Metternich osztrák kancellár és I. Sándor orosz cár között, akik nem álltak egymással beszélő viszonyban.
[szerkesztés] A bécsi kongresszus után
A napoleoni-háborúkat lezáró békekötés utáni években Radetzky keveset szerepelt a közéletben. 1815 májusában kinevezték a Felsőrajnai Hadsereg vezérkari főnökévé, júniusban valóságos titkos udvari tanácsi rangot kapott. A hadsereg reformjára vonatkozó szándékait azonban nem valósíthatta meg, az általános háborús fásultság és csömör közhangulatában. 1816 és 1818 között lovassági hadosztályparancsnok volt Sopronban. Bécsben ő vezette azt a nagy lovassági parádét, amelyet az odalátogató orosz cár tiszteletére rendeztek. Ezért a cártól drágakövekkel kirakott díszkardot kapott.
1818-tól 1828-ig között Ferdinand Karl von Österreich-Este főhercegnek, a magyarországi hadak főparancsnokának tanácsadójaként ténykedett. 1821-től hadosztályparancsnok Pest-Budán.
A reformokra való szívós törekvése növelte ellenségeinek számát. 1829-ben tevékenységének ellenzői felterjesztették nyugdíjazásra. I. Ferenc császár azonban megvédelmezte. 1829. február 18-án a lovassági tábornokká (General der Kavallerie (G.d.C)) léptette elő, novemberben kinevezte az Olmütz-i erőd parancsnokává.
[szerkesztés] Itáliai hadjáratok
A Szent Szövetség tervei szerint folyó európai Restauráció folyamatát azonban a franciák által támogatott olasz egységtörekvés (risorgimento) zavarta meg. Radetzkyt 1831 novemberében átvette a Lombard-Velencei Királyság területén állomásozó csapatok főparancsnokságát. 1833-tól kezdve aktív hadműveleteket irányított.
Frimont tábornagy parancsnoksága alatt részt vett a pápai állam elleni felkelők leverésében. Győzelme után 1834-ben kinevezték itáliai császári-királyi haderő (ekkor 104 500 embert és 5 200 lovat számláló állomány) főparancsnokává. 1836. szeptember 17-én, 70 éves korában, 52 szolgálati év után császári-királyi tábornaggyá (K. K. Feldmarschall) léptették elő. Idős kora ellenére fiatalos energiával gyakorlatoztatta és fegyelmezte a parancsnoksága alatt álló hadsereget.
Az 1848. március 18-án (a magyar forradalommal szinte egyidejűleg) kitört olasz nemzeti felkelés idején Radetzky volt az itáliai császári-királyi haderő főparancsnoka. Visszakapta az 5. huszárezred tulajdonosának címét is. Előremutató gondolatait, reformterveit és figyelmeztetéseit a kormányzat most is figyelmen kívül hagyta, sőt megtagadták tőle azokat a pénzügyi eszközöket, amelyekre a legjobb hadseregnek is szüksége van ahhoz, hogy gyorsan felülkerekedjen a csatamezőkön. Így aztán az 1848-ban bekövetkező itáliai események – bár azok nem érték felkészületlenül – rendkívül hátrányos helyzetben találta csapatait. A Károly Albert szárd király (1798–1849) szárd-piemonti hadserege és az általa támogatott olasz nemzeti felkelő csapatok ellen folytatott háborúban az idős tábornagy azonban bebizonyította, hogy helyet érdemel a történelem legjelentősebb hadvezérei között.
A lelkes forradalmárok, mint Giuseppe Mazzini által vezetett felkelő csapatok hadiszerencséje, kezdeti sikereik után megfordult, Radetzky felülkerekedett. A bécsi és a pesti forradalom zűrzavara miatt a császári kormány óvatosságra utasította Radetzkyt, aki nem hajtotta végre ezt a parancsot. A felkelő csapatok felső vezetését olyan rossznak ítélte, hogy – álllítólag – utasította tüzérségét, hogy kíméljék az olasz tábornokokat, mert további parancsnoki ténykedésüket a császáriak számára hasznosabbnak ítélte.
Radetzky győzelmei Itáliában: 1848. május 6-án Santa Lucia-nál (Verona közelében, május 29-én Curtatone-nál, május 30-án Goito-nál (itt 12 .000 osztrák állt szemben 20 000 Piemont-i katonával). Május 31-én bevette a Peschiera-i, június 10-én a Vicenza-i erődöket. Június 11-én Treviso és Schio városok megadják magukat. Július 25-én Radetzky győzelmet aratott Custozza-nál, augusztus 6-án csapataival bevonult Milánóba. 1849. február 27-én Radetzky megkapta Bécs város díszpolgári oklevelét.
Az itáliai államok 1848-1849-es nemzeti felkelése idején a hadihelyzet kulcsa egy négy erődből álló rendszer volt, a "Négyszög" volt (Quadrilatero). Tagjai a Mantua, Verona, Peschiera és Legnago. Radetzky ezeket az erődöket sorban megtámadta és elfoglalta. Ezekre támaszkodva ügyesen megzavarta és kijátszotta az ellenséges erőket, így időt nyert az erősítések beérkezéséig. 1849. március 21-én győzelmes csatat vívott Mortara-nál. A végső győzelmet az olasz felkelés fölött március 23-án a Novara-i csatában aratta.
A szárd-piemonti csapatok és az olasz felkelők elleni hadjárat sikeres befejezése után Radetzky 1849. április 3-án megkapta az Aranygyapjas rendet, majd április 7-én I. Miklós orosz cár kinevezte őt minden orosz hadereg marsalljává, és egy orosz huszárezred tulajdonosává.
[szerkesztés] Utolsó évei
1850-től 1856-ig Radetzky Veronában szolgált, mint a Lombard-Velencei Királyság Főkormányzója, és a II. császári-királyi hadsereg parancsnoka. Felesége, Strassoldo-Graffenberg grófnő 1854. január 12-én elhunyt.
Joseph Wenzel Graf Radetzky von Radetz tábornagy 1857. február 28-án, 72 szolgálati év után vonult nyugalomba, 46 európai érdemrend birtokában. Életének utolsó éveit Milánóban, a császár által rendelkezésére bocsátott Villa Reale-ben töltötte. Milánóban halt meg, 1858. január 5-én, baleset következtében.
Ferenc József császár-király 14 napos gyászt rendelt el a hadseregnél és a flottánál. A császár rendelete alapján az 5. huszárezred örökre viselje tulajdonosának, Radetzky tábornagynak nevét. 1858. január 19-én az Alsó-Ausztriai Wetzdorf-ban, a Heldenberg Emlékhelyen álló mauzóleumban temették el.
[szerkesztés] Utóélete, értékelése
A hadtörténelem lapjain Radetzky tábornagy neve egyetlen fontos győzelmes hadjárathoz kötődik. Az osztrák hadsereg történetében már a katonái által idealizált "Vater Radetzky" nevével találkozhatunk. Ez az utólagos felértékelés annak is köszönhető, hogy nem sokkal halála után Itáliában újabb harcok törtek ki. Az 1859-66 közötti háborúkban a Radetzky által nagy gonddal felépített birodalmi hadsereg, vezére nélkül, rövid idő alatt szétforgácsolódott és minden csatában alulmaradt.
Radetzky rendelkezett a nagy hadvezérek minden fontos tulajdonságával: vállalkozókészséggel, személyes bátorsággal, elszántsággal, stratégiai éleslátással, és rendkívüli vezetői képességekkel. Ezekhez társultak kiváló emberi erényei.
A nemzeti és monarchisztikus érzelmű osztrákok nagyra becsülték Radetzky személyét. Grillparzer az ő tiszteletére írta "Táborodban egész Ausztria" ("In deinem Lager ist Österreich") című hazafias dalát. id. Johann Strauss neki írta a "Radetzky-indulót".
A nagy hadvezér nevét kapta a Császári és Királyi Haditengerészet (K.u.K. Kriegsmarine) egyik, 1909-ben vízrebocsátott sorhajója, a 14 000 tonna vízkiszorítású SMS Radetzky.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Irodalom
- Theodor Drobisch: Das Helden-Buch. Zur Erinnerung an Radetzky für die Söhne seiner Waffengefährten Spamer, Leipzig 1859, Digitalisat (felvilágosító gyermekkönyv)
- Franz Herre: Radetzky. Eine Biographie. Kiepenheuer & Witsch, Köln 1981, ISBN 3 462 01486 2
- Constantin v. Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaisertums Österreich, Wien, 1872.
- I. Sedivý és mások: Napoleonské války a ceské zeme, Prága, 2001.
- Alan Sked: The survival of the Habsburg Empire: Radetzky, the Imperial Army, and the Class War, 1848 London; New York: Longman, 1979 ISBN 0 582 50711 1
- Oskar Regele: Feldmarschall Radetzky: Leben, Leistung, Erbe Wien : Herald, 1957
[szerkesztés] Radetzky művei, levelezése
- Joseph Radetzky von Radetz: Denkschriften militärisch-politischen Inhalts aus dem handschriftlichen Nachlass des k.k. österreichischen Feldmarschalls Grafen Radetzky. Stuttgart: J.G. Cotta, 1858
- Joseph Radetzky von Radetz: Briefe des Feldmarschalls Radetzky an seine Tochter Friederike 1847-1857; aus dem Archiv der freiherrlichen Familie Walterskirchen hrsg. von Bernhard Duhr: Festschrift der Leo-Gesellschaft zur feierlichen Enthüllung des Radetzsky-Denkmals in Wien. Wien: J. Roller, 1892. (Ezek Radetzky levelei leányához, Friederike Radetzky von Radetz-hez, Wenckheim grófnéjához, melyeket a bécsi Radetzky-emlékmű leleplezése alkalmából publikáltak)
[szerkesztés] Életrajzok
- Franz Herre: Radetzky: eine Biographie. Köln: Kiepenheuer & Witsch, 1981. ISBN 3 462 01486 2
- Franz Ferdinand Hoettinger: Radetzky : ein Stück Österreich Leipzig; Wien: Höger, 1934.
- Joseph Radetzky von Radetz: Radetzky: sein Leben und sein Wirken; nach Briefen, Berichten und autobiographischen Skizzen zusammengestellt von Ernst Molden Leipzig: Insel-Verlag, 1915 (Österreichische Bibliothek; Nr. 10)
- Alessandro Luzio: Radetzky Bergamo: Istituto italiano d'arti grafiche, 1901
- K.u.K.Wehrmacht honlap: Radetzky életrajza
[szerkesztés] Katonai pályafutása
- Petr Havel and Andrej Romanák: Maršál Radecký: vojevůdce pěti císarů. Prága: Paseka, 2000. ISBN 80 7185 297 X
- Viktor Bibl: Radetzky: Soldat und Feldherr Wien: J. Günther, 1955
- Hugo Kerchnawe: Radetzky: eine militär-biographische Studie Prága: Volk und Reich Verlag, 1944
- Oskar Freiherr Wolf-Schneider von Arno: Der Feldherr Radetzky Wien: Verlag der Militärwissenschaftlichen Mitteilungen, 1934 ('Militärwissenschaftliche Mitteilungen', No. 3, a második kiadás alapján utánnyomás )
- Hermann Kunz: Die Feldzüge des Feldmarschalls Radetzky in Oberitalien 1848 und 1849 Berlin: R. Wilhelmi, 1890
- A. B. Gavenda and Franz de Vuko et Branko(eds.): Feldmarschall Graf Radetzky, sein Leben und seine Taten Prága: Rohlicek, 1858
- Franz Schneidawind: Feldmarschall Graf Radetzky: sein kriegerisches Leben und seine Feldzüge vom Jahre 1784-1850 Augsburg: Schmid, 1851
- Johann Sporschil: Der Feldzug der Oesterreicher in der Lombardei unter dem General-Feldmarschall Grafen Radetzky in den Jahren 1848 und 1849 2. Ausg. Stuttgart: Köhler, 1850
- P. S. Lebegyev: Graf Radetskii i ego pokhody v Italii n.p., 1850
[szerkesztés] Anekdotikus történetek
- Anni Stern-Braunberg: In deinem Lager ist Österreich!: Geschichte und Anekdoten um Feldmarschall Radetzky Graz: Stocker, 2000 ISBN 3 7020 0898 5
- Otto Stradal: Der andere Radetzky: Tatsachen und Gedanken um ein Phänomen Wien: Österreichischer Bundesverlag, 1981 ISBN 3 215044 38 2
- Franz Grobauer (ed.): In seinem Lager war Österreich: Feldmarschall Radetzky in Geschichte und Anekdote Wien, 1957
[szerkesztés] Radetzky emléke színházban, zenében
- Alexander Lernet-Holenia: Radetzky: Schauspiel in drei Akten Frankfurt am Main: S. Fischer, 1956.
- Johann Strauss id.: Radetzky-induló (Radetzky-Marsch), [Opus 228].
Based on work by