Kim Ir Szen

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 februárjából származik.

Kim Ir Szen (김일성, 金日成, Kim Il Sung, 1912. április 15. – 1994. július 8.) a kommunista Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) vezetője 1948-tól haláláig.

1948-1972 között miniszterelnök, 1972 után elnök. Az alkotmány örökös elnöknek nyilvánította, a hivatalos dokumentumok pedig gyakran a „Nagy Vezér” elnevezéssel illetik. 1946–1994 között a Koreai Munkapárt (KMP) főtitkára volt.

Az 1920–1930-as években részt vett a japánellenes mozgalomban és a koreai-kínai határvidék gerillaharcaiban, s 1931-ben belépett a Kínai Kommunista Pártba. Az 1940-es évek elején a Szovjetunióba menekült.

Mivel 1945-ben, Korea felszabadításakor a párt vezetője Szöulban tevékenykedett, s a szovjetek nem bíztak benne, az észak-koreai kommunisták vezetőjének Kim Ir Szent tették meg, aki addig a Szovjetunióban élt, és a Vörös Hadsereg tisztjeként is harcolt. 1945 szeptemberében vitték vissza Koreába, ahol a kormányként szolgáló Ideiglenes Népi Bizottság vezetője és az Észak-Koreai Kommunista Párt főtitkára lett. 1946 július-augusztusában az Észak-Koreai Kommunista Párt egyesült több más párttal, s létrejött az Észak-Koreai Munkapárt. 1949 júniusában ez egyesült a dél-koreai kommunistákat tömörítő Dél-Koreai Munkapárttal, így alakult meg a Koreai Munkapárt, élén főtitkárként Kim Ir Szennel. Ezt a posztot haláláig töltötte be.

1948 szeptemberétől Kimet az ekkor kikiáltott KNDK miniszterelnökének választották meg.

1950-ben Kim indította el a koreai háborút (1950–1953). A pusztító háború után Kim sztálini típusú gazdaságot épített ki, a hangsúlyt a nehéz- és hadiiparra fektetve.

Az 1950-es években Kim kíméletlenül leszámolt pártbeli ellenfeleivel, s egyeduralomra tett szert a párton és az országon belül. Ugyanekkor végbement a párt totális hatalmának kiépítése és a gazdaság kollektivizálása.

Az 1960-as évek szovjet-kínai vitáit kihasználva a KMP függetlenítette magát a testvérpártoktól, s fokozatosan eltávolodva szövetségeseitől, a Szovjetuniótól és Kínától, a KNDK szinte teljesen elszigetelődött a világ többi részétől. Ettől az időktől a KMP ideológiája a marxizmus-leninizmusnál magasabb rendűnek tartott ún. csucshe (juche) eszmerendszer, mely a konfucianizmus, a sztálinizmus, a maoizmus és a családi-személyi vezérkultusz keveréke.

Kim a KNDK-n belül példa nélküli személyi kultuszt épített ki. Az 1972-es új alkotmány alapján a KNDK elnökévé választották. Az 1980-as pártkongresszus Kim fiát, Kim Dzsong Ilt nevezte meg Kim Ir Szen utódjának.

1994. július 8-án Kim váratlanul meghalt szívrohamban, utódja Kim Dzsong Il lett. Kim Ir Szen személyi kultusza ma is folytatódik.