Német márka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A német márka (szokásos rövidítései: DM és DEM) Német Szövetségi Köztársaság törvényes pénzneme volt az 1948-as bevezetéstől - a keleti tartományokban pedig az 1990-es újraegyesítéstől - 1999-ig, amikor szerepét átvette az euró. A szövetségesek által megszállt területeken hozták először forgalomba az addigi birodalmi márka (Reichsmark) helyett, s egészen az euró bevezetéséig mint a Német Szövetségi Köztársaság pénzneme szolgált. Az érmék és bankjegyek még három évig, az euró bankjegyek és érmék forgalomba hozataláig megmaradtak mint a készpénzforgalom lebonyolításának eszközei.

A német márka váltópénze a (magyarban kisbetűvel írt) Pfennig volt (1 márka = 100 pfennig). A tízpfenniges érme köznapi neve Groschen (magyarul: garas) volt.

Tartalomjegyzék 1 Helyesírás és kiejtés 2 Története 2.1 Előzmények 2.2 A bevezetéstől az újragyesítésig 2.3 Áttérés az euróra 3 Érmék 4 Bankjegyek 4.1 A negyedik sorozat bankjegyei (1990–2002) 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Helyesírás és kiejtés

A pénznem német neve Deutsche Mark (fem.), többesszáma megegyezik az egyesszámmal. Németül a deutsche melléknév (mely a német jelentésű melléknév nőnemű, egyesszámú, alanyeseti alakja) ez esetben nagybetűvel írandó, mivel egy tulajdonnév része, míg a Mark, mint minden német főnév, szintén nagybetűvel írandó. Az angolban használatos (de a magyar nyelvben sem ismeretlen) dutschmark forma csak kissé tér el (hiányzik a hangsúlytalan E). A németben használják a rövidebb Mark és D-Mark formákat is; mindkettő nőnemű és ezeknek is csak az egyesszámát használják pénzmennyiség megjelölésére. Olykor a Mark többesszámát (Märker) szokták használni, ha kifejezetten több pénzdarabra (érmére, bankjegyre) utalnak, pl. Gib mir mal ein paar Märker kb. Csak adjál néhány márkást (azaz márka érmét vagy papírpénzt).

A váltópénz neve Pfennig (masc.), melynek a Marktól eltérően van elterjedten használt többesszáma (Pfennige). Az egyesszám és a többesszám is használható a többesszám kifejezésére a félreértés veszélye nélkül, pl. dreißig Pfennige vagy dreißig Pfennig (azaz 30 pfennig)

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Előzmények

A márka a német egység 1871-es létrejötte utáni Németország pénzegysége. Ezt megelőzően a különféle német államok sokféle pénzegységet hoztak forgalomba, melyek többségének értékét azonban a 16⅜ gramm színezüstöt tartalmazó egyleti tallérhoz (Vereinsthaler) rögzítették. Bár a márka aranyalapú valuta volt, az egyleti tallérhoz viszonyított árfolyamát 1 tallér = 3 márka értéken rögzítették.

Az 1873-ban bevezetett aranymárka (Goldmark) az első világháború után elvált az arany-standardtól: a márkaérték papírértékké vált (papírmárka; Papiermark). A világháborút követő infláció majd hiperinfláció miatt a márka teljesen elvesztette értékét, a készpénzállományt pedig kizárólag papírpénz alkotta. A hiperinflációt követő stabilizációs program részeként hozták forgalomba 1923-ban a járadékmárkát (Rentenmark) majd 1924-ben a birodalmi márkát.

[szerkesztés] A bevezetéstől az újragyesítésig

A német márkát (Deutsche Mark) 1948. június 21-én vezették be a nyugati szövetséges hatalmak. A korábbi rentenmárkát és birodalmi márkát különféle árfolyamok szerint váltották át az új fizetőeszközre: 1 birodalmi márkát 1 német márkára váltottak a fizetések, lakbérek stb. esetében; 10 birodalmi márkát váltottak át 1 német márkára a privát nem-bankok bankszámláinak konvertálásakor, de bizonyos összeghatár felett csak 65 pfenniget számoltak el 10 birodalmi márkánként. Ezeken kívül még minden személyt egy egyszeri fejenkénti 60-márkás juttatásban részesítettek, melyet két részletben (először 40 majd 20 márka) fizettek ki.

Az új pénz bevezetésének elsődleges célja volt egy újabb hiperinfláció elszabadulásának megelőzése és a feketepiaci árucsere visszaszorítása (ahol pl. az amerikai cigaretta is fizetőeszközként szolgált). Ez a szovjet hatóságok haragját váltotta ki, melyek a lépést fenyegetésnek tekintették. Mikor az új márkát Berlin nyugati szövetségesek által őrzött részén is bevezették, a szovjetek azonnal lezártak minden közúti, vasúti és vízi összeköttetést Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország között. Ez vezetett a berlini blokádhoz.

Néhány nap múlva a szovjet megszállási övezetben is új pénzt vezettek be (melyet kezdetben szintén Deutsche Mark-nak, azaz német márkának neveztek) felülbélyegzett birodalmi márka és rentenmárka banjegyek formájában - ezzel az érvényüket vesztő bankjegyek nyugatról való beáramlását kívánták megakadályozni. 1948 júliusában egy teljesen új kelet-német márka bankjegysort adtak ki.

A német márkát először a szövetséges hadsereg bocsátotta ki. Később az 1948-as év során a Bank Deutscher Länder folytatta a kibocsátást, majd 1960-tól a Deutsche Bundesbank. Az évek során egyre nőtt a bizalom a német márkával szemben, jől őrizte értékét olyan időkben is, amikor a térség valutáinak gyorsuló inflációval kellett szembenézniük. Hamarosan a német nemzeti büszkeség egyik fő forrása és a nyugat-német nemzetgazdaság gyarapodásának sarokköve lett, különösen az 1950-es években, a Wirtschaftswunder, a német gazdasági csoda kibontakozásának idején. A bizalom külföldön is megmutatkozott: a német márka az amerikai dollár után a második legnagyobb mennyiségben tartalékolt valuta volt (az euró bevezetéséig).

A német márkának jelentős szerep jutott az újraeggyesítés során is: 1990 júliusában hivatalosan bevezették a Német Demokratikus Köztársaságban az addigi kelet-német márka helyébe. Az NDK-márkában vezetett bankszámlákat 4000 márka értékhatárig 1:1 arányban, afölött 1:2 arányban váltották át NSZK-márkára. Ezt a lépést sok közgazdász kritizálta a túlzottan nagylelkű átváltási arányok miatt, sokan a későbbi gazdasági gondokat is ebben látják gyökerezni.

[szerkesztés] Áttérés az euróra

Az 1990-es évek közvéleménykutatásai szerint a többség elutasította a német márka euróra cserélését, és még ma is jelentős azok száma, akik a márkához való visszatérést tartanák helyesnek. Az euró hivatalosan 1999. január 1-jétől vált Németország törvényes pénznemévé. Bár készpénz formájában az euró ekkor még nem jelent meg, ettől kezdve a márka jogilag csupán az euró fizikai formáját jelentette, illetve annak (nem decimális) váltópénzeként funkcionált. Az eurókészpénz 2002. január 1-jei megjelenése után a márka elvesztette törvényes fizetőeszköz-jellegét, azaz - szemben a többi országgal, amely ugyanekkor cserélte le nemzeti valutáját euróra - Németországban azonnal az euró vált egyedüli törvényes pénznemmé. Ennek azonban inkább elvi (jogi) jelentősége volt, hiszen február 28-ig még korlátlanul elfogadták a márkát, de a visszajárót már kizárólag euróban adták. A Deutsche Bundesbank korlátlan ideig garantálja a márka euróra váltását valamennyi fiókjában. Emellett mind a mai napig előfordulnak akciók, melyek idején fizetésképp márkát is elfogadnak a boltokban.

[szerkesztés] Érmék

Az első érméket a Bank deutscher Länder adta ki 1948-ban és 1949-ben. 1950-től a Bundesrepublik Deutschland (a. m. Német Szövetségi Köztársaság) felirat szerepelt az érméken.

Címlet	Kibocsátás évei	Összetétel	Előlap	Hátlap
1 Pfennig	1948-2001	1948-1949: Bronzzal bevont acél 1950-2001: Rézzel bevont acél	Tölgyfaág	Értékjelzés
2 Pfennig	1950-2001	1950-1968: Bronz 1968-2001: Bronzzal bevont acél	Tölgyfaág	Értékjelzés
5 Pfennig	1949-2001	Sárgarézzel bevont acél	Tölgyfaág	Értékjelzés
10 Pfennig	1949-2001	Sárgarézzel bevont acél	Tölgyfaág	Értékjelzés
50 Pfennig	1949-2001	Sárgarézzel bevont acél	Tölgyfacsemetét ültető nő	Értékjelzés
1 DM	1950-2001	Réznikkel	Német sas	Értékjelzés
2 DM	1957-2001	Réznikkel	Német sas	1957-1971: Max Planck 1969-1987: Konrad Adenauer 1970-1987: Theodor Heuss 1979-2001: Kurt Schumacher 1988-2001: Ludwig Erhard 1990-1994: Franz Josef Strauß 1994-2001: Willy Brandt
5 DM	1957-2001	1951-1974: Ezüst 1975-2001: Réznikkel	Német sas	Értékjelzés

Szépszámmal kerültek kibocsátásra 5 és 10 márka címletű ezüst emlékpénzek is, melyek ugyan törvényes fizetőeszköznek minősültek, inkább az éremgyűjtők gyűjteményét gyarapították.

A német érméken látható verdejel az érmét készítő pénzverdére utal:

• A Berlin (a második világháború idején és az újraegyesítés óta használják)
• B Bécs (csak a második világháború idején használták)
• D München
• F Stuttgart
• G Karlsruhe
• J Hamburg

Ezek a verdejegyek a német euróérméken is megtalálhatók.

[szerkesztés] Bankjegyek

A német márka bankjegyekből négy sorozatot bocsátottak ki:

• Az első sorozatot 1948-ban a szövetséges hadsereg bocsátotta ki. Címletek: ½, 1, 2, 5, 10, 20, 50 és 100 márka. A 20- és 50-márkásból kétféle változat készült.
• A második sorozatot 1948-ban adta ki a frissen létrehozott Bank deutscher Länder. A bankjegyek külleme hasonlított az amerikai dolláréhoz és a francia frankéhoz, mivel az egyes címletek tervezését és gyártását megosztva végezte a Banque de France és az American Bank Note Company. Címletek: 5 és 10 pfennig; 5, 10, 20, 50 és 100 márka.
• A harmadik sorozatot 1960-ban a Deutsche Bundesbank adta ki. A bankjegyeken semleges szimbólumok, épületek és híres festők festményei szerepeltek. Címletek: 5, 10, 20, 50, 100, 500 és 1000 márka.
• A negyedik sorozatot 1990-nel kezdődően hozta forgalomba a Deutsche Bundesbank, hogy felvegye a harcot a fejlődő bankjegyhamisítási technikákkal. A bankjegyek német művészeket és tudósokat, illetve a munkájukhoz kapcsolódó helyszíneket, eszközöket és szimbólumokat ábrázoltak. Ebben a sorozatban jelent meg először a kétszáz márkás címlet, melynek célja a százmárkások forgalmának csökkentése (százmárkás bankjegyek tették ki a teljes bankjegyállomány 54%-át) és a 100- és 500 márkás címletek közötti „űr” betöltése. Ennek ellenére a kétszáz márkás nem vált népszerűvé.

Az utolsó két sorozatban az ötmárkás bankjegyek mennyisége messze elmaradt az azonos címletű érméétől, illetve a 100 márkánál nagyobb címletek is viszonylag ritkán fordulnak elő.

[szerkesztés] A negyedik sorozat bankjegyei (1990–2002)

A német bankjegyek külleme gyakorlatilag nem változott az 1960-1990 közötti időszakban. Mivel a banjegyhamisítási technikák számottevő fejlődésen mentek keresztül, illetve a viszonylag jó minőségű színes sokszorosítási technikák könnyen elérhetővé váltak, az 1980-as évek végén a Deutsche Bundesbank egy új bankjegysorozat kibocsátását határozta el. Míg a színek hasonlóak maradtak a korábbi címleteken használtakhoz, a bankjegyek küllemeteljesen megújult, és egy új címlet, a 200 márkás is a sorozat része lett. Híres német művészek és tudósok arcképe került a bankjegyekre, nők és férfiak egyenlő számban, a növekvő címlettel váltakozva. Az előoldal hátterében megjelenített városok épületei szorosan kapcsolódnak az ábrázolt személyiséghez (pl. születés vagy elhalálozás helye, munkásságának helyszíne), hasonlóan a szintén a háttérben szereplő szimbúlumhoz. A bankjegyek hátoldalának témája is az előoldalon megjelenő személyhez kapcsolódik.

Új biztonsági elemek is megjelentek, mint pl. az ablakos biztonsági szál (melyen az értékjelzés is szerepel mikroírással), mikroírás, (a rátekintés szögétől függően látható) rejtett kép, (a rátekintés szögétől függően) optikailag változó tulajdonságú festék használata, UV-fényben fluoreszkáló festék használata. A vakok tájékozódását címletenként változó dombornyomott jelek segítik. 1996-tól a legfontosabbnak tartott 50-, 100- és 200 márkás címletekre újabb biztonsági elemek kerültek: hologramhatású kép, EUrion csillagkép és gyöngyházfényű irizáló festékkel nyomtatott kép.

Elsőként, 1990. október 1-jén az 1989. január 2. dátummal nyomtatott 100- és 200 márkás bankjegyek kerültek forgalomba. A következő címlet, a tízmárkás 1991 tavaszán, míg az ötvenmárkás ugyanazon év őszén jelent meg. Végül az új 5-, 500 és 1000-márkás bankjegyeket 1992. október 1-jén vezették be. A fokozatos bevezetést azért tartották fontosnak, mert időt akartak hagyni az egyes címletek megismerésére az újabbak megjelenése előtt. Végül utolsóként azokat a bankjegyeket vezették be, melyeknek a legkisebb volt a forgalma.

Névérték	Érték euróban	Szín	Előoldal	Hátoldal
5 DM	2,56	Sárgászöld	Bettina von Arnim, a wiepersdorfi kastély és Berlin történelmi épületei	Brandenburgi kapu
10 DM	5,11	Kékeslila	Carl Friedrich Gauss, normál eloszlás sűrűségfüggvénye, Göttingen történelmi épületei	Szextáns, Hannover háromszögeléses felmérésekor készült térkép
20 DM	10,23	Kékeszöld	Annette von Droste-Hülshoff, Meersburg épületei	Írótoll és bükk, mely a Zsidóbükk című művére utal
50 DM	25,56	Sárgásbarna	Balthasar Neumann, Würzburg óvárosának épületei	A Würzburgi érseki palota lépcsőháza, a kitzingeni keresztelőkápolna alaprajza
100 DM	51,13	Kék	Clara Schumann, Lipcse történelmi épületei, líra	Zongora, a frankfurti Hoch'sches Konservatorium
200 DM	102,26	Narancs	Paul Ehrlich, Frankfurt történelmi épületei, az arzfenamin képlete	Mikroszkóp, Aesculap botja, vázlatos sejtstruktúrák
500 DM	255,65	Vörösesibolya	Anna Maria Sibylla Merian, egy rovar, Nürnberg történelmi épületei	Pitypang, araszolólepke lárvája, lepke
1000 DM	511,29	Sötétbarna	Wilhelm és Jakob Grimm, Kassel történelmi épületei	A Német szótár (Deutsches Wörterbuch), a berlini királyi könyvtár

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• German historical Banknotes and Old Paper Money from Germany
• Overview of German Mark from BBC online
• Old and recent Deutschmark
• Historical US Dollars to German Marks currency conversion, 1913-2005
• Mark, euro and euro commemoratives
• Federal Republic commemoratives
• Coins 2