Euró

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az euró^[1] (euro, Ευρώ, Евро, devizakód: EUR, szimbólum: €) az egyetemes gazdaságtörténet eddigi legjelentősebb pénzreformjának eredménye, az Európai Unió egységes pénzének szánt fizetőeszköz, mely a bevezető országokban a korábbi nemzeti valuták helyébe lép.

Tartalomjegyzék 1 Gazdasági jelentősége 2 Az euró nyelvi vonatkozásai 3 Az euró mint fizetőeszköz 4 Az euró története 4.1 Előzmények 4.2 Közvetlen előzmények 4.3 A létező euró 4.4 A jövő 4.5 A magyar helyzet 5 Fenntartások az euró bevezetésével kapcsolatban 6 Az euró hatása 6.1 Az euróhoz kötött árfolyamú valuták 7 Az euró karakterisztikája és megjelenési formái 7.1 Az eurószimbólum 8 Pénzérmék és bankjegyek 9 Források, jegyzetek 10 Külső hivatkozások 10.1 Magyar nyelvű 10.2 Idegen nyelvű

[szerkesztés] Gazdasági jelentősége

Az euró az EU közös gazdasági és monetáris politikájának (Európai Gazdasági és Monetáris Unió) fő eszköze. Bevezetésének gazdaságpolitikai célja az egységes piac működésének javítása, a négy szabadság, azaz az áruk, a személyek, a szolgáltatások és nem utolsósorban a tőke szabad mozgásának elősegítése, ennek révén az Európai Unió általános gazdasági fejlődésének előmozdítása, konkrétabban:

- Az EU belső piaca fejlődésének elősegítése a forgalom megkönnyítése, az árak összehasonlíthatóságának növelése, az átváltási költségek és az árfolyam-kockázatok megszüntetése révén.

- A tőkepiac integrációjának elősegítése a pénzügyi eszközök palettájának bővítésével és hatókörük kiszélesítésével.

- Az európai gazdaságokra ható külső inflációs nyomás csökkentése.

A közös gazdasági és monetáris politika vezető intézménye az Európai Központi Bank. Az EKB elsődleges célja létrehozása (1999) óta az árstabilitás biztosítása, azaz az infláció leszorítása, a fenntartható gazdasági növekedés támogatása, azaz az anticiklikus gazdaságpolitika.

Az eurózóna lakosainak száma 2007. január 1-jén 312,7 millió, és a világ GDP-jének (bruttó hazai termék) 22%-át képviseli, míg az Egyesült Államok 28%-ot. ^[2]

2006-ban az euró a világ tartalékvalutái között erős második helyen állt a dollár mögött. (A USD részesedése a világ tartalékaiban 65,7%, az euróé 25,2%, az angol fonté 4,2%, a japán jené 3,2%, a sváci franké 0,2%) ^[3]

Váltópénze az eurócent: egy euró 100 eurócenttel egyenértékű.

Magyarországi bevezetésének 2007 elején nincs céldátuma, szakértők 2011 utánra várják.

Középárfolyama 2007 elején jellemzően 250-260 magyar forint (HUF) körül mozog.

Az USD-hez viszonyított árfolyama a 2002-es, készpénzként történt bevezetéskor 0,8 USD körül mozgott, 2006 során 1,3 USD körül stabilizálódott.

[szerkesztés] Az euró nyelvi vonatkozásai

Az új közös pénz nevéről a madridi csúcson (1995. december 15–16.) született megállapodás az akkori uniós tagok között; az euró ekkor kapta jelenlegi nevét. Így az EU-tizenötök rendelkeztek a közös pénz nevének írásmódjáról is, mely a döntés értelmében egyes szám, nem ragozott formában, minden tagállami nyelven egységesen euro, tekintet nélkül az egyes országok helyesírási különbségeire.

Az Európai Unió 2004-es bővítésekor csatlakozó új tagállamok az euró írásmódjára vonatkozó szabályokat az acquis communautaire, azaz az Európai Unió egész érvényes jogrendszere egészével együtt átvették.

A megkövetelt írásmód azonban több nyelvben is problémás, így a pénznem írásmódja körüli merev szabályokat többen is vitatták/vitatják, köztük Lettország, Litvánia, Málta, Magyarország és Szlovénia.

A jelenlegi gyakorlat szerint az euróérméken, euró-bankjegyeken és az az Európai Unió hivatalos jogi dokumentumaiban minden, latin betűs írásmóddal rendelkező hivatalos nyelven az euro változatot kell alkalmazni. Ez a szabály azonban természetesen nem kötelezi a szóban forgó nyelveket használó tagállamokat arra, hogy "belső használatra" is ezt a változatot alkalmazzák.

[szerkesztés] Az euró mint fizetőeszköz

Az Európai Unión belül (eurózóna)

Az euró jelenleg 18 ország és Koszovó tartomány pénzneme.

Ausztria (osztrák schilling, ATS), Belgium (belga frank, BEF), Finnország (finn márka, FIM), Franciaország (francia frank, FRF), Görögország (görög drachma, GRD), Hollandia (holland forint, NLG), Írország (ír font, IEP), Luxemburg (luxemburgi frank, LUF), Németország (német márka, DEM), Olaszország (olasz líra, ITL), Portugália (portugál escudo, PTE), Spanyolország (spanyol peseta, ESP) és Szlovénia (tolár, SIT) – az EU-27 azon 13 országaként, amelyek áttértek az euró használatára – együttesen alkotják az eurózónát, másnéven európai valutauniót. Ezen országok jogosultak mind euróérmék, mind euróbankjegyek kibocsátására.

De jure (monetáris megállapodás szerint)

Monaco (francia frank, FRF), San Marino (olasz líra, ITL) és a Vatikán (vatikáni líra, VAL) hivatalos pénzneme az euró, melyet az Unióval kötött egyenkénti monetáris megállapodások keretében ismertek el sajátjukként.^{[4] [5] [6]} Ezen országok és Francia- ill. Olaszország között korábban hasonló szerződések voltak életben, a mostani megállapodások ezen tradíciókat folytatják. Korlátozott mennyiségű euróérme verésére jogosultak.

De facto (monetáris megállapodás nélkül)

Andorrának nincs és eddigi történelme folyamán soha nem is volt hivatalos pénzneme. Az euró megjelenése előtt a francia frank (FRF) és a spanyol peseta (ESP) volt itt használatban, így ezek megszűnésével a kishercegség pénzneme az euró lett. 2003-ban Andorra hivatalosan kérte a monetáris megállapodás megkötését, mely azóta is függőben van.^[7] Bár az eddigi határozatok értelmében az ország jogosult az euró hivatalos pénzeszközként való használatára, nem adhat ki semmiféle euróbankjegyet vagy -érmét, sőt a Közösséggel való külön megállapodás nélkül semmiféle bankjegyet, pénzérmét vagy pénzhelyettesítő eszközt sem!

Koszovó és Montenegró egyoldalúan (az Unióval való külön megállapodás nélkül) használja az eurót fizetőeszköznek, a megszűnt német márka (DEM) helyett. Szerbiában a szerb dinár van forgalomban.

Egyéb

Észak-Korea külkereskedelmi célokra használja az eurót 2002 decembere óta, felváltva vele az amerikai dollárt (USD). Az ország nemzeti valutája, a won nem konvertibilis, csak belföldön használatos.^[8]

[szerkesztés] Az euró története

[szerkesztés] Előzmények

1971-ben – az Egyesült Államok kiválásával – összeomlott a Bretton Woods-i monetáris együttműködés, amely a II. világháború vége óta szabályozta a csatlakozott nyugati valuták árfolyammozgásait, így köztük a Közös Piac akkori 6 tagállamáét is. A következő évben – hogy a szélsőséges árfolyamingadozásokat elkerülhessék – a hat állam nemzeti valutáik árfolyamát egymáshoz rögzítette, létrehozva ezzel az úgynevezett európai valutakígyót. A kölcsönös egymáshoz rendeléseket 1979-ben az Európai Monetáris Rendszer keretében bevezetett ERM (Exchange Rate Mechanism) valutaátváltási rendszerrel váltották ki. A szabályozás új alapjaként az ugyanebben az évben létrehozott ECU szolgált, mint úgynevezett kosárvaluta, amelynek értékét az ERM-hez csatlakozott országok valutái értékének súlyozott átlagaként adták meg. Az egyes pénznemek értékét az ECU értékéhez rögzítették, meghagyva egy sávot, amin belül a csatlakozott valuta értéke ingadozhatott. Az ECU az EGK belső elszámolási egysége lett, de sohasem jelent meg pénzként. Az időközben kibővült közösség az Egységes Európai Okmány (1986) keretében a belső piac továbbfejlesztése mellett foglalt állást.^[9]

[szerkesztés] Közvetlen előzmények

1992: A közös pénz bevezetéséről szóló első rendelkezések a maastrichti szerződésben (hivatalos nevén Szerződés az Európai Unióról) kaptak helyet. A tagállamok ebben rendelkeznek egy monetáris unió, azaz a közös valuta létrehozásáról (lásd: Gazdasági és Monetáris Unió); a bevezetés céldátumát 1999-ben jelölik meg. A közös pénz stablilitása érdekében szigorú konvergenciafeltételeket állapítanak meg, melyek szerint:

• az infláció legfeljebb 1,5%-kal lehet magasabb a három legalacsonyabb rátával rendelkező tagállam átlagánál;
• a hosszú lejáratú államkötvények kamatlába nem haladhatja meg 2 százalékponttal többel a három legalacsonyabb kamatlábbal rendelkező tagállamét;
• az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át;
• az államadósság nem lehet több, mint a GDP 60%-a.^[10]

Megállapodás születik arról, hogy a feltételeket a bevezetést megelőző legalább két évben teljesíteni kell.

1995: Az Európai Tanács madridi értekezletén döntés születik a közös pénz nevéről és a felelősségi körök kiosztásáról, továbbá céldátumot jelölnek ki a készpénzes forma bevezetésére (december 15–16.).

1996: Az Európai Bizottság kijelöli a végleges eurószimbólumot (december 12.).

Rögzített euróátváltási árfolyamok
Pénznem	Kód	1€	Lezárva
belga frank	BEF	40,3399	1998.12.31.
finn márka	FIM	5,94573	1998.12.31.
francia frank	FRF	6,55957	1998.12.31.
görög drachma	GRD	340,750	2000.06.19.
holland forint	NLG	2,20371	1998.12.31.
ír font	IEP	0,787564	1998.12.31.
luxemburgi frank	LUF	40,3399	1998.12.31.
német márka	DEM	1,95583	1998.12.31.
olasz líra	ITL	1936,27	1998.12.31.
osztrák schilling	ATS	13,7603	1998.12.31.
portugál escudo	PTE	200,482	1998.12.31.
spanyol peseta	ESP	166,386	1998.12.31.
szlovén tolár	SIT	239,640	2006.07.11.

1998: Véglegesedik azon országok névsora, amelyek bevezetik az eurót. 1999-ben – egyelőre számlapénzként; rendelkeznek a készpénzes forma bevezetésének, illetve a nemzeti valuták kivonásának céldátumairól (május 3.).^{[11] [12]} Véglegesítik az euróérmék technikai paramétereit (május 3.).^[13] Megállapodás születik Dánia és Görögország belépéséről az ERM-II rendszerbe (szeptember 26.).^[14] Végleges átváltási arányszámokat állapítanak meg a bevezető 11 ország nemzeti valutái és az euró között (december 31.).^[15]

[szerkesztés] A létező euró

1999: Az ECU-t felváltja az euró; Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország számlapénzként bevezeti a közös valutát; Dánia és Görögország az ERM-II keretében az euróhoz rögzítik valutáik árfolyamát (január 1.). Megkezdődik az euróérmék verése és a bankjegyek nyomtatása.

'2000: Döntés születik arról, hogy Görögország is bevezeti az eurót, egyben véglegesedik a görög drachma és az euró közötti átváltási arány (június 19.).^[16] Dániában ügydöntő népszavazást tartanak az euró bevezetéséről, a többség (53,1%) elutasítja a közös valutát (szeptember 28.).^[17]

2001: Görögország számlapénzként bevezeti az eurót (január 1.).

2002: Készpénz formájában is forgalomba kerül az euró, a közös és a helyi valuták átmenetileg együtt vannak forgalomban (január 1.). A korábbi nemzeti valutákat végképp kivonják a forgalomból, befejeződik az átmeneti időszak (február 28.).

2003: Az euró bevezetéséről tartott ügydöntő svédországi népszavazáson a többség (55,9%) az euró ellen szavaz (szeptember 14.).^[18]

2004: Észtország, Litvánia és Szlovénia csatlakozik az ERM-II rendszerhez (június 28.).

2005: Ciprus, Lettország és Málta csatlakozik az ERM-II rendszerhez (május 2.). Ugyanezt teszi Szlovákia is (november 28.).

2006: Véglegesedik az euró és a szlovén tolár átváltási arányszáma (július 11.).

2007: Szlovénia bevezeti az eurót (január 1.).

[szerkesztés] A jövő

Az EU-tagok - Nagy-Britannia és Dánia kivételével, amelyek ez alól felmentést ("opt-out") kaptak a megállapodás idején - kötelesek bevezetni az eurót. Ennek időpontja az egyes tagállamokban attól függ, mikorra teljesítik a bevezetéshez szükséges kritériumokat. Az ez ügyben tartott esetleges népszavazások a tagállamok belső ügyei. Svédország az euró bevezetésének kötelezettsége és a negatív eredményt hozó népszavazás közötti ellentmondást úgy oldja fel, hogy szándékosan nem teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges összes kritériumot.^{[19] [20]}

[szerkesztés] A magyar helyzet

[szerkesztés] Fenntartások az euró bevezetésével kapcsolatban

Az euróval szembeni fenntartások az EU-val szemben általában megfogalmazott ellenérvek és érzések, az euroszkepticizmus jelentős részét alkotják.

Az euró bevezetésének általános sikere mellett időnként és helyenként jelentős negatív reakciókat is kiváltott a közvéleményben és szakmai, közgazdász-közökben egyaránt.

Ezek az állásfoglalások sokféle tőről fakadtak. A külső ellenvélemények jelentősége volt a kisebb. Néhány – főleg amerikai – közgazdász úgy vélekedett, hogy az euró évek alatt össze fog omlani. A hivatalos amerikai kormányzati álláspont azonban üdvözölte a lépést, tekintet nélkül arra, hogy az euró már középtávon is jelentős konkurense a dollárnak, mint nemzetközi tartalék-valuta és globális elszámoló eszköz.

Az EU-n belüli ellenvélemények is több csoportra oszthatók. Az ellenérzések első és legjelentősebb kiváltó oka a maastrichti kritériumok bevezetése (és az ezzel járó gazdasági megszigorítások) miatti elégedetlenség, a hatalmon lévő kormányok népszerűség-vesztése emiatt, ami különösen Franciaországban volt jelentős. A másik igen elterjedt ellenérzés a nemzeti büszkeség csorbulásából, a saját pénz iránti nosztalgiából fakadt, pl. Németországban, Hollandiában. Ezekben a gazdaságilag jól teljesítő államokban a saját valuta a nemzeti büszkeség és a gazdasági biztonságérzet fontos eleme volt, amelynek elvesztése aggodalmakat keltett. Ugyanez a tényező Nagy-Britanniában eleve lehetetlenné tette az euró bevezetését, ezért azt közös megegyezéssel eleve el kellett halasztani bizonytalan időre, a hasonlóan különutas Dániával együtt. Svédországban is hasonló vélemények kerültek többségbe a közvéleményben, de a kormányzat bízott abban, hogy idővel meg tudja győzni a lakosságot az euró hasznáról, ezért aláírta szerződést. A 2003-as népszavazás azonban negatív eredménnyel zárult.

Az újonnan csatlakozó országokat illetően eleve volt egy olyan álláspont a régi tagállamok szakmai köreiben, hogy korai csatlakozásuk az eurózónához káros lehet a közös valuta szilárdságára, ezért annak jelentős várakozási idővel történő bevezetését szorgalmazták. A csatlakozó országokban a szakma többsége mindenütt amellett foglalt állást, hogy a mielőbbi bevezetés segíti felzárkózásukat. Jelentős ellenvélemények is megfogalmazódtak azonban, amelyek legfőbb szakmai érve az volt, hogy a korai lemondás a saját valuta árfolyamának önálló szabályozásáról egy olyan fontos eszközt vesz ki az országok kezéből, amelyre szükségük lehet a felzárkózás időszakában. Ehhez csatlakozik természetesen az újonnan csatlakozó országok egy részében is a maastrichti kritériumok alkalmazásával járó gazdasági szigortól való félelem, illetve saját valutához is kapcsolódó nemzeti érzés.

Végül, de nem utolsó sorban, az eurót már bevezetett országokban a kereskedők olyan piaci szegmensekben, ahol a kereslet ezt megengedte, igyekeztek ezt az áttérést is kihasználni üzleti érdekeik érvényesítésére, és ez helyenként látványos áremeléseket produkált. Ezek nem voltak nagy hatással az adott gazdaság egész árszínvonalára, de hozzájárultak az új pénzzel szembeni ellenérzésekhez.

[szerkesztés] Az euró hatása

[szerkesztés] Az euróhoz kötött árfolyamú valuták

Néhány ország valutája az euróhoz rögzített árfolyamú. Ezek korábban vagy a francia frankhoz, vagy a német márkához, ill. a portugál escudohoz kötötték az árfolyamukat.

• Afrikai valutaközösségi frank
• Bolgár leva
• Bosnyák konvertibilis márka
• Csendes-óceáni valutaközösségi frank
• Zöld-foki-szigeteki escudo

[szerkesztés] Az euró karakterisztikája és megjelenési formái

[szerkesztés] Az eurószimbólum

Az eurószimbólum, másnevén az eurójel az euró devizajele. A hivatalos értelmezés szerint a jel alapja a görög epszilon karakter, utalva az európai civilizáció gyökereire, illetve földrészünk nevének első betűjére. A jelben levő két párhuzamos vonal az egyenlőség jele, azt a reményt hivatott kifejezni, miszerint az euró stabil, értékálló fizetőeszköz lesz.^{[21] [22]}

A mostani jel 1996. december 12-e óta hivatalos, az Európai Bizottság ekkor hirdette ki az eurószimbólum tervezésére kiírt pályázat győztesét; a kiírásra összesen tíz pályamű érkezett. Az elfogadott tervezet a hivatalos verzió szerint négy névtelen alkotó munkája. ^[forrás?] Megjegyzendő, hogy a jelben Arthur Eisenmenger, az Európai Bizottság nyugalmazott grafikusa saját munkáját véli felfedezni; állítása szerint a jel eredetileg Európa szimbólumáként látott napvilágot 1974-ben.^{[23] [24]} Az EMI 1997. július 15-i sajtóközleményében elismerte az eurójel szükségességét, és elfogadta az EB által kijelölt tervezetet.^[25] Ezt követően az EB kezdeményezte a jel szabványosítását és bejegyzését a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnél.^[26] A szimbólum a Unicode-táblában először az 1998 májusában kiadott 2.1-es verzióban kapott helyet, a 8364-es decimális pozíción.^[27] A jel felkerült az európai szabványú PC-billentyűzetekre is; a jel közvetlenül elérhető a megfelelő Windows, illetve Linux környezetekben egy-egy gomb – rendszerint az E (francia, német, olasz, spanyol, svéd, portugál), az U (lengyel, magyar) vagy a 4 (angol) – harmadlagos funkciójaként.^[28] A karakter előhívható továbbá az Alt + 0128 kombináció használatával is. A HTML leírónyelvben az € karakter megjelenítésére rendszerint az &euro, az &#8364 vagy az &#x20AC kifejezések használatosak.^[29]

Az eurószimbólum összegek leírásakor való használatában vegyes gyakorlat alakult ki; az egyes országokban az € egyszerűen átvette a korábbi nemzeti valuta jelzésének helyét. Így előfordul, hogy a jelet az összeg előtt (€3,50), az összeg után (3,50 €) és az is, hogy az euró- és a centértékek között (3€50) helyezik el.^[30] A hivatalos ajánlás szerint a jel az összeg elé írandó. ^[forrás?]

Megemlítendő, hogy a kiválasztott eurószimbólum 1998-ban jogi viták tárgyává lett, miután a londoni székhelyű Travelex pénzügyi szolgáltató panaszlevelet juttatott el az Európai Bizottsághoz, miszerint az eurójel és egy általuk, illetve leányvállalataik által több országban is, először 1989-ben bejegyzett védjegy nagyfokú hasonlóságot mutat.^[31] A kérdéses védjegy a cégnévből, illetve – a vita alapját képező – egy két vízszintes vonallal áthúzott c betűből áll, s a pénzhelyettesítő eszközök, hitelkártyák és banki szolgáltatások területére jegyezték be 5 nagyobb uniós államban. A cég véleménye szerint az eurójel széles körű használata csorbítja a védjegy eredetiségét, s védjegyük további felhasznására ösztönöz harmadik feleket. Miután az EB vitatta a két szimbólum hasonlóságát, s eleve eltérő jellegűnek vélte azok felhasználási területét (így az eurójelet alkalmatlannak találta arra, hogy az kárt okozzon a vállalatnak), az álláspontok többszöri levélváltás során sem közeledtek. A Travelex ennek fényében 2000-ben védjegybitorlás címszó alatt, angol fontban 25 és fél milliós kártérítési igénnyel – plusz a kamatok és a perköltség –, brit jog alapján keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz az ügyben. A bíróság 2003. április 10-i állásfoglalása megalapozatlannak vélte a vádakat.^{[32] [33]} A döntés alapjául az a feltevés szolgált, hogy az eurójel használata általános jellegű, és nem konkrét termék vagy szolgáltatás védjegyeként használatos. Felmerült továbbá az is, hogy a Travelex a védjegyet – miután csak néhány országban volt bejegyezve – olyan ügyfélköre, illetve belső alkalmazottak felé jelenítette csak meg, akik kellően jól informáltak ahhoz, hogy a két hasonló jelet össze ne keverjék. A döntés értelmében a perköltség teljes egészében a céget terheli.

[szerkesztés] Pénzérmék és bankjegyek

Mind az érmék, mind a bankjegyek ez euró kézzel fogható megjelenési formái, gyártásuk 1999-ben kezdődött, közforgalomba először 2002-ben kerültek. Euróérméket az eurózóna tagállamai, továbbá Monaco, San Marino és a Vatikán bocsátanak ki; euróövezeti szinten minden pénzérmékkel kapcsolatos kérdést az Európai Bizottság koordinál. Euró-bankjegyek kibocsátására az EKB és a 13 eurózónabeli állam jogosult, a gyakorlatban viszont az EKB nem él kibocsátási jogával. Az eurót bevezető területeken minden címlet, előállítási helyétől függetlenül, egységesen törvényes fizetőeszköz.

Amíg a bankjegyek minden nyomdából azonos kivitelezésben kerülnek ki (méretük, színük, anyaguk, nyomásuk címletenként megegyezik), addig az érmék hátoldalán az előállító ország által önállóan választott (nemzeti) motívumai jelennek meg; ennek megfelelően beszélhetünk egységes írás- illetve nemzeti fejoldalról. Mivel a fejoldal kialakítása országonként eltérő, 2007 elején 144 különböző érme van forgalomban (16 ország 18 érmesorozata), nem számítva az emlékérméket, amelyek különleges nyomattal készített kéteurósok. Bankjegyekből jelenleg 7 címlet van forgalomban.

[szerkesztés] Források, jegyzetek

1. ^ Hivatalos írásmódja nem tisztázott, egy 1998-as EU-rendelet szerint latin betűs írásban rövid ó-val írandó, ami ütközik a magyar nyelv szabályaival. Bővebben: Eurónak vagy euronak írjuk majd a közös pénzt? (Index.hu, 2004. október 13.), Euro-euró vitát robbantottak ki a magyar EP-képviselők (Index.hu, 2006. december 19.)
2. ^ La politique monétaire de la zone euro et la Banque centrale européenne © Fondation Robert Schuman – Questions d'Europe n°51 www.robert-schuman.euuman.eu
3. ^ HVG 2007. április 7. az IMF nyomán<ref></ref>

   [szerkesztés] Bevezetése

   Elszámolási pénzként 1999 óta, készpénzként 2002 óta van jelen. A 2007 elején 13 EU-tagállamból álló eurózóna törvényes fizetőeszköze, az Európai Unió közös valutája. Három európai – de EU-n kívüli – törpeállam, Monaco, San Marino és a Vatikán kétoldalú megállapodásokkal, Andorra sajátos pénztörténete miatt, de pillanatnyilag még megállapodás nélkül, míg Koszovó és Montenegró egyoldalúan vezette be az eurót. Az amerikai dollár, az angol font és a japán jen mellett a legújabb irányadó világvalutaként tartják számon.<ref>[http://www.ecb.int/press/key/date/1999/html/sp990310.en.html EKB-honlap: Eugenio Domingo Solans (az EKB igazgatótanácsának tagja) beszéde, Mexikó, 1999.03.10.]</li> <li id="_note-3">'''[[#_ref-3|^]]''' [http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2002:142:0059:0073:EN:PDF A Monaco és Franciaország mint az Unió képviselője által kötött monetáris megállapodás] (angol)</li> <li id="_note-4">'''[[#_ref-4|^]]''' [http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2001:209:0001:0004:EN:PDF A San Marino és Olaszország mint az Unió képviselője által kötött monetáris megállapodás] (angol)</li> <li id="_note-5">'''[[#_ref-5|^]]''' [http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2001:299:0001:0004:EN:PDF A Vatikán és Olaszország mint az Unió képviselője által kötött monetáris megállapodás] (angol)</li> <li id="_note-6">'''[[#_ref-6|^]]''' [http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/site/hu/oj/2004/l_244/l_24420040716hu00470049.pdf Az Európai Unió Tanácsának határozata a Közösségnek az Andorrával fenntartott monetáris kapcsolatokra vonatkozó megállapodáshoz fűződő álláspontjáról (2004/548/EK)]</li> <li id="_note-7">'''[[#_ref-7|^]]''' [http://news.bbc.co.uk/1/hi/world/asia-pacific/2531833.stm BBC: North Korea embraces the euro] (2002.12.01.)</li> <li id="_note-8">'''[[#_ref-8|^]]''' [http://europa.eu/scadplus/treaties/singleact_en.htm#OBJECTIVES Az Egységes Európai Okmány] (angol)</li> <li id="_note-9">'''[[#_ref-9|^]]''' [http://www.eco.u-szeged.hu/tudkozlemeny/pdf/2002/Fenyovari.pdf Fenyővári Zsolt: Teljesíthető-e az inflációra vonatkozó maastrichti konvergencia-kritérium?]</li> <li id="_note-10">'''[[#_ref-10|^]]''' [http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31998D0317:EN:HTML Az Európai Unió Tanácsának ''98/317.'' számú határozata]</li> <li id="_note-11">'''[[#_ref-11|^]]''' [http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31998R0974:EN:HTML Az Európai Unió Tanácsának az euró bevezetéséről szóló ''974/98.'' rendelete]</li> <li id="_note-12">'''[[#_ref-12|^]]''' [http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31998R0974:EN:HTML Az Európai Unió Tanácsának az euróérmék címleteiről és azok technikai specifikációjáról szóló ''975/98.'' rendelete]</li> <li id="_note-13">'''[[#_ref-13|^]]''' [http://www.nationalbanken.dk/C1256BE9004F6416/side/Monetary_Review_4_Quarter_1998/$file/NB11.htm Dán Nemzeti Bank: Dánia részvételéről az ERM-II-ben] (angol)</li> <li id="_note-14">'''[[#_ref-14|^]]''' [http://europa.eu.int/comm/economy_finance/publications/euro_related/2005/compendium/pdfs/d1_03_en.pdf Az Európai Unió Tanácsának az euró és a nemzeti valuták átváltási arányszámairól szóló ''2866/98.'' rendelete]</li> <li id="_note-15">'''[[#_ref-15|^]]''' [http://europa.eu/eur-lex/en/refdoc/oj2000l_167en.pdf Az Európai Unió Tanácsának az euró és görög drachma átváltási arányszámáról szóló ''1478/2000.'' rendelete]</li> <li id="_note-16">'''[[#_ref-16|^]]''' [http://index.hu/politika/kulfold/daneuro/ Index: Dánia nem kér az euróból (2000.09.28.)]</li> <li id="_note-17">'''[[#_ref-17|^]]''' [http://www.val.se/in_english/previous_elections/2003/index.html Svéd Választási Iroda: a 2003-as népszavazás eredményei] (angol)</li> <li id="_note-18">'''[[#_ref-18|^]]''' [http://www.euractiv.hu/modul.asp?name=cikk&file=article&sid=2979 EurActiv.hu: Litvánia népszavazást tart az euró bevezetéséről?] (2005.06.13.)</li> <li id="_note-19">'''[[#_ref-19|^]]''' [http://www.eurohirek.hu/modul.asp?name=cikk&file=article&sid=5342 EuroHírek.hu: Már 2007-ben népszavazás az euróról?] (2006.03.23.)</li> <li id="_note-20">'''[[#_ref-20|^]]''' [http://www.ecb.eu/pub/pdf/other/eurobren.pdf EKB: the EURO. OUR money c. tájékoztató füzet] (angol); lásd a harmadik oldalt</li> <li id="_note-21">'''[[#_ref-21|^]]''' [http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2001/0144/07.html Dr. Turján Anikó: Tizenkét állam közös pénze: az euró]; lásd az Eurójel című keretes írást</li> <li id="_note-22">'''[[#_ref-22|^]]''' [http://observer.guardian.co.uk/print/0,3858,4325292-102275,00.html Guardian: Inventor who coined euro sign fights for recognition] (2001.12.23.)</li> <li id="_note-23">'''[[#_ref-23|^]]''' [http://www.decodeunicode.org/U+20AC decodeunicode.org: U+20AC EURO SIGN] (angol)</li> <li id="_note-24">'''[[#_ref-24|^]]''' [http://www.ecb.int/press/pr/date/1997/html/pr970715.en.html EKB-sajtóközlemény: Az euró devizajele; 1997.07.15.] (angol)</li> <li id="_note-25">'''[[#_ref-25|^]]''' [http://www.europa.eu/bulletin/en/9707/p103020.htm Európai Bizottság: Közlemény az eurójel használatának bizottsági ösztönzéséről; 1997.11.10.] (angol)</li> <li id="_note-26">'''[[#_ref-26|^]]''' [http://www.unicode.org/reports/tr8/ A Unicode-szabvány 2.1-es verziójának technikai leírása] (angol)</li> <li id="_note-27">'''[[#_ref-27|^]]''' [http://en.wikipedia.org/wiki/Keyboarding_the_euro_sign Angol Wikipédia: Keyboarding the euro sign]</li> <li id="_note-28">'''[[#_ref-28|^]]''' [http://www.cs.tut.fi/~jkorpela/html/euro.html Jukka Korpela: The euro sign in HTML and in some other contexts]</li> <li id="_note-29">'''[[#_ref-29|^]]''' [http://www.evertype.com/standards/euro/formats.html Evertype.com: Formatting the euro sign]</li> <li id="_note-30">'''[[#_ref-30|^]]''' [http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=52452&archiv=1&next=0 Magyar Hírlap Online: Folytatódik az eurólogó-vita] (2002.06.25.)</li> <li id="_note-31">'''[[#_ref-31|^]]''' [http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62000A0195&model=guichett Európai Bíróság: Travelex Global and Financial Services Ltd (a korábbi Thomas Cook Group Ltd) és az Interpayment Services Ltd kontra Európai Bizottság, 2003. április 10.] (angol)</li> <li id="_note-32">'''[[#_ref-32|^]]''' [http://www.lov-ww.com/germany/ControlServlet/en/publication/pubIssueId/2448/ Intellectual Property Newsletter, 2003. augusztus] (angol); lásd a negyedik oldalt</li></ol></ref>

   [szerkesztés] Külső hivatkozások

   

   A Wikimedia Commons tartalmaz Euró témájú médiaállományokat.

   [szerkesztés] Magyar nyelvű

   • Magyar Nemzeti Bank
   • Európai Központi Bank
   • Farkasházy Attila: Diplomadolgozat

   [szerkesztés] Idegen nyelvű

   • Az Európai Unió európortálja
   • Az Európai Parlament
   • A Máltai Nyelv Tanácsa
   • Evertype.com – The euro and standardization
   • Európai Vakok Szövetsége – Euró-munkacsoport
   • Portál az európai joghoz (más néven: EUR-Lex)
   • Euromuenzen.com
   • Eurotracer.net

   Európai pénznemek

   m·v·sz

   Eurózóna	Euró
   Észak-Európa	Dán korona | Feröeri korona | Izlandi korona | Norvég korona | Svéd korona
   Balti államok	Észt korona | Lett lat | Litván litas
   Nyugat-Európa	Alderney-i font | Font sterling | Guernsey-i font | Jersey-i font | Man szigeti font
   Közép-Európa	Cseh korona | Lengyel złoty | Magyar forint | Svájci frank | Szlovák korona
   Délkelet-Európa	Albán lek | Bolgár leva | Bosnyák konvertibilis márka | Horvát kuna | Macedón dinár | Román lej | Szerb dinár
   Kelet-Európa	Belarusz rubel | Dnyeszter menti rubel | Kazah tenge | Moldován lej | Orosz rubel | Ukrán hrivnya
   Mediterráneum	Ciprusi font | Gibraltári font | Máltai líra | Török új líra
   Kaukázus	Azeri manat | Grúz lari | Hegyi-karabahi dram | Örmény dram

   
   

   Afrikai pénznemek

   m·v·sz

   Észak‑Afrika	Algériai dinár | Egyiptomi font | Euró (Plaza de soberanía) | Líbiai dinár | Marokkói dirham | Mauritániai ouguiya | Szudáni dinár és Szudáni font | Tunéziai dinár
   Közép‑Afrika	Angolai kwanza | Burundi frank | Kongói frank | Közép-afrikai valutaközösségi frank (Csád, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Kamerun, Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság) | Ruandai frank
   Nyugat‑Afrika	Euró (Kanári-szigetek, Madeira) | Gambiai dalasi | Ghánai cedi | Guineai frank | Libériai dollár | Nigériai naira | Nyugat-afrikai valutaközösségi frank (Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo) | São Tomé és Príncipe-i dobra | Sierra Leone-i leone | Zöld-foki-szigeteki escudo
   Kelet‑Afrika	Comore-i frank | Dzsibuti frank | Eritreai nakfa | Etióp birr | Kenyai shilling | Seychelle-i rúpia | Szomáliai shilling | Szomáliföldi shilling | Tanzániai shilling | Ugandai shilling
   Dél‑Afrika	Botswanai pula | Dél-afrikai rand | Euró (Mayotte, Réunion) | Lesothoi loti | Madagaszkári ariary | Malawi kwacha | Mauritiusi rúpia | Mozambiki metical | Namíbiai dollár | Szent Ilona-i font | Szváziföldi lilangeni | Zambiai kwacha | Zimbabwei dollár

   
   

   Amerikai pénznemek

   m·v·sz

   Észak‑Amerika	Amerikai dollár | Dán korona (Grönland) | Euró (Saint-Pierre és Miquelon) | Kanadai dollár | Mexikói peso
   Közép‑Amerika	Amerikai dollár (Panama, Salvador) | Belize-i dollár | Costa Rica-i colón | Guatemalai quetzal | Hondurasi lempira | Nicaraguai córdoba | Panamai balboa
   Karib‑térség	Amerikai dollár (Brit Virgin-szigetek, Puerto Rico, Turks- és Caicos-szigetek, Amerikai Virgin-szigetek) | Arubai florin | Bahamai dollár | Barbadosi dollár | Bermudai dollár | Dominikai peso | Euró (Guadeloupe, Martinique) | Haiti gourde | Holland antillákbeli forint | Jamaicai dollár | Kajmán-szigeteki dollár | Kelet-karibi dollár (Anguilla, Antigua és Barbuda, Dominikai Közösség, Grenada, Montserrat, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent) | Kubai konvertibilis peso és Kubai peso | Trinidad és Tobagó-i dollár
   Dél‑Amerika	Amerikai dollár (Ecuador)| Argentin peso | Bolíviai boliviano | Brazil real | Font sterling (Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek) | Chilei peso | Kolumbiai peso | Euró (Francia Guyana) | Falkland-szigeteki font | Guyanai dollár | Paraguayi guaraní | Perui új sol | Suriname-i dollár | Uruguayi peso | Venezuelai bolívar

   
   

   
   

   Ez a közgazdaságtani lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!