Nyéki Vörös Mátyás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nyéki Vörös Mátyás (Győr, 1575. – 1654. április 1.) az első magyar barokk költő, kanonok.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Pályája
3 Művei
4 Költői stílusa
5 Források

[szerkesztés] Élete

A költő Baranya vármegyei jobbágycsaládból származott. Nagyszombaton a papneveldében tanult.

A 17. század első éveiben már a Prágában székelő magyar királyi kancellária alkalmazottja volt, Lépes Györggyel és Ferenczffy Lőrinccel is ekkor került kapcsolatba.

1611-ben győri kanonok lett, és Győrben töltötte élete hátralévő részét. Tevékenyen részt vett a káptalan ügyeinek intézésében, céltudatosan gyarapította annak vagyonát: megszerezte a soproni keresztes konvent jövedelmeit, 1636-ban pedig a pápóci prépostság vezetője lett. 1642-ben győri püspöki helynökké nevezték ki.

[szerkesztés] Pályája

Alkotói pályáját Prágában, a kancelláriának és Rudolf mozgalmas szellemi életet élő udvarának környezetében kezdte. Győrben először Náprági Demeter és Balásfi Tamás révén egyelőre még késő-reneszánsz, sztoikus szellemű írói kört talált, majd Lépes György püspöksége és a jezsuiták letelepedése után e szellemi környezet egyre inkább barokká alakult át. Ezt a fejlődési irányt követi Nyéki Vörös Mátyás termékeny költői munkássága is.

1620 előtti verseinek gyűjteményét Balassi Bálint és Rimay János istenes énekeihez csatoltan, ezek bécsi (Ferenczffy-féle) kiadásában tette közzé.

[szerkesztés] Művei

Költeményeinek típusai:

Vallásos költemények, melyek a bűnbánó lélek lírai vívódását követik. Balassi reneszánsz és Rimay manierista stílusát folytató versek, melyeknek leggyakoribb versformája a Balassi-strófa. Balassi 50. zsoltára mellé is ő készítette a többi hat bűnbánó zsoltár szép verses fordítását Pázmány Péter Imádságos könyvének függeléke számára.
Sztoikus moralizáló versek, melyekből néhány Mária-ének említhető meg.
Elmélkedő, oktató versek, melyek már a magyar barokk költészet darabjai. Jellemzőjük a terjedelmesség. Ilyenek például: Dialogus, azaz egy kárhozatra szállott gazdag test és léleknek siralommal teljes egymással való keserves panaszolkodó beszélgetések (Prága, 1623), Tintinnabulum, azaz a földi részeg szerencsének és dicsőségnek állhatatlan lakodalmában tombolók jóra intő csengettyűje (Pozsony, 1636).

[szerkesztés] Költői stílusa

Nyéki Vörös barokk költői stílusát jelzik a hosszú verscímek is. Követi a kor divatját, az erőt, szenvedést, borzalmat, mozgalmasságot eleveníti meg. A művekre jellemző a nagy szó- és képgazdagság. Víziói már Zrínyi Miklós vízióit, látomásait előlegezik meg. Műveiben megjelenik a barokk halál- és ítéletszemlélete.