Pázsitfűfélék
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|||||||||||||||
 Alopecurus pratensis
|
|||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
A pázsitfűfélék (Poaceae) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának pázsitfűvirágúak (Poales) rendjébe tartozó, rendkívül változatos családja. A magyar nyelvű szakirodalomban gyakran előfordul a perjefélék és az édesfüvek elnevezés is. Az APG osztályozás szerint 668 nemzetség 10 035 faja tartozik ide, a pázsitfűvirágúak rendjének közel 55%-a. A pázsitfűfélék ökológiai szempontból is sikeresek, a füvekkel benépesített élőhelyek az erdőkhöz hasonló kiterjedtségűek és jelentőségűek. Az olyan tájképileg is meghatározó társulásokban mint a sztyepp, a szavanna, a préri vagy a pampa a pázsitfüvek alkotják a növényállomány legnagyobb részét, biztosítva ezzel egy a fogyasztásukra épülő speciális tápláléklánc kialakulását és fenntartását.
 |
|
A füvek más növényi táplálékkal összehasonlítva nehezebben rághatók és emészthetők, de a fogyasztásukhoz alkalmazkodott növényevők fogazata, a kérődzés képessége lehetővé teszi az ilyen állatok nagy számban való megjelenését. A füvek a legelő életmódú növényevőket fogyasztó ragadozók életbenmaradását is biztosítják, a szintén a pázsitfűfélék családjába tartozó gabonafélék (például a búza, árpa vagy a rizs) pedig az ember legfontosabb táplálékai. A fák által meghatározott erdei életközösségekkel szemben, melyekben fajok száma nagyobb, a füvek uralta élőhelyekre a kisebb fajszám, ugyanakkor az egy fajhoz tartozó viszonylag nagyobb egyedszám a jellemző.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzők
[szerkesztés] Szár
A pázsitfűfélékre a belül üreges, szárcsomókkal (nodus) tagolt szalmaszár, vagy ritkábban (például bambusz) a fásodó nádszár jellemző. Ennek a szerkezetnek különlegessége, hogy átmérőjéhez képest nagy teherbírású, ugyanakkor rugalmas, ami a szélnek kitett élőhelyek benépesítéséhez nagy előny. A szalmaszár általában nem ágazik el, de a tőből több szár is eredhet. Jellemző még a föld felszínén, vagy az alatt futó módosult szár, a tarack, mely kúszva és legyökeresedve a vegetatív szaporodást biztosítja. Ha az ily módon létrejött és az anyatővel a tarackokon keresztül fizikai kapcsolatban maradó új növényeket együtt egy egyednek tekintjük, akkor akár az erdők faóriásaival összemérhető tömegű példányok létét sem zárhatjuk ki.
[szerkesztés] Levél
A pázsitfűfélék levelei a száron két sorban állnak, levélnyél általában nincs (kivéve a Bambusoideae alcsaládot). A levél lemeze a szárhoz az azt körülölelő levélhüvellyel kapcsolódik. Az egyes fajok meghatározásánál fontos bélyeg a levélhüvely meghosszabbításaként létrejött nyelvecske (ligula) és a levéllemez függeléke, a fülecske (auricula).
[szerkesztés] Virág
A pázsitfűfélék virágzata általában összetett, vagyis a több virágból álló füzérkék (spicula) alkotnak füzér-, buga-, vagy füzéres buga (rövid kocsányú tömött buga) virágzatot. A pázsitfüvek füzérvirágzatát kalásznak is nevezik. Az egyes virágok közepén a termő található, csúcsán a szélbeporzáshoz alkalmazkodott hosszan kinyúló és gyakran fésűs bibével. A termő alatt erednek a porzók, számuk három (néha kétszer három), kettő, vagy egy. A porzók alatt található a lepel redukált maradványa a lepelserte (lodicula). A lodicula feladata a toklász szétfeszítése, ezáltal lehetővé téve az ivarlevelek kinyúlását a virágból. A toklász két pikkelylevélből, a ludiculák alatt található belső toklászból (palea inferior) és az alatta eredő külső toklászból (palea exterior) áll, ez utóbbi gyakran visel szálkát (arista). Az így felépülő néhány virág által alkotott füzérkék alján egy, kettő, vagy néha négy további pelyvalevél (gluma) is található.
 Egérárpa (Hordeum murinum) kalászvirágzata egy füzérkével |
 ...és egy füzérke külön |
 Árva rozsnok (Bromus inermis) toklászából kilógó porzók és a tollas bibe |
[szerkesztés] Források
- Engloner A., Penksza K. Szerdahelyi T.: A hajtásos növények ismerete – Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001 ISBN 963 19 2183 3
- Grau, Kremer, Möseler, Rambold, Triebel: Füvek – Magyar Könyvklub, 1998 ISBN 963 548 620 0/ISSN 1219-3178
Based on work by