Ramesszeum

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség  m·v·sz  Théba és a thébai nekropolisz
A Ramesszeum oszlopcsarnoka
Adatok
Ország	Egyiptom
Típus	Kulturális helyszín
Felvétel éve:	1979

Ókorportál

A Ramesszeum II. Ramszesz ókori egyiptomi fáraó halotti temploma. A luxori templommal szemben, a Nílus nyugati oldalán, II. Amenhotep és IV. Thotmesz templomai közt épült az i. e. 13. században. A falakat a fáraó hadjáratait megörökítő reliefek borítják: a kadesi csatát, a hettiták elleni és a szíriai győztes háborúkat bemutató domborművek.

A templomot Ramszesz röviddel trónra lépése után kezdte el építeni Ameneminet és Penré építészek irányításával, a munkálatok kb. a 22. évig folytak, de a 30. évben megrendezett első szed-ünnep előtt már bizonyosan befejeződtek. Területe mintegy 15 000 m².^[1] Ameneminet, „a királyi emlékművek építésének főfelügyelője” Ramszesz gyerekkori barátja volt. Magán a területen korábban is építkeztek már; a nagy oszlopcsarnok alatt középbirodalmi sírt tártak fel gazdag leletanyaggal.

A monumentális épület két udvart és pülónt, egy ünnepi oszlopcsarnokot és egy négyoszlopos szentélyt foglal magában. Eredeti neve „az Évmilliók Temploma Uszermaatré Szetepenrének, aki egyesül Thébával Ámon nyugat-thébai birtokán”^[2]. A görög korban Ozimandiasz sírjaként és Memnoniumként ismerték, az első udvarban álló hatalmas kolosszus, illetve a második oszlopos udvarban álló „Ifjabb Memnón” szobor után. Mai nevét Rhamesséion formában Jean-François Champollion alkotta, aki 1829-ben látogatta meg a romokat, és a hieroglifák elolvasásakor azonosította Ramszeszt, mint építtetőt.

Tartalomjegyzék 1 A templom 2 A templom a későbbi időkben 3 Feltárása 4 Források 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A templom

A Ramesszeum óegyiptomi neve[3] egyiptomi hieroglifákkal

A hagyománnyal szakítva nem előzik meg nyitott udvarok a templomot, hanem rögtön hatalmas pülónhoz ér a látogató, ezt leszámítva azonban a templom az újbirodalmi templomépítészet jellegzetességeit mutatja. A kb. 60 méter széles pülónokat a hagyományoknak megfelelően győzelmi jelenetek díszítik, ezek főként a kádesi csatát ábrázolják, az egyik jelenet pedig azt mutatja be, hogy uralkodása 8. évében Ramszesz kifosztott egy Sálem nevű várost, mely egyes feltételezések szerint Jeruzsálemmel lehetett azonos.

Ezután két, egymást követő oszlopos udvar következik. Az elsőben, a második udvarba vezető rámpa mellett balra állt Ramszesz hatalmas kolosszusa, a „Ré, az uralkodó” nevű Ramszesz-szobor, melynek külön kápolnája is volt, és melyet a görög korban Ozimandiaszként ismertek (ez Ramszesz uralkodói neve, az Uszermaatré-szetepenré eltorzult változata). Oldalánál eredetileg Tujának, Ramszesz anyjának kisebb szobra is ott állt. A kolosszus ma már nem áll, de darabjai láthatóak a templomon belül.^[4] Eredeti magasságában 18 méter magas lehetett, magasabb, mint a III. Amenhotep által emeltetett Memnón-kolosszusok vagy a Ramszesz Abu Szimbel-i templomának bejáratánál álló szobrok.

Az első udvarból keletre egy kisebb palota nyílik, melyben többek közt fogadócsarnok, trónterem és „megjelenés ablaka” is volt.

A második pülónt szintén a kádesi csata, valamint egy Min termékenységisten tiszteletére rendezett ünnep jelenetei díszítik^[5]. Ez a kép régi királyok szobrainak felvonultatását ábrázolja az ünnepség alkalmából. Míg az Újbirodalom majdnem minden fáraója látható, a Közép- és Óbirodalmat csak az alapítójuknak tekintett Ménész és Mentuhotep képviselik. Ez mutatja, hogy az óegyiptomi történelem három nagy korszakra történő felosztása az egyiptomi korban elfogadott történelemszemléleten alapul.^[6] Más jelenetek a világ négy égtája felé röpülő madarakat, illetve Nofertari táncát ábrázolják^[7].

A mögötte elterülő második oszlopos udvar magasabb szinten terül el, ezért rámpa vezet fel ide. Itt a kariatida típusú szobrok Ramszeszt a mumifikált Ozirisz képében ábrázolják kolosszális méretben, keresztbe tett karjaiban királyi jelképekkel, a korbáccsal és jogarral ^[8] Eredetileg itt, az oszlopcsarnokba vezető rámpa mellett balra állt a később „Ifjabb Memnón”-nak elnevezett szobor, melynek fej- és mellrészét 1817-ben Giovanni Belzoni a British Museumba szállíttatta.

A két nyitott udvar után előcsarnok következett, innen hármas ajtón át vezet az út a hatalmas oszloposcsarnokba, melynek mennyezetét 48, papiruszköteget ábrázoló oszlop tartotta, középen megemelt folyosó haladt végig, oldalablakokkal. Ebből jobb felé nyílt a templomtól északra elhelyezkedő, Nofertari királynénak és Tuja anyakirálynénak szentelt templom. Magának az oszlopcsarnoknak a képei a keleti falon többek közt Dapur és Tunip városainak ostromát ábrázolja, melyekre Ramszesz szíriai hadjárata idején került sor, valamint Tuját, Nofertarit és Ramszesz gyermekeit. A csarnoknak a következő helyiséggel szomszédos nyugati falán azt ábrázolják, amint Szahmet, Ámon-Ré és Honszu megkoronázzák Ramszeszt (az északnyugati falon), és ahogy Ámon, Mut kíséretében, átadja a királyi hatalmat képviselő jogart Ramszesznek (a délnyugati falon).^[9]

Az oszlopos csarnokot kisebb termek követték, először a csillagképekkel díszített mennyezetű, nyolcoszlopos bárkaterem, benne a szent bárkával, melyen ünnepi felvonulásokon az istent vitték – a terem falának díszítése egy ilyen felvonulást ábrázol a Völgy Gyönyörű Ünnepén –, majd a szintén nyolcoszlopos ún. Himnuszok terme, mely a falaira írt, Ptahhoz és Ré-Harahtihoz szóló himnuszokról kapta a nevét, végül következett a négyzetes alaprajzú szentély, benne az istenszoborral. Az ezeket körülvevő helyiségek közül köztük egy feltehetőleg a templom könyv- és levéltáraként szolgált; ennek díszítése ábrázolja Szesat istennőt, aki számon tartja Ramszesz uralkodásának hosszát az ised-fa levelein.^[10]

A külső övezet északi sarkában egy Meritamonnak szentelt kápolna épült. Itt találták meg 1896-ban az ún. Fehér királynő szobrot, melyet csaknem egy évszázadig nem sikerült azonosítani, csak mikor Ahmímban találtak szobor, melyet felirata Meritamonként azonosított, és ami feltűnően hasonlított a Fehér királynőre. A szobrot ma a kairói Egyiptomi Múzeum őrzi.^[11] A külső övezet déli sarkában a 18. dinasztiabeli Uadzsmesz herceg, I. Thotmesz fiának kápolnája áll.

A templom körül sártéglából épített papi és hivatalnoki lakások, raktárak, magtárak és iskolák maradványait tárták fel. Ezek közül is van, amelyiknek a mérete lenyűgöző: kiszámították, hogy amennyiben a hatalmas, húsz boltíves magtár tele volt, háromezer család egyévi ellátását tudta volna biztosítani. Az egész épületegyüttest vastag sártéglafal vette körül.^[12]

[szerkesztés] A templom a későbbi időkben

A feltárt melléképületek közül több a későbbi időkben épült, volt olyan is, amelyik a római korban. Egy, a harmadik átmeneti korból származó, papiruszokból és osztrakonokból álló lelet azt bizonyítja, fontos írnoki iskola állt itt.

III. Ramszesz, aki II. Ramszeszt tartotta példaképének, a közeli Medinet Habuban a Ramesszeum mintájára építtette fel saját halotti templomát, több részletét is lemásolva, pl. az asztronómiai mennyezetet és az Oziriszes pilléreket^[13].

Diodórosz megemlíti a templomot i. e. 60 körül készült elbeszéléseiben. Külön kiemeli az első udvar hatalmas kolosszusát, mely nemcsak méretével, hanem művészi megmunkálásával is lenyűgözte^[14].

A templomot nagyban károsították a földrengések és sírrablók^[15], valamint az, hogy a Nílus áradási területéhez közel feküdt. Az első pülón északi része talajsüllyedés miatt omlott le nagyrészt, a második pülónnak pedig csak az északi fele áll.^[16]

A 20. dinasztia korának vége felé a templomegyüttest elhagyták, a harmadik átmeneti korban pedig a papok temetőjeként használták. A 29. dinasztia idején köveit kezdték építkezésekhez elhordani, Tuja és Nofertari templomát pedig teljesen lebontották, és a köveket Medinet Habuban használták fel. Az i. sz. 4. században a Nyugat-Thébában letelepedő kopt keresztények a halotti templomot saját templomukká alakították át.^[17]

A 20. század elején az épületet három oldalról töltéssel vették körül, a Nílus ugyanis az asszuáni gát megépítése idején gyakran az első pülónig felért^[18]

[szerkesztés] Feltárása

Napóleon egyiptomi hadjárata során két mérnököt, Jean-Baptiste Prosper Jollois-t és Édouard de Villiers du Terrage-ot küldött a Ramesszeum tanulmányozására. A franciák azonosították a helyet „Ozimandiasz sírjával” és „Memnón palotájával”, melyről Diodórosznál olvastak.

Ezután Giovanni Belzoni érkezett ide. Ő 1815-ben ment Kairóba, hogy eladja Mohamed Alinak egy találmányát, egy hidraulikus gépet. Itt találkozott a brit konzullal, Henry Salt tábornokkal, aki felbérelte, hogy segítsen neki Angliába szállítani Ramszesz hatalmas gránitszobrának a fejét. A franciák egy évtizedel korábban kudarcot vallottak ebben, Belzoninak azonban sikerült. A héttonnás „Ifjabb Memnón” 1818-ban érkezett Londonba, ahol később a British Museumba került.

Percy Bysshe Shelleyt Ramszesz kolosszusa ihlette az Ozymandias című szonett írására 1817-ben. Magyarra Tóth Árpád fordította le a verset.

Egy messzi vándor jött, ki ős romok

Felől regélt: A pusztán szörnyü két

Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok

Lep egy kőarcot. Homloka setét.

A vont ajk vén parancsszóktól konok

S vad szenvedélye még kivésve ég

A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,

S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.

A talpkövön kevély igék sora:

„Király légy bár, jöjj, és reszketve nézz:

nevem Ozymandiás, urak ura.”

Más semmi jel. A roppant rom körül

Határtalan szélesre s hosszura

A holt homoksík némán szétterül.

[szerkesztés] Források

1. ^ Siliotti, op.cit., p.116
2. ^ Siliotti, op.cit., p.116
3. ^ Alberto Siliotti: Királyok Völgye (Budapest, Gabo, [1998!]) ISBN 963 8009 14 4, p.116
4. ^ Joyce Tyldesley: Ramszesz – Egyiptom legnagyobb fáraója (Debrecen, Gold Book, 2000) ISBN 963 9437 28 X, pp.146–148
5. ^ Siliotti, op. cit., p.116
6. ^ Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-497-2. ISSN 1218-9855.), p.14
7. ^ Siliotti, op. cit., p.119
8. ^ Siliotti, op. cit., p.119
9. ^ Siliotti, op. cit., pp.116,120
10. ^ Siliotti, op. cit., p.116
11. ^ Siliotti, op. cit., p.119
12. ^ Tyldesley, op.cit., p147-148
13. ^ Kákosy, op. cit., 198
14. ^ Tyldesley, op. cit., pp.37-38
15. ^ Tyldesley, op. cit., p.146
16. ^ Siliotti, op. cit., p.118-119
17. ^ Siliotti, op. cit., p.121
18. ^ Siliotti, op. cit., p.117

• Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Association pour la sauvegarde du Ramesséum (particularly the "virtual restoration")
• Plan of the Ramesseum site (University College London)
• The Younger Memnon (British Museum)
• Ozymandias (Shelley)

Koordináták: é. sz. 25°43′40’’ k. h. 32°36′38’’

Egyiptom világörökségi helyszínei  m·v·sz
	természeti:	Vádi al-Hitan (Bálna-völgy)
	kulturális:	Memphisz és a memphiszi nekropolisz | Théba és a thébai nekropolisz | Núbiai műemlékek Abu Szimbeltől Philae-ig | Abú Mena ókeresztény műemlékei | Szent Katalin-kolostor | A muszlim Kairó