Apollo-program
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Apollo-program az első amerikai emberes holdprogram, melynek keretében 1969 és 1972 között 12 űrhajós járt a Hold felszínén. A repüléseket Apollo típusú űrhajókkal hajtották végre. A program eredeti célkitűzése volt, hogy még az 1960-as évek vége előtt embert juttasson a Holdra, melyet az Apollo–11 1969-es repülésekor sikerrel teljesített. A program 1972-ben fejeződött be, azóta egyetlen embereket szállító űrhajó sem hagyta el az alacsony, Föld körüli pályát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rövid története
A korai szovjet űrsikerek után John F. Kennedy amerikai elnök 1961. május 25-én hirdette meg a holdraszállási programot: „A világ most az űrbe, a Holdra és a távoli bolygókra tekint. Mi megfogadtuk, hogy a hódítás ellenséges zászlaja helyett ott a szabadság és a béke lobogóját kell kitűzni. A tömegpusztító fegyverek helyett a tudomány eszközeinek kell az űrt elfoglalniuk. De ez az új óceán csak akkor válik a béke tengerévé - és nem új hadszíntérré -, ha az Egyesült Államok elfoglalja vezető helyét. Mi nem azért akarunk a Holdra jutni ebben az évtizedben, mert az könnyű, hanem azért, mert nehéz. Ez a célkitűzés lesz képességeink igazi próbája és mércéje. Elfogadjuk a kihívást, nem odázzuk el a dolgot és az a szándékunk, hogy győzzünk.” [1]. A Mercury- és a Gemini-programok is közvetve ezt a célt szolgálták. A Mercury-program fontos eredménye volt, hogy bebizonyította, az ember képes elviselni az űrrepülések során fellépő terhelést. A Gemini-programban már a fejlett űreszközöket és manővereket próbálták ki, melyek az Apollo-programban nélkülözhetetlenek voltak.
Még az első Apollo űrhajó repülése előtt tragédia történt. Az indítás előtti, földi tesztelések során az Apollo–1 kabinjában tűz ütött ki, és az ott tartózkodó három űrhajós, Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee meghalt. A katasztrófa ellenére tovább folytak a előkészületek az első repülésekre.
Hat tesztrepülés után 1968 októberében az Apollo–7 fedélzetén már űrhajósok is utaztak, igaz, csak Föld körüli pályán. 1968 decemberében az Apollo–8 már eljutott a Holdhoz, ahol pályára állt.
Az Apollo–10 sikeres küldetése után már minden készen állt, hogy az ember leszálljon a Holdra. A Kennedy elnök által kitűzött célt, miszerint az Egyesült Államok az évtized végéig meghódítja a Holdat az Apollo–11 hivatott elérni. A küldetésre már csak 5 hónapnyi idő állt rendelkezésre. A legénység tagjai: Neil Armstrong (parancsnok), Edwin Aldrin és Michael Collins voltak.
Armstrong, Collins és Aldrin 1969. július 16-án emelkedett a magasba a Cape Kennedy (Canaveral) űrközpontból. A Hold körüli pályára állás 3 napig tartott. Az asztronauták meglepődtek a Hold kietlenségén, sivárságán. 1969. július 20-án leszálltak a Hold felszínére (európai, ázsiai és afrikai idő szerint csak július 21-én). A leszállás nem volt zökkenőmentes. Aldrin és Armstrong bemászott az Eagle („Sas”) nevű holdkompba, Collins egyedül maradt a parancsnoki egységben. Az Eagle leválása után 100 km-es magasságban Hold körüli keringésbe kezdett, majd 13 km-es magasságba süllyedt. A küldetés legnehezebb része ezután következett. 12 percnyi üzemanyag állt rendelkezésre a holdkomp üzemeltetéséhez. Az üzemanyag kifogyása előtt végre megpillantották a leszállásra kijelölt helyet, majd leszálltak a Hold felszínére a „Nyugalom-tengerében”. „Houston, a Sas leszállt” - jelentette Armstrong.
1972-ig még öt alkalommal szálltak le űrhajósok a Holdra. Minden alkalommal két űrhajós szállt le a holdkomppal, összesen 12 űrhajós léphetett a Hold felszínére. A misszió harmadik tagja a parancsnoki egységben a Hold körül keringett. Az egyes expedíciók időtartama 8 és 13 nap között változott, a Holdon töltött idő 21 és 75 óra között volt. Összesen 14 alkalommal dolgoztak az űrhajósok 2–7 órát a Hold felszínén. A 12 Holdon járt űrhajós összesen 380 kg kőzetet és talajmintát gyűjtött. Az utolsó három expedícióra (Apollo–15, -16, -17) elektromos holdautót vittek magukkal, ezzel 27–35 km-t tettek meg a Hold felszínén. A program utolsó három küldetését törölték. Egyetlen sikertelen holdraszállási kísérlet az Apollo–13 volt. A holdexpedíciók indítására a világ akkori legnagyobb hordozórakétáját, a Saturn-5-öt használták.
Az Apollo-program kiterjesztéseként 1973-ban pályára állt az első amerikai űrállomás, a Skylab. Az utolsó Apollo űrhajóval vettek részt az amerikaiak az Apollo-Szojuz-programban.
Az Egyesült Államok az Apollo-programra több mint 19,5 milliárd dollárt költött.
[szerkesztés] Rakéták
Az Apollo-programban négy rakétatípust használtak:
- Little Joe II - szuborbitális mentőrendszer fejlesztésénél használták.
- Saturn-1 - szuborbitális és orbitális próbarepülésekre használták.
- Saturn-1B - próbaküldetések végrehajtására használták, embereket is szállított; A Saturn-1B a Saturn-1 megerősített változata, a tolóerőt megnövelték, így több terhet tudott szállítani, mint elődje. A rakéta egyes elemeit a Saturn-5 hordozórakéta tervezésénél felhasználták.
- Saturn-5 - személyzet nélküli vagy személyzetes repüléseket indított.
[szerkesztés] Repülések
[szerkesztés] Személyzet nélküli repülések
- AS–201 - a Saturn-1B első próbarepülése;
- AS–203 - az S-IVB fokozat hajtóanyagtartályának tesztelése;
- AS–202 - az Apollo űrhajó szuborbitális tesztelése;
- Apollo–4 - a Saturn-5 első repülése;
- Apollo–5 - a Saturn-1B és a holdkomp tesztelése;
- Apollo–6 - a Saturn-5 tesztelése
[szerkesztés] Személyzetes repülések
- Apollo–7 - Az Apollo–7 küldetése volt az Apollo-program első repülése, amelyen emberek is részt vettek, és ettől kezdve a program minden repülésén személyzet irányította az Apollo űrhajót. A küldetés során sikeres űrrandevút hajtottak végre az S-IVB rakétafokozattal. Az űrhajót 1968. október 11-én indították Saturn-1B hordozórakétával, a visszatérő kabin 11 nappal később, október 22-én szállt le az Atlanti-óceánra. Útjuk során 163-szor kerülték meg a Földet.
- Apollo–8 - az amerikai Apollo-program második, személyzetes küldetése, és az első, melynek keretében emberek hagyták el a Föld vonzáskörét. Először voltak emberek közelebb egy másik jelentős égitesthez, mint a Földhöz.
- Apollo–9 - az amerikai Apollo-program harmadik, emberes űrrepülése volt, és a Saturn-5 óriásrakéta második indítása emberekkel a fedélzetén. Először próbálták ki a világűrben az Apollo holdkompot. A műveletekkel Föld körüli pályán szimulálták a holdraszállás technikai alapműveleteit.
- Apollo–10 - az Apollo-program negyedik, embert szállító missziója, az első amely az új indítóállásból: 39B (Kennedy Űrközpont) indult. Az Apollo–10 feladata az Apollo–9 sikeres küldetése után a holdraszállás szimulálása volt a Holdnál. A legénység a leszálláson kívül mindent kipróbálhatott, 15 km-re megközelítették a Hold felszínét, többször megkerülték, majd visszatértek a parancsnoki egységhez és sikeresen összekapcsolódtak vele. A küldetés feladata a rendszer teljes kipróbálása volt a tényleges holdraszállás előtt (Apollo–11). A küldetés indulása nem volt zökkenőmentes, a Saturn-5 rakéta fokozatai rázkódásba kezdtek, azonban a küldetés végkimenetelét ez szerencsére nem befolyásolta.
- Apollo–11 - az első holdraszálló expedíció az Apollo-program keretében. Neil Armstrong és Edwin Aldrin léptek elsőként a világon a Hold felszínére az Eagle nevű holdkompjukból. A személyzet harmadik tagja, Mike Collins társai holdfelszínen töltött 20 órája alatt Hold körüli pályán keringett a Columbia parancsnoki egységgel (CSM)
- Apollo–12 - az Apollo-program második missziója, amely leszállt a Holdra. Charles „Pete” Conrad parancsnok és Alan Bean holdkomp pilóta feladata a lehető legpontosabb leszállás volt egy előre megjelölt pont mellett. Az Intrepid holdkomppal 155 méterrel a kijelölt cél - a Surveyor 3 holdszonda - mellett sikerült leszállni. A legénység harmadik tagja, a Yankee Clipper-t irányító Dick Gordon volt.
- Apollo–13 - Az Apollo–13 az Egyesült Államok Hold-programjának és az Apollo-programnak is egyik fő küldetése volt. A Hold ismételt meghódítása volt a cél, egy baleset azonban alaposan megváltoztatta a küldetés menetét, és a világ figyelme a három asztronautára irányult.
1970-ben járunk, és amikor az Apollo–13 megkezdi küldetését, a missziót a média teljes érdektelensége övezi. A küldetés résztvevői, az asztronauták azonban hamarosan a világ aggódó érdeklődésének középpontjába kerülnek, amikor Jack Swiegert űrhajós, közvetlenül a holdraszállás előtt, bejelentkezik:
- „Houston, van egy kis problémánk.”
A felejthetetlen mondat az oxigéntank felrobbanása után hangzott el. A három űrhajós magatehetetlenül sodródott az űrben, az áramellátás megszűnt, a víz túl kevés, helyzetük kilátástalan, de a kis csapat nem adta fel. Az emberiség történetének egyik legmegrázóbb, legszívbemarkolóbb küzdelmére az egész világ felfigyelt.
- Apollo–14 - az Apollo-program nyolcadik, embert szállító küldetése és a harmadik amely leszállást hajt végre a Holdon. A misszió tulajdonképpen a sikertelen 13-as megismétlése, a parancsnok Alan Shepard volt, a parancsnoki kabint Stuart Roosa, a holdkompot Ed Mitchell irányította. 33 órát töltöttek a Holdon, a holdkompon kívül 9 órát dolgoztak, összesen 48 kg kőzetet hoztak a Földre, a Fra Mauro kráterből. Az expedíció 1971. január 31-én indult.
- Apollo–15 - már a bővített tudományos programú Holdraszállást hajtotta végre. Az űrhajó 1971. július 26-án indult, parancsnok: Dave Scott, pilóták: Al Worden és Jim Irwin voltak. Az expedíció célkitűzése egy geológiailag összetett kutatási helyszín felderítése, illetve az előző legénységek által már megkezdett tudományos kutatómunka folytatása, új vizsgálatok végrehajtása volt. A program keretében egy szondát állítottak Hold körüli pályára, amelynek feladata a gravitációs tér és a napszél megfigyelése. Az űrhajó részegységei - különösen a holdkomp - kibővített kapacitásának köszönhetően már 68 órát tartózkodtak a Holdon. Az Apollo–15 szállította az első holdautót, hogy megkönnyítse az űrhajósok munkáját.
- Apollo–16 - az Apollo-program tizedik, embert szállító missziója, egyben az ötödik, amely leszáll a Holdra. Az űrhajósok a misszió során három holdsétát hajtottak végre. A parancsnok John Young és holdkomp pilótája Charlie Duke az Orion nevű holdkomppal a Hold Descartes kráterénél szálltak le, magukkal víve a második holdjárót. Ken Mattingly pedig a Casper nevű parancsnoki hajóval végzett tudományos küldetést. A Casper még a holdkomp holdraszállása előtt meghibásodott, ezért tervezettnél két nappal korábban kellett befejezni a küldetést.
- Apollo–17 - az Apollo-program tizenegyedik, egyben utolsó küldetése, a hatodik a sorban, amely leszáll a Holdra. Ez volt a történelemben az első éjszakai kilövés. Parancsnoka Eugene Cernan, holdkomp pilótája Jack Schmitt, parancsnoki pilótája pedig Rov Evans volt. A leszállás a Challenger nevű holdkompon történt a Taurus-Littrow völgybe. Jack Schmitt eredeti foglalkozása geológus volt így az utolsó holdi küldetésen az egyik űrhajós tudósként került a legénységbe. Cernan és Schmitt a mai napig a leghosszabb holdi tartózkodás csúcstartói, Evans pedig a leghosszabb Hold körüli keringés rekordere, amit az America nevű parancsnoki hajóban teljesített
[szerkesztés] Sikertelen küldetések
- Apollo–1 - az indítás előtti tesztelések során az űrhajósok meghalnak;
- Apollo–13 - robbanás miatt törlik a holdraszállást
[szerkesztés] Törölt küldetések
- Apollo–18 - A módosított költségvetés után az utolsónak tervezett Hold misszió, már a Saturn-5 hordozórakétát is legyártották mielőtt 3 nappal az indulás előtt lefújták a kilövést. Az Apollo 18 célja a Holdon található Tycho-kráter volt. A holdkompot a washingtoni Air and Space Museumban helyezték el, a Saturn-5 hordozórakéta az amerikai Huntsville-ben található. Az Apollo-program így az Apollo–17 missziójával fejeződött be.
- Apollo–19
- Apollo–20
Az Apollo-program törölt missziói után, a programban fel nem használt Saturn-5 hordozórakétákat a Skylab pályára állítása során, majd az amerikai-szovjet közös űrrepülés: Apollo-Szojuz-program alkalmával használták fel. Az Apollo–18, 19 és 20 szállította a Skylab 3 fős legénységét. A program hátralévő részét az érdeklődés hiánya miatt törölték. Az Apollo-programot eredetileg 20, később költségvetési okok miatt 18 küldetésesre tervezték. Végül 17 küldetést hajtottak végre.
[szerkesztés] Az Apollo-program utáni küldetések, programok
- Skylab - az első amerikai űrállomás;
- Apollo-Szojuz-program - amerikai-szovjet közös repülés;
[szerkesztés] Holdrepülések adatai
|
Az Apollo–program 6 küldetése landolhatott a Holdon, 12 űrhajós léphetett a Hold felszínére. A küldetések során 14 alkalommal hagyták el a holdkompot, és több mint 80 órát töltöttek kutatómunkával.
| Küldetés | A Holdon eltöltött idő | Holdséták időtartama | Megtett távolság (km) | Gyűjtött kőzetminta (kg) |
|---|---|---|---|---|
| Apollo-11 | 21 óra 36 perc | 2 óra 31 perc | 1 | 21 |
| Apollo-12 | 31 óra 31 perc | 3 óra 56 perc, 3 óra 49 perc |
1, 1.3 |
34.3 |
| Apollo-14 | 33 óra 30 perc | 4 óra 47 perc, 4 óra 34 perc |
1, 3 |
42.8 |
| Apollo-15 | 66 óra 54 perc | 6 óra 32 perc, 7 óra 12 perc, 4 óra 49 perc |
10.3, 12.5, 5.1 |
76.7 |
| Apollo-16 | 71 óra 02 perc | 7 óra 11 perc, 7 óra 23 perc, 5 óra 40 perc |
4.2, 11.1, 11.4 |
94.3 |
| Apollo-17 | 74 óra 59 perc | 7 óra 11 perc, 7 óra 36 perc, 7 óra 15 perc |
3.3, 18.9, 11.6 |
94.3 |
| Összesen | 299 óra 32 perc | 80 óra 26 perc | 95.7 | 379.5 |
[szerkesztés] Összeesküvés-elmélet
Egyre népszerűbb[forrás?] az az elmélet, miszerint a NASA az Apollo-programban nem küldött űrhajósokat a Holdra, az ottani felvételeket pedig valójában a Földön készítették. A támogatók megalapozatlannak tűnő érveket használnak fel, noha valóban figyelemreméltó az a tény, hogy az egyik fényképen egy zászló lobogni látszik, pedig a Holdon atmoszféra hiányában szél sincsen. Mindazonáltal az űrhajósok által a Holdon elhelyezett lézertükrök bizonyítják a holdraszállást, amiknek segítségével a Hold távolságát számítják ki.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Magyar oldalak
- Csaba Zoltán: Verseny a Holdért
- Kozmikus történelem: KIS LÉPÉS EGY EMBERNEK...
- Az USA programjai: Apollo-program
[szerkesztés] Külföldi oldalak
- Official Apollo program website
- Lunar Rock Inventory
- The Apollo Lunar Surface Journal
- The Project Apollo Archive
- Project Apollo (Kennedy Space Center)
- A Google térképei a holdraszállásokról (Magyar nyelvű leírás az origo-n)
| Az Egyesült Államok emberes űrprogramjai |  |
||
| Előző program: Gemini | Következő program: Skylab | ||
| Mercury | Gemini | Apollo | Skylab | Apollo-Szojuz-program | Space Shuttle | Nemzetközi Űrállomás | Orion | |||
Based on work by