Kolophóni Xenophanész

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Xenophanész (Kr. e. 570-kb. 475), Kis-Ázsiának a görögök által benépesített nyugati részéről származott, vándorköltőként és -énekesként bejárta egész Görögországot, Elea városában telepedett le és az ottani filozófiai iskola megalapítójává vált.

Jelentős mértékben különbözik a milétosziaktól vagy Hérakleitosztól vagy Parmenidésztől. Ő költő volt, aki szpeciálisan a vallásra és az istenekre irányuló érdeklődése vezetett arra, hogy a költők példaképeként lépjen fel, a korának példaképe Homérosz ellen. Xenophamész elsősorban egy eredeti megközelítéssel rendelkező kritikus; nem szaktudós, hanem σοφιστής avagy bölcsként jellemzhető.

Tartalomjegyzék 1 Munkássága 1.1 Theológiája 1.2 Kozmogónia és kozmológia 2 Jegyzetek 3 Irodalom

[szerkesztés] Munkássága

[szerkesztés] Theológiája

A görög mítoszok vallási tartalmát kritizálta. A milétosziak még arra törekedtek, hogy a mitikus tanokat természetfilozófiai elképzelésekkel helyettesítsék és ez által a hagyományos istenképzeteket, kiküszöböljék. Tőlük eltérően Xenophanész az istenekről alkotott antropomorf nézetek ellen lépett fel. Úgy látta, hogy az istenek viselt dolgairól szól homéroszi mítoszok összeférhetetlenek az istenség tökéletességéről szóló tannal. Az istenek cselekedetei gyakran súlyosan sértik az erkölcsi rendet, hiszen mindennapos körükben a szószegés, a hűtlenség, a tolvajlás stb. Elvetette a több-istenhitet és az istenség egységét, hirdette, fellépve ezzel a homéroszi istenek ellen. Ugyanakkor az egyetlen istenség, mint legfőbb lény feltételezésével megalapozója lett egy, a sokféleség mögött rejtőző változatlan és örök létezőről szól:

Egy isten, ki az isteni s emberi nem legerősebbje,

ám halandóknak sem formára, sem észre nem mása ^[1]

[szerkesztés] Kozmogónia és kozmológia

A világ keletkezéséről azt állította, hogy minden földből keletkezett: „Földből lett minden és oda tér meg minden a földbe”^[2] és ”Föld és víz minden, ami csak él vagy megterem itten”^[3] . Maga a föld alakjáról Xenophanész nem ír semmit (vagy nem maradt fenn), azonban megjegyzi, hogy egyik vége a lábunk alatt kezdődik és innen a végtelenbe, nyúlik lefele:Lábunknál jól látszik a földnek e fönti határa: légbe-törő, de alant a határtalanba gyökerezik.^[4]

Az égitestekről alkotott elképzeléséről több antik gondolkodó őrzött meg, különböző feljegyzéseket: Hippolütosz szerint Xenophanész a Napot számtalan kis tűzrészecskékből állónak gondolta, továbbá számtalan napot és holdat feltételezett. Pszeudo-Plutarkhosz és Aethiosz szerint Xenophanész a Napot, a Holdat és a többi égitesteket a felhőkből származtatta.

Xenophanész, Hippolütosz elbeszélése alapján ^[5], a kozmoszról azt gondolta, hogy időközönként elpusztul, pontosabban a föld a vízben feloldódik. Erre a tényre, Xenophanész valószínűleg azért következtetett, mert találhatók tengeri élőlények, megkövesedett maradványai olyan helyeken is, ahol a közelben nincs is tenger. A másik ok, amiért azt gondolta, hogy egyszer mindent víz borított és a jövőben is ez be fog következni: a barlangok faláról csöpögő víz volt. Ezen a ponton Xenophanész egyetért Anaximandrosszal abban, hogy az élőlények az iszapból származnak, de míg Anaximandrosz úgy gondolta, hogy az élőlények a kiszáradás miatt pusztulnak ki időnként, Xenophanész vízözönnel magyarázta azt. A vízözön gondolata nem ált távol az antik gondolkodástól: több vízözönről szóló történet is fennmaradt, mint Deukalión és Pürrha özönvíze, de az egyiptomiaknál is hasonló elméletet találhatunk.

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^ Alexandriai Kelemen: Stromata V. 109,1 idézi Xenophanészt
2. ^ Aethios: Placita philosophorum IV. 5.
3. ^ Simplicios: In Aristotelis Physica commentaria 188.32
4. ^ Achilleusz Tatiosz: Introductio in aratum, 4. p. 34, 11
5. ^ Hippolütosz: Refutaio omnium haeresium (Minden eretnekség cáfolata, 264. o.)

[szerkesztés] Irodalom

• G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield: A preszókratikus filozófusok (ford.Cziszter Kálmán és Steiger Kornél), Atlantisz Könyvkiadó, 1998. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield: The Presocratic Philosophers Second Edition, Cambrige University Press, Cambrige, 1983.