Püthagorasz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szamoszi Püthagorasz (görögül: Πυθαγόρας, latinosan Pythagoras; a matematikában meghonosodott, nem szabályos átírással Pitagorasz, Kr.e. 582 – 496) jón származású antik görög filozófus és matematikus, a püthagoreus filozófiai iskola megalapítója. Nevét ma a matematikában a Pitagorasz-tétel viseli (bár ezt minden bizonnyal nem is ő fedezte fel és bizonyította először). A püthagoreus filozófia számára a legfontosabb (és tulajdonképp az egyetlen) tudomány a matematika volt, azt tanították, hogy minden dolog kulcsa a számokban rejtezik.
Eme, „a számok atyja” néven is emlegetett filozófus életét kevéssé ismerjük, mert bár jelentős hatással volt a preszókratikus kor görög filozófiájára az i.e. 6. században, már életében legendák és mítoszok övezték. Ezek terjesztéséhez a püthagoreusok is hozzájárultak, mivel Mesterüket afféle félistenként tisztelték.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Diogenész Laertiosz szerint egy Mnészarkhosz (mások szerint Mineszarkhész) nevű ékszer- és dísztárgykészítő fiaként született i. e. 570-ben a Kis-Ázsia partjai mentén elterülő Szamosz szigetén. Fiatalon elhagyta szülőhelyét, s a dél-itáliai [Krotón] városába költözött. Egyesek szerint mert annyira jó viszonyban volt Polükratésszel, hogy az maga adott neki pénzt és az egyiptomi fáraóhoz ajánlólevelet, hogy utazhasson.
Sokak egybehangzó állítása szerint nyugatra utazása előtt megjárta az ókori Egyiptomot és Babilont, de tanult a kaldeusoktól (csillagászatot), a föníciaiaktól (matematikát) és a méd-perzsa Mágusok törzsétől (utóbbiaktól természetesen mágiát; bár effajta elemek a legtöbb görög bölcs életrajzában előfordulnak, úgyhogy lehet, csak afféle sztereotípia és legenda, mindenesetre jól mutatja, a görögök kiket tartottak tudományos mintaképeknek).
Krotónban,, filozófiai iskolával egybekötött vallási szervezetet alapított, a püthagoreus iskolát. Az iskola jelentős befolyásra tett szert Krotonban, emiatt egy püthagoreusellenes mozgalom szerveződött . Ezek végül felgyújtották a püthagoreusok központját, egy Milón nevű atléta házát. Egyesek szerint a gyújtogatók elfogták a filozófus-mestert és megölték, mások szerint csak megfenyegették, hogy ha nem hagyja el a várost, megölik. Egy görög író töredéke szerint pedig szelíden megkérték arra, hogy menjen el: „Kedves Püthagorasz, te nagyon okos vagy, mi azonban meg vagyunk elégedve a saját törvényeinkkel, és nem kívánjuk, hogy te újabbakat tégy a helyükbe. Eredj, és hagyj minket békében!”. Püthagorasz ekkor a Múzsák Templomába menekült, és ott halálra éheztette magát, mivel elhagyni sem akarta a várost, de a történtek után ott tovább élni sem akart.
[szerkesztés] Az iskola
A püthagoreus iskola szigorú életelvekhez (pl. vegetarianizmus) és kemény felvételi feltételekhez kötött, a beavatottság foka szerint „körökre” osztott elitista és arisztokratikus jellegű szervezet volt, melynek Püthagorasz feltétlen irányítója volt, és amely külsőségeiben leginkább a misztériumvallások mintájára épült. Nők és férfiak számára egyaránt nyitva állt.
Iamblikhosz szerint a püthagoreusok közösen étkeztek, testgyakorlatoztak, olvastak és hallgattak filozófiai előadásokat, tanításokat. Az iskola hallgatói, ahogyan az abban a korban nem volt ritka, valószínűleg a beavatottság foka szerinti körökre oszlottak. A külsőbb tanítványok, az akuszmatikusok nem részesülhettek minden tudásban, ez a belsők, a mathématikusok kizárólagos joga volt. Állítólag a legbelsőbb körökhöz tartozók öt év tanulás után beszélhettek is a mesterrel, de kizárólag úgy, hogy annak igazi alakját egy függöny rejtette, sokak viszont nem részesülhettek ebben a megtiszteltetésben. Egy legenda szerint amikor az egyik mathématikus, Hüppaszosz világgá kürtölte az összemérhetetlen (ma irracionális arányúnak mondott) mennyiségek felfedezését, ami az iskola egyik alapelvét („Minden: Szám”) döntötte meg, „az istenek vízbe fúlással büntették”, amit néhányan úgy magyaráznak, hogy a püthagoreusok egy hajóról való tengerbe hajítással rituálisan kivégezték.
Az iskola életében fontos szerepet kapott a zene, a tanulók rendszeresen énekeltek közösen himnuszokat Apollóhoz, lantot használtak egyes testi és lelki betegségek gyógyításához, alvás előtt verseket mondtak (ti., ahogy az akkor szokásos volt, vsz. énekeltek).
A püthagóreus iskola kollektív intézmény lévén, nem mindig világos, felfedezéseik és tanításaik közül melyek személy szerint Püthagoraszéi és melyek tanítványaiéi.
[szerkesztés] Tanításaik
Hittek a lélekvándorlásban (Püthagorasz állítólag kijelentette, hogy előző négy életére képes visszaemlékezni). Hiteles, és főleg saját írások nemigen maradtak fenn az iskolai tanításokról, inkább csak jelképek, jelszavak, mely utóbbiak a beavatottak titkos jeleinek számítottak, melyekről egymást felismerték;
E jelszavak néha kérdés-felelet formájában fogalmazódtak meg, pl. „Mi a legnagyobb bölcsesség? – A szám”; „Mi a legigazabb kijelentés? – Az emberek romlottak.”. Ezek közül egyeseket már nem vagy alig értünk, vagy már akkor is sokkal rejtélyesebbnek szánták őket: „Mi a Delphoi orákulum? – A Szent tetraktüsz, melyben a szirén énekel.” Sok jelszó azonban parancs formájában lett megfogalmazva:
- Tartózkodj a (ló?)babtól! (Kyamon apechete!);
- Ne törd meg a kenyeret!
- Ne éleszd a tüzet vassal!
- Fehér kakast ne érints!
- Ne egyél szívet!
- Soha ne vizelj a Nap felé fordulva!
- Kotord meg a hamut, amikor a fazekat leveszed a tűzről!
- Ne hagyd a tested nyomát az ágyadon, miután felkelsz!
Az egyik legszentebb számnak a 10-et tartották, a 10=1+2+3+4 egyenlőség miatt, mivel ez a „világ számainak összege” – a Világ-egységnek és -Eredetnek szimbólumának (1), az első női (páros) számnak, a világ-ősegész megbomlásának (2), az első férfi (páratlan) számnak (3), és az Érthetetlen és Isteni szimbólumának (4).
- A püthagoreusok pedig a számokat és a geometriai formákat ruházták fel az istenek elnevezésével: az egyenlő oldalú háromszöget „Zeusz homlokából született Athénénak” és Tritogeneiának nevezték, mivel a mindhárom szögéből húzott függőlegessel egyenlően osztható fel. Az „egyet”, mivel tagadása a „soknak”, és a „monasz” egyszerűsége miatt Apollónnak hívták, a „kettőt” viszálynak és merészségnek, a „hármat” pedig igazságnak, mert az igazságtalan cselekedetet és az igazságtalanság elszenvedése hiány vagy túlzás következményeként jön létre, az igazság a kettő között középen foglal helyet. Az úgynevezett tetraktüsz, a harminchat, a legnagyobb eskü volt – amint ez közismert –, és kozmosznak is nevezték, mert az első négy páros és páratlan szám összeadásából jön létre. (Hérodotosz: Ízisz és Ozirisz)
Mivel a 6 a legkisebb tökéletes szám, ezért a püthagoreusok szerint a világot szükségképp hat nap alatt teremtették. Ez egyébként a Biblia szerint is így van.
[szerkesztés] Egyéb
Hogy Püthagoraszt mekkora tisztelet övezte, azt egy római szófordulat – „ipse dixit” („Ő maga mondta!”) – illusztrálhatná a legjobban: a rómaiak szerint e fordulat görög megfelelőjét (authos ephe) a püthagoreusok használták, ha a Mester valamilyen kijelentésének megfellebezhetetlen igazságát akarták hangsúlyozni.
[szerkesztés] A bab gyűlölete: egy évezredes rejtély
Ógörög életrajzírói szerint sohasem evett (ló)babot, lencsét, és más ételeket, amik Arisztotelész szerint a vesére, a herére vagy más belső szervekre emlékeztették (minthogy nagyon szigorú vegetáriánus volt), és ezek fogyasztását tanítványainak is megtiltotta, sőt jelenlétében a babnak még a nevét sem volt szabad kimondani. Sőt, Iamblikhosz szerint a Mesternek puszta szóval még egy üszőt is sikerült rábeszélnie arra, hogy soha többé ne egyen babot (Püthagorasz élete, 60-1., 142.). Hogy a jámbor állat haláláig tartotta-e magát e jótanácshoz, arról nincsenek hiteles értesülések.
Egyesek úgy gondolják, ennek hátterében valamilyen allergia állhatott. Mások azt mondják, hogy a babszemek a görög szavazási rendszert próbálták szimbolizálni, és így eme előírás valójában egy rejtjelezett életelv volt, miszerint tartózkodni kell a politikától. Ez azonban kétséges, mert a Püthagoreusok Krotónban állítólag beleártották magukat a politikába, és emiatt gyújtották fel az iskolájukat, mely közvetve a „Mester” halálát okozta.
[szerkesztés] Előző életei (?)
Diogenész Laertiosz szerint (Neves filozófusok élete, VIII.4.) Püthagorasz azt állította, hogy vissza tud emlékezni előző négy életére: amikor is ő volt Hermész isten fia Aithalidész, akinek Hermész azt a képességet ajándékozta, hogy vissza tud majd emlékezni előző életeire; a Trójánál harcoló Euphorbosz, akit Menelaosz sebesített meg, Hermotimosz, majd Pürrhosz, egy Délosz szigeti szegény búvár; valamint azt állította, hogy többször is leszállt az Alvilágba, és ott találkozott Homéroszszal és egyéb neves költőkkel, akik egyébként egy fára kötözve lógtak büntetésül, mert az isteneket tiszteletlenül, prózai módon ábrázolták.
[szerkesztés] Neki tulajdonított idézetek
Állítólag minden egyes beszédét, előadását a következő sablonnal indította: A levegőre, amit belélegzek, a vízre, amit iszom, nem tűrök el semmilyen ellenvetést azzal szemben, amit mondandó vagyok! Előadásait is „lefüggönyözött” állapotban tartotta, ő maga nem volt látható, csak hallható.
[szerkesztés] Források
- Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története. Tericum Kiadó Kft., 2000, ISBN 963 84 5344 3 .
- Colerus: Az egyszeregytől az integrálig
[szerkesztés] Lásd még
Milétoszi iskola : Thalész · Anaximandrosz · Anaximenész Püthagoreusok : Püthagorasz · Alkmaión · Philolaosz · Arkhütasz Epheszoszi iskola : Hérakleitosz — Eleai iskola : Xenophanész · Parmenidész · Eleai Zénón · Melisszosz Posztparmenideánus pluralisták : Anaxagorasz · Empedoklész — Atomisták : Leukipposz · Démokritosz Szofisták : Prótagorasz · Prodikosz · Gorgiasz · Hippiasz · Kritiasz · Thraszümakhosz · Antiphón · Anonymus Iamblichi · pszeudo-Arisztotelész |