Kritiasz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kritiasz, Critias (Athén, Kr. e. 460 körül – Munikhia, Kr. e. 403) görög politikus, filozófus, költő

Régi arisztokrata család sarja volt, Gorgiasz és Szókratész tanítványa, Platón barátja volt (s egyik dialógusának címszereplője). Már ifjúkorában a Spárta-barát csoportosuláshoz tartozott. Athénnek a peloponnészoszi háborúban elszenvedett veresége után (Kr. e. 404) mint ephorosz, majd a harminc zsarnok egyike vezető szerepet játszott a demokrácia híveivel való leszámolásban. A Thraszübulosz vezette felkelőkkel vívott csatában esett el.

Műveiből csekély töredékek maradtak fenn, ezek a szofista mozgalom képviselőjének mutatják, aki a törvényeket csupán megállapodásnak, látszat-igazságnak tekinti. Ebből fakad valláskritikája is. „Sziszüphosz" című tragédiájában (amely „Perithoosz", „Tennész" és „Rhadamanthüsz" című, trilógiát alkotó darabjaihoz csatlakozott szatírjátékként, az első két művet egyesek Euripidésznek tulajdonítják) az emberek megfékezésére szolgáló kitalálásnak minősíti a vallásos hiedelmeket. „Politeiai" (Államok) című értekezésciklusában Athén, Spárta és Thesszália összehasonlítását végezte el, erősen Spárta-barát tendenciával. „Omiliai" (Beszélgetések) című műve értékes dokumentuma volt a szofista szónoklatoknak. Elégiák írásával is foglalkozott.

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon