Síugrás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A síugrás olyan sport, amelyben síelők lesiklanak egy rámpán, majd a végén elrugaszkodnak és megpróbálnak olyan messzire repülni, amennyire csak lehetséges. Az ugrás hosszára kapott ponthoz hozzáadódik az ugrás stílusára kapott pont, amit öt versenybíró oszt ki. A síugráshoz hosszú és széles sílécet használnak. A síugrás leginkább téli sport (bár ma már vannak is műfüves síugrósáncok is), része a téli olimpiák műsorának is.

[szerkesztés] Története

A síugrás Mordegalból (Norvégia) ered, de az első rendes versenyt 1862-ben Tyrsilben tartották. Az első széleskörű síugróverseny Husebybakkenben volt (Oslo mellett) 1879-ben. Az évenete ismétlődő eseményt 1892-től Holmenkollenben rendezték, és azóta is Holmenkollen maradt a síugrók Mekkája.

[szerkesztés] Versenyek

Síugró, Calgary, Kanada.

Ma a síugró versenyeket háromféle sáncon tartják.

"Középsánc" (vagy K90), 90 méter magas. Akár 110 méteres is lehet.
"Nagysánc" (vagy K120), 120 méter magas. A max távbolság 140 méter. Ezen a sáncon csapatversenyeket is rendeznek.
"Óriássánc", ami maximum 240 méter magas lehet.

Az egyéni olimpiai verseny egy tréning-ugrásből és két pontozott, "éles" ugrásból áll. A csapatversenyben egy nemzetből négy játékos vesz részt, akik szintén két sorozatot ugranak. A síugrás az egyik eleme az északi összetettnek is.

[szerkesztés] Női síugrás

Jelenleg a nők a Kontinentális Kupában indulhatnak. 2006. május 26-án a FIS úgy döntött, hogy a 2009-es északisí-világbajnokságon, Liberecben (Csehország) már nők is indulhatnak, sőt 2011-ben már csapatverseny is lesz. Ezenkívül úgy néz ki, a nők a 2010. évi téli olimpiai játékokon, Vancouverben is részt vehetnek.^[1]

[szerkesztés] Pontozás

Győztest a síugrásban az ugrás hosszából és a stílusából kiszámított pontok alapján hirdetnek.

Minden sánc alján van egy K-pont. Ezt a pontot a K-vonal jelöli. A K90 és K120-as versenyeken a K-vonal 90 és 120 méteren van. A versenyzők hatvan pontot kapnak, ha erre a vonalra érkeznek. Ahány méterrel távolabb/közelebb érnek földet, az méterenként 1,8 pont hozzáadást/levonást jelent.

Emellett öt bíró egy, a sánc mellett lévő toronyból pontozza az ugrás szépségét, stílusát. Maximum 20 pontot adhatnak a stílusra: szilárdan álltak-e a lécek repülés közben, egyensúlyban volt-e a versenyző, a jó testtartásra és a landolásra, amikor is telemark pozícióba kell megérkezni.

Az összpontszám a távolságra adott pontok és a bírói pontszámok összege (a legnagyobb és a legkisebb kimarad). Az egyéni versenyben az győz, akinek az összpontszáma a legmagasabb.

[szerkesztés] Technika

A modern V-technikát a svéd Jan Boklöv dolgozta ki 1985-ben. Az ugrások ezzel úgy 10%-kal lettek hosszabbak, mint a párhuzamos sítartással. Az aerodinmaikának is fontos szerepe van a modern síugrásban. A versenyzők ezért viselnek olyan szűk ruhát.

A korábbi technikák közül említsük meg a Kongsberger-technikát, amit két norvég síelő, Jacob Thullin Thams és Sigmund Ruud tökéletesített az I. világháború alatt. Eszerint a technika szerint a felsőtestet előre kell hajtani, a karokat pedig előrenyújtani a lécek mentén, párhuzamosan. Ennek köszönhetően a világrekord 45-50 méterről 100 fölé került. az 1950-es években a svájci Andreas Daescher módosította a Kongsbergert: ez is maradt a standard technika a V-stílusig, 1985-ig.

A síelőknek telemark pozícióban kell érinteniük a földet: azaz a síelő egyik lába a másik előtt kell legyen, és a másik térdét be kell hajlítania. Ezt is értékelik a stílus pontozásánál.

[szerkesztés] Népszerűség

A síugrás elsősorban Skandináviában és Közép-Európában népszerű. Cskanem minden világklasszis síugró innen származik, vagy Japánból. A legerősebb síugrónemzetek Finnország, Norvégia, Németország és Ausztria. Ezzel együtt vannak sikeres sízők, akik más országokból származnak (lásd lent). A Négysáncverseny, amit újév körül tartanak Németországban és Ausztriában, szintén nagy tömegeket vonz.

Úgynevezett sírepülőversenyek is vannak, hatalmas sáncokon (mint például a planicai (Szlovénia), vagy a "Kulm", (Bad Mitterndorf, Ausztria). A jelenlegi világrekordot 2005. március 20-án Planicán ugrotta Bjørn Einar Romøren (239 méter)