Világtörténelem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk az „emberi világ”, az emberiség történetét tárgyalja a Homo sapiens (mai ember) megjelenésétől a jelenig. A világtörténelem kifejezés tágabb értelméhez lásd A világegyetem története szócikket.

Lásd még:

• Történelem
• Történelmi korszakok

[szerkesztés] Vadász-halász társadalmak

A mai ember (homo sapiens) elterjedése a Földön, a mitokondriális Éva elmélet szerint. (A számok azt mutatják, hogy a vándorlás egyes állomásai hányezer évvel ezelőttre tehetők.)

[szerkesztés] Mezőgazdaság

[szerkesztés] Állam

[szerkesztés] Városok és kereskedelem

[szerkesztés] Bronzkor és vaskor

[szerkesztés] A klasszikus birodalmak

[szerkesztés] Királyságok kora

[szerkesztés] Európa felemelkedése

[szerkesztés] A nagy földrajzi felfedezések kora

• Fellendülés - új utak keresése

Nyugat-Európa gazdasága a XV. században gyors ütemben fejlődött. A fellendülés centruma a posztógyártás és az atlanti kereskedelem központjává váló Flandria volt. Mivel a pénzek továbbra is nemesfémből készültek, az európai gazdaság egyre több aranyat és ezüstöt igényelt. Ezzel szemben a Kelettel folytatott kereskedelem kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket, mivel Levantén keresztül behozott luxuscikkekért és fűszerekért (porcelán, selyem, illatszerek, bors, vanília) arannyal és ezüsttel fizettek. Ugyanakkor az oszmán terjeszkedés következtében a levantei kereskedelem először bizonytalanabbá, majd a vámok emelése után drágábbá vált. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a XV. század végére a talajvízszint, könnyen kiaknázható rétegeket kitermelték a magyarországi és csehországi nemesfémbányákban, s szivattyúk híján nem tudtak mélyebbre hatolni, ezért a termelés jelentősen visszaesett.

• A felfedezések feltételei

A XV. századra az Atlanti-óceánon keresztül tengeri összeköttetés jött létre a Földközi-tenger és a Baltikum között. Az óceánon csak az új nagy vitorlafelületű, hátsókormányos hajókkal (karavella) lehetett szállítani. A part mentét elhagyva a nyílt vizeken hajóztak, amit az araboktól korábban átvett iránytű és egy sor, a pontos helymeghatározást szolgáló műszer tett lehetővé (asztrolábium, gnomon, Jákob-pálca). A reneszánsz nyitottabbá tette az embereket, s az antik műveltség újjászületése révén ismertté váltak Ptolemaiosz elgondolásai, aki a Földet gömb alakúnak képzelte. Új térképek születtek, amelyek a Földet már ennek megfelelően ábrázolták, mint a firenzei csillagász, Toscanelli világtérképe (1474).

• Portugál és spanyol felfedezések

Kolumbusz Kristóf arcképe

A portugálok, kedvező földrajzi helyzetüket kihasználva, már a XV. század közepétől felfedező utakat indítottak az arany és a fűszerek megszerzésének reményében Afrika partjai mentén. Atlépték az Egyenlítőt (1471), Bartolomeu Diaz elérte a Jóreménység fokát (1487) és Vasco de Gama Afrika megkerülése után kikötött az indiai Kálikutban (1498), ahol saját maga hozott létre kereskedő telepeket. Kasztíliai Izabella támogatásával indulhatott el Indiába az olasz (Genovából származó) Kolumbusz Kristóf (Christophoro Colon) három hajója (Pinta, Nina, Santa Maria). Útja a vártnál hosszabbnak bizonyult, bár megkönnyítették haladását a passzát szelek. Így is közel két hónap után, 1492. október 12-én köthetett ki Guanahani (San Salvador - "Szent Megváltó") földjén, az amerikai kontinens előterében elhelyezkedő Bahama-szigetek egyikén. Kolumbusz még háromszor kelt át az óceánon (1493-1496; 1498-1500; 1502-1504), elérte Kubát, Hispaniola szigetét (Haitit és Dominikát), Puerto Ricót, Panamát és Jamaicát, de ezek mellett rengeteg hajót is veszített. Az uralkodó parancsára megkezdte a gyarmatosítást és először kormányzója,majd a területek alkirálya lett. Útjairól nemesfémeket, drágaköveket, Európában ismeretlen növényeket és indiánokat hozott. Miután ellenlábasai befeketítették, hogy saját javára sikkaszt, kegyvesztett lett. Kolumbusz abban a hitben halt meg, hogy Indiába jutott. A felismerésre, hogy új kontinenst fedeztek fel egy spanyol zászlók alatt hajózó másik olasz tengerész, a firenzei Medici bankház megbízottja Amerigo Vespucci jutott. A Föld megkerülésére Magellán vállalkozott 1519-ben. Célja a fűszertermelő szigetek és az Európa közötti közvetlen út megteremtése volt. Magellán a Fülöp-szigeteken életét vesztette e bennszülöttekkel folytatott küzdelemben, de egyik hajója 1522-ben visszatért Spanyolországba.

• Gyarmatosítás

Amerika kitűnő lehetőségeket biztosított gyarmatosításra. Helységei hatalmas mennyiségű, könnyen kibányászható nemesfémet rejtettek, trópusi területein ültetvényeket lehetett létesíteni. S mindezen a kincsek elérhetőek voltak az európaiak számára, mert a legfejlettebb indián kultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom szintjén álltak. Így a vas és tűzfegyverek, lovak birtokában a spanyoloknak nem jelentett különösebb nehézséget a kő- és fafegyverekkel védekező indiánok leigázása. A spanyol hódítók (conquistadorok) kis létszámú csapatai egy-két évtized alatt elfoglalták, majd lerombolták a magasabb szintű indián kultúrákat. A spanyolok bányákat nyitottak, ültetvényeket létesítettek, ahol az őshonos növények (kukorica, dohány, indigó) mellett Ázsiából áthozott növényeket is termeltek. Az ültetvényeken kezdetben az indiánokat dolgoztatták, azonban az őslakók nem váltak be munkásnak. Számuk egy évszázad alatt a tizedére csökkent. Az indiánokkal erőszakosan, sokszor kegyetlenül bántak, és az európaiak által behurcolt betegségekkel szemben az őslakók nem voltak ellenállóak. Az egyház és az állam eredménytelenül próbált a keresztény hitre térített szerencsétlenek védelmére kelni. Ezért az ültetvényekre Afrikából néger rabszolgákat hoztak be.

• A gyarmatok. Cortez, Alvarado és Pizarro

A felfedezők a kereskedelmi telepek létrehozása után, ahol lehetséges volt, az újonnan megismert népeket és területeket megszállták, gyarmatosították. Ázsia népes és fejlett országait az európai hajósok nem tudták meghódítani, itt be kellett érni jól jövedelmező kereskedőtelepek létrehozásával. Az Indiai-óceánon az arabokat kiszorítva a portugálok vetették meg a lábukat, s kereskedelmi támaszpontokat létesítettek Indiában (Goa), Indonéziában, sőt Kínában (Macao) és Japánban is. Lisszabon kikötője a távol keleti áruk elosztóhelyévé vált.

Közép-Amerikában a Yukatán-félszigeten a maják városállamai egy-egy helyi főnök közvetlen vallási (politeista) és politikai vezetése alatt álltak, az összekötő kapocs a közös vallás, nyelv és kultúra volt. Az "Újvilág görögjeiként" is emlegetett maják műveltsége, gazdag művészeti értékei mellett fejlett matematikai és csillagászati ismereteket is magában foglalt. A húszas számrendszert használták, nagy pontossággal számították ki a napévet és a holdhónapokat.

Az aztékok 1325-ben alapították meg fővárosukat, Tenochtitlánt, a Popocatapetl lábánál és 1428-ban hozták létre Közép-Amerika nagy részét egyesítő független államukat. Intenzív földművelést folytattak,a mocsarakban "úszókerteket" (mesterséges szigeteket) alakítottak ki, évente többször is be tudták takarítani a termést. Még a vízvezetéket is kiépítették. Jellemző növényeik: a kukorica, a bab, a tök, a paradicsom, a kakaó, a gyapot és a dohány. A ránk maradt források sok színű kézműiparról, építészetről, élénk kereskedelemről és megtervezett városokról tanúskodnak. A spanyol hódítás korában már megszilárdult a helyi arisztokrácia öröklődő hatalma, sikeresen szervezték meg a rabszolgák munkáját. A főpapok tömeges emberáldozatokat (hadifoglyok, rabszolgák vagy maguk közül betegek) mutattak be isteneiknek (politeizmus). A városok központja a mezopotámiai zikkuratokhoz hasonló piramistemplom volt, amelyet áldozati célokra használtak. Az áldozatot először különböző szerek segítségével elbódították, majd egy obszidián kőzetből készült késsel a mellkasát felvágták és kitépték a dobogó szívét. Ezeket a szertartásokat általában a Napnak szentelték, mivel attól féltek, hogy elfogy az ereje. A hódítók a központi templom mellett megközelítőleg 60000 koponyát találtak és a lépcső is iszapos volt a vértől.

Hernando Cortez ötszáz katonája élén az azték birodalmat söpörte el 1519-ben. Győzelmét elősegítették az aztékok belső küzdelmei, s hogy a fehéreket az egykor nyugatra távozott tollaskígyó istenük, Quetzalcoatl leszármazottainak tekintették. Az azték területeken a spanyolok létrehozták Új-Spanyolország alkirályságot (a mai Mexikót). A maják földjét Pedro de Alvarado vette birtokba 1523-ban. Az inkák birodalmának meghódítása pedig Francisco Pizarro nevéhez fűződik 1532-ben.

Machu Picchu romvárosa, az Inka civilizáció legismertebb emléke

Az Andok hegyei között a 15. századra kiépülő Inka Birodalmat 1532-ben Pizarro mindössze 150 emberrel foglalta el. A területen Spanyolország Perui alkirályságot hoztak létre. Az inkák teraszos, öntözéses művelést folytattak, lámát és alpakát tenyésztettek, hegyeik aranyat, ezüstöt, rezet és ónt rejtettek. Fejlett volt építészetük. Matematikai és orvosi ismereteik igen magas szinten álltak, a Nap járásán alapuló naptárt használtak, és a kipu nevű, ma is megfejtetlen "csomóírással" készítették gazdasági és egyéb jellegű feljegyzéseiket. Államuk élén a Nap fiának nevezett inka állt, aki birodalma szimbolikus középpontjában, Cuzcóban székelt. Eszközeik, fegyvereik azonban csak kőből és fából készültek, s vallásukra az aztékokhoz hasonlóan - jellemző volt az emberáldozat.

• A világkereskedelem kialakulása

Az amerikai gyarmatokról Európába áramlottak az ültetvények termékei. Meghonosodott számos növényfajta (paradicsom, paprika, kukorica, burgonya, dohány), de ezek elterjedése évszázadokat vett igénybe. A legfontosabb az óriási mennyiségű nemesfém beáramlása volt, ami értékének csökkenését (elhúzódó infláció), és a termékek árának folyamatos emelkedését idézte elő (árforradalom). Az árakat a bővülő kereslet is felverte, mivel nőtt a népesség, és a gyarmatokra Európából iparcikkeket (textíliák, szerszámok, fegyverek) szállítottak.

• A centrum áthelyeződése

Új kikötővárosok emelkedtek fel az Atlanti-óceán partvidékén (Lisszabon, Amszterdam, London, La Rochelle, Nantes). A levantei kereskedelem fokozatosan visszaszorult, a fejlődés centruma nyugatra helyeződött át. Kelet-Európa államai a kialakuló világkereskedelemhez élelmiszerszállítóként csatlakoztak, mivel Nyugat-Európában megnőtt az élelmiszerek iránti kereslet, és az árak is emelkedtek. A nyugat-európai országok a mezőgazdasági cikkekért cserébe iparcikkeket szállított. E forgalom a korábbi Hanza útvonalon bonyolódott le.

[szerkesztés] 20. század

[szerkesztés] Lásd még

• Afrika története
• Ausztrália története
• Dél-Ázsia története
• Délkelet-Ázsia története
• Európa története
• Észak-Amerika története
• A Közel-Kelet története
• Latin-Amerika története
• A sarkvidékek története
• A Távol-Kelet története
• Óceánia története

Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!