1977-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A 30. cannes-i filmfesztivál 1977. május 13. és 27. között került megrendezésre, Roberto Rosselini olasz filmrendező, a francia filmarchívum vezetője elnökletével. A versenyben 23 nagyjátékfilm és 7 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 7 alkotást vetítettek. A Kritikusok Hete keretében 7 filmet mutattak be és további 38-at a három versenyen kívüli szekciókban (Les Yeux fertiles 15, L’Air du Temps 14, Le Passé Composé 9)^[1].

A fesztivált Dino Risi olasz filmrendező nyitotta meg. Maurice Bessy filmtörténész, kritikus és forgatókönyvíró, a filmfesztivál művészeti vezetője a korábbi években alapított Les yeux fertiles és L’air du temps mellett egy újabb nem hivatalos, versenyen kívüli szekciót alapított Le passé composé (összetett múlt)^[2] elnevezéssel, amely a filmművészettel kapcsolatos montázsfilmekre specializálódott. A szervezők nehezen tudták kézben tartani a rendezvényt, annyi párhuzamos program volt, hogy a vendégek alig voltak képesek követni, hol, milyen minőségben játszanak filmeket. A káoszt csak fokozta, hogy a fesztivál verseny- és versenyen kívüli szekciói mellett, vetítettek filmeket a Rendezők Kéthete keretében, sőt, az immár 17. alkalommal megrendezett filmvásáron további 307 produkciót mutattak be a lehetséges vásárlóknak.

Az Arany Pálma-jelöltek között tartották számon a Három nő (Robert Altman), A csipkeverőnő (Claude Goretta), Az amerikai barát (Wim Wenders), valamint az Egy különleges nap (Ettore Scola) című alkotásokat – a nyertes végül is a Taviani-fivérek Apámuram című filmje lett, ami egyben FIPRESCI-díjban is részesült (először fordult elő, hogy ugyanaz a film mindkét elismerést megkapta). Ridley Scott lett a legjobb első filmes (Párbajhősök), a legjobb színész pedig a fesztiválon már rendkívül otthonosan mozgó spanyol színész, Fernando Rey (Életem, Elisa). Ebben az évben mutatta be rendezői munkássága utolsó darabját – a Bibliáról készített dokumentumfilmjét – Marcel Carné (La bible).

A legnagyobb – füttykoncertben is kifejezett – felháborodást Marguerite Duras Le camion című szerzői filmje keltette. A rendezőnő és Gérard Depardieu egy kamion éjszakai útjáról készült vágóképek melletti szövegfelolvasását és forgatókönyv-értelmezését szinte senki sem értékelte, egy olasz néző egyenesen a rendezőnő és a film alkotóinak megölésével fenyegetőzött… Azonban nem csak ez okozott izgalmat a fesztivál idején: előbb a fesztiválpalota vetítőtermében találtak bombát, majd sztrájk bénította a rendezvényt.

A zsűri 71 éves elnöke, Roberto Rossellini, aki előző évben vette át a francia filmarchívum vezetését, a filmes esemény idején egy – mindenki számára nyitott – kollokviumot tartott. Nevéhez fűződik a fesztivál történetének talán legkomolyabb botránya. Az Arany Pálma-díjas Apámuram ugyanis televízióra készült, 16 mm-es kópiával, kis költségvetéssel. Rossellini erősen hitt a televízió és mozi közötti átjárhatóságban, ezért – véleményének nyersen, ellentmondást nem tűrő módon adva hangot – kitartott a fődíj odaítélése mellett. Végül egyedül állt ki az emelvényre bejelenteni a díjat, mivel a fesztivál főbiztosa távollétével fejezte ki egyet nem értését. Rossellini egy héttel később szívrohamban hunyt el...

A fesztivál elsőszámú filmcsillagja Isabelle Huppert volt (A csipkeverőnő). Kiemelkedő alakítást nyújtott Fernando Rey oldalán Géraldine Chaplin (Életem, Elisa), az Iphigenia főszerepében Irene Papas és az Egy különleges nap két sztárja: Sophia Loren és Marcello Mastroianni. Nagyágyúkat vonultatott fel a Lila taxi: Peter Ustinov, Charlotte Rampling, Philippe Noiret és Fred Aster. A fesztivállátogatók a Ha-Gan című izraeli film fiatal lányának szerepében fedezhették fel Melanie Grffith színésznőt. Emlékezetes volt Harvey Keitel (Párbajhősök), Ornella Muti, Patrick Dewaere és Ugo Tognazzi (La stanza del vescovo), valamint Paul Newman (Jégtörők). A Croisette-en sokan rácsodálkozhattak egy osztrák származású „izomhegyre”: Arnold Schwarzeneggerre (Pumping Iron).

Magyar siker a fesztiválon: Arany Pálmát kapott a rövidfilm kategóriában Jankovics Marcell színes animációs filmje, a Küzdők. A nagyjátékfilmek versenyébe Szabó István Budapesti mesék című alkotása kapott meghívást.

További magyar vonatkozása a fesztiválnak, hogy a Franciaországban élő, magyar származású rajzfilmes, Peter Foldes (Földes Péter Mihály) Visage^[3] című animációs rövidfilmjét ugyancsak jelölték az Arany Pálmára.

A nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjával párhuzamosan tartott Rendezők Kéthete keretében 21 nagyjátékfilmet és 6 rövidfilmet vetítettek^[4], köztük Mészáros Márta Kilenc hónap című alkotását, amely FIPRESCI-díjat kapott. A mezőnyből kiemelhető még Robert Bresson filmdrámája, a Talán az ördög.

Tartalomjegyzék 1 Zsűri 2 Versenyfilmek 3 Versenyen kívül 4 Kritikusok Hete 5 Rövidfilmek 6 Díjak 6.1 Nagyjátékfilmek 6.2 Rövidfilmek 7 Megjegyzés 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Zsűri

• Roberto Rosselini (filmrendező – elnök – Olaszország)
• Anatole Dauman (filmproducer – Franciaország)
• Renoîte Groult (író – Franciaország)
• Carlos Fuentes (író – Mexikó)
• Jacques Demy (filmrendező – Franciaország)
• Marthe Keller (színésznő – Svájc)
• N'Sougan Agblemagnon (író – Togo)
• Pauline Kael (újságíró – Amerikai Egyesült Államok)
• Jurij Ozerov (filmrendező – Szovjetunió)

[szerkesztés] Versenyfilmek

• 3 Women (Három nő)^[5] – rendező: Robert Altman
• Bang! – rendező: Jan Troell
• Black Joy – rendező: Anthony Simmons
• Bound for Glory – rendező: Hal Ashby
• Budapesti mesék – rendező: Szabó István
• Car Wash (Retkes verdák rémei) – rendező: Michael Schultz
• Der Amerikanische Freund (Az amerikai barát) – rendező: Wim Wenders
• Elisa, vida mía (Életem, Elisa) – rendező: Carlos Saura
• Gruppenbild mit Dame (Csoportkép hölggyel) – rendező: Aleksandar Petrovic
• Iphigenia (Iphigenia) – rendező: Michael Cacoyannis
• J.A. Martin photographe – rendező: Jean Beaudin
• Kicma – rendező: Vlatko Gilic
• La communion solennelle – rendező: René Féret
• La dentellière (A csipkeverőnő) – rendező: Claude Goretta
• Le camion – rendező: Marguerite Duras
• Le vieux pays où Rimbaud est mort – rendező: Jean Pierre Lefebvre
• Oi Kynighoi – rendező: Theo Angelopoulos
• Padre padrone (Apámuram) – rendező: Paolo és Vittorio Taviani
• Podranki – rendező: Nyikolaj Gubenko
• The Duellists (Párbajhősök) – rendező: Ridley Scott
• Un borghese piccolo piccolo (Egy egészen kicsi kispolgár) – rendező: Mario Monicelli
• Un taxi mauve (Lila taxi) – rendező: Yves Boisset
• Una giornata particolare (Egy különleges nap) – rendező: Ettore Scola

[szerkesztés] Versenyen kívül

• Aida – rendező: Pierre Jourdan
• All This and World War II – rendező: Susan Winslow
• Beethoven – Tage aus einem Leben – rendező: Horst Seemann
• Black Shadows on a Silver Screen – rendező: Ray Hubbard
• Bogart – rendező: Marshall Flaum
• Camelamos naquerar – rendező: Miguel Alcobendas
• Carrara – rendező: Christian Paureilhe
• Catherine – rendező: Paul Seban
• Ciné Follies – rendező: Philippe Collin
• Des femmes et des nanas – rendező: Jean-Pierre Marchand
• El mundo de Pau Casals – rendező: Joan-Baptiste Bellsolell
• Ha-Gan – rendező: Victor Nord
• Harlan County U.S.A. – rendező: Barbara Kopple
• Heinrich – rendező: Helma Sanders-Brahms
• Il gabbiano – rendező: Marco Bellocchio
• La bible – rendező: Marcel Carné
• La stanza del vescovo – rendező: Dino Risi
• La vie au ralenti – rendező: Jean-Christophe Rosé
• Le portrait de Dorian Gray – rendező: Pierre Boutron
• Le ragioni des successo – rendező: Luca Verdone
• Les lieux d'une fugue – rendező: Georges Perec
• Life Goes to the Movies – rendező: Mel Stuart
• Mais qu'est ce qu'elles veulent – rendező: Coline Serreau
• Meanwhile, Back at the Ranch – rendező: Richard Patterson
• Moi Tintin – rendező: Henri Roanne és Gérard Valet
• Mozart – Aufzeichnungen einer Jugend – rendező: Klaus Kirschner
• News from Home – rendező: Chantal Akerman
• Nyeakoncsennaja pjesza dlja mehanyicseszkovo pianyino (Etűdök gépzongorára)^[5] – rendező: Nyikita Mihalkov
• One Man – rendező: Robin Spry
• Paradistorg – rendező: Gunnel Lindblom
• Pelé – rendező: François Reichenbach
• Pumping Iron – rendező: George Butler és Jérôme Gary
• Queridísimos verdugos – rendező: Basilio Martín Patino
• Raoni – rendező: Jean-Pierre Dutilleux
• Rhinoceros (Rinocérosz) – rendező: Tom O'Horgan
• San Gottardo – rendező: Villi Hermann
• Scott Joplin – rendező: Jeremy Paul Kagan
• Slap Shot (Jégtörők) – rendező: George Roy Hill
• Thats Action – rendező: G. David Schine
• The Children of Theatre Street – rendező: Robert Dornhelm
• The Naked Civil Servant – rendező: Jack Gold
• The Passionate Industry – rendező: Joan Long
• The Pictures That Moved: Australian Cinema 1896-1920 – rendező: Joan Long
• Torre Bela – rendező: Thomas Harlan
• Un Cuore semplice (Egy jámbor lélek) – rendező: Giorgio Ferrara

[szerkesztés] Kritikusok Hete

• Ben et Bénédict – rendező: Paula Delsol
• Caminando paso… Caminando – rendező: Federico Weingartshofer
• Dvadtsat dnej bez vojny (Húsz nap háború nélkül) – rendező: Alekszej German
• Etnocidio, notas sobre el mezquital – rendező: Paul Leduc
• Liebe das leben – rendező: Lutz Eisholz
• Omar Gatlato – rendező: Merzak Allouache
• Seishun no satsujin sha – rendező: Kazuhiko Hasegawa

[szerkesztés] Rövidfilmek

• Arte tairona – rendező: Francisco Norden
• Di Cavalcanti – rendező: Glauber Rocha
• Küzdők – rendező: Jankovics Marcell
• Mao par lui-même – rendező: René Vienet
• Rumble – rendező: Jules Engel
• Stille Post – rendező: Ivan Steiger
• Visage^[3] – rendező: Peter Foldes

[szerkesztés] Díjak

[szerkesztés] Nagyjátékfilmek

• Arany Pálma: Padre padrone (Apámuram)^[5] – rendező: Paolo és Vittorio Taviani
• Legjobb női alakítás:
  • Shelley Duvall – 3 Women (Három nő)
  • Monique Mercure – J.A. Martin photographe
• Legjobb férfi alakítás: Fernando Rey – Elisa, vida mía (Életem, Elisa)
• A zsűri díja elsőfilmesnek: The Duellists (Párbajhősök) – rendező: Ridley Scott
• Legjobb zene: Car Wash (Retkes verdák rémei) – Norman Whitfield
• FIPRESCI-díj: Padre padrone (Apámuram) – rendező: Paolo és Vittorio Taviani
• A Technikai Főbizottság (CST) díja: Car Wash (Retkes verdák rémei) – rendező: Michael Schultz

[szerkesztés] Rövidfilmek

• Arany Pálma (rövidfilm): Küzdők – rendező: Jankovics Marcell
• A zsűri különdíja (rövidfilm): Di Cavalcanti – rendező: Glauber Rocha

[szerkesztés] Megjegyzés

1. ^ Ez uitóbbi három szekció filmjei a versenyen kívül vetített filmek között vannak felsorolva.
2. ^ Szójáték – utalás a francia nyelv összetett múlt igeidejére.
3. ^ ^{3,0 3,1} A fesztiválon és minden más forrásban ezen a címen szerepel, az IMDb adatbázisában azonban Envisage címen jelzik.
4. ^ Mivel a cannes-i filmfesztivál párhuzamos, alternatív rendezvényéről van szó, a bemutatott filmek itt nem kerülnek felsorolásra.
5. ^ ^{5,0 5,1 5,2} Zárójelben a magyarországi bemutató címe (forrás: PORT.hu).

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A cannes-i fesztivál hivatalos honlapja (en: fr:)
• Cannes Film Festival (en:)] (IMDB)
• Kritikusok Hete honlapja (en: fr:)
• Rendezők Kéthete honlapja (en: fr:)