1939-es cannes-i filmfesztivál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lásd még:
Az 1. cannes-i filmfesztivált 1939. szeptember 1. és 20. között tervezték megrendezni, azonban a megnyitás napján kitört II. világháború miatt azonnal berekesztették és elnapolták.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A fesztivál ötlete valójában 1938-ban, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon született meg, mivel a náci Németország és a fasiszta Olaszország nyomást gyakorolt a nemzetközi zsűrire, hogy olasz és német propagandafilmeket hozzanak ki győztesnek. Válaszul az amerikai, brit és francia zsűritagok kivonultak a rendezvényről. A francia zsűritag, Philippe Erlanger történész, diplomata, a francia kultúrát külföldön népszerűsítő AFAA (Association française d'action artistique) igazgatója a rendezvényről hazatartva gondolt először egy új – "kényszer és kompromisszumok nélküli" – nemzetközi filmes seregszemle megszervezésére. Elhatározását csak erősítette, hogy egy évvel korábban már megakadályozták, hogy Jean Renoir filmje – az egyes kritikusok szerint a 20. század 10 legjobb filmje között számon tartott, a brüsszeli tizenkettő egyike – A nagy ábránd (La grande illusion) kapja a fesztivál nagydíját.
Mivel az események ilyetén alakulása a franciákból egyöntetű felháborodást és sértődést váltott ki, a "szabad világ" ellenfesztiváljának ötletét felkarolta Jean Zay, akkori francia közoktatási és szépművészetügyi miniszter. Előbb Belgiumot, majd Svájcot akarták rávenni a rendezésre, azonban azok – noha a rendezvény ötletét támogatták – elálltak annak megtartásától. A franciák viszont vállalták a fesztivál megszervezését.
A helyszín kiválasztásán sokat hezitáltak: nehezen tudták eldönteni, hogy a két – kellőképpen arisztokratikus – üdülőváros, Biarritz (Aquitánia) és Cannes (Côte-d'Azur) közül hol rendezzék a leendő fesztivált. Végül Cannes nyert, mivel felajánlotta, hogy a rendezés és a meghívottak elhelyezésével kapcsolatos költségek egy részének fedezetén felül, külön palotát biztosít a rendezvénynek. A város vezetése 1939 augusztusában kiegészítő forrásokat szavazott meg a Casino építésének gyors befejezéséhez, melynek 1200 főt befogadó nagytermét szánták a vetítésekre. A fesztivál szervezését Georges Huisman történész, szépművészetügyi főbiztos végezte.
A sikert biztosítása érdekében Hollywood is megmozdult, elsősorban a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió. Augusztustól már özönlöttek a sztárok Cannes-ba. Egy hajó is kikötött a tengeren túlról: fedélzetén ott volt Gary Cooper, Mae West, Norma Shearer, Tyrone Power, George Raft, Douglas Fairbanks... Ugyancsak odavárták Charles Boyer-t, Annabella-t, valamint a film feltalálóját, Louis Lumière-t, aki elvállalta a zsűri elnöki tisztet.
A filmes esemény szeptember 1-jén kezdődött. A nyitófilm William Dieterle A Notre-Dame-i toronyőr című filmje volt Charles Laughton-nal a főszerepben. Ez alkalomból a párizsi székesegyház óriás másolatát is felépítették a tengerparton. Végül is ez lett az egyetlen film, amelyet bemutattak, mert közben érkezett a hír: Németország megtámadta Lengyelországot. Kitört a II. világháború…
Az 1. cannes-i fesztivált azonnal berekesztették. A szervezők előbb arra gondoltak, hogy a hivatalos megnyitót elnapolják szeptember 10-re, majd 1940 februárjára, „ha a helyzet nem súlyosbodik”, de végül is csak 1946-ban rendezték meg újra.
[szerkesztés] Tervezett versenyfilmek
- Bachelor mother (Bachelor mother)[1] – rendező: Garson Kanin (USA)
- Boefjé – rendező: Detlef Sierck (Hollandia)
- Each Dawn I Die (Minden hajnalban meghalok) – rendező: William Keighley (USA)
- Golden Bov – rendező: Rouben Mamoulian (USA)
- Goodbye Mr Chips (Isten vele, tanár úr!) – rendező: Sam Wood (Egyesült Királyság)
- L’Enfer des anges – rendező: Christian-Jaque (Franciaország)
- L’Homme du Niger – rendező: Jacques de Baroncelli (Franciaország)
- La charrette fantôme – rendező: Julien Duvivier (Franciaország)
- La France est un empire – rendező: Jean d'Agraives és Emmanuel Bourcier (Franciaország)
- La grande solution (?) (Csehszlovákia)
- La loi du nord – rendező: Jacques Feyder (Franciaország)
- Lenin v 1918 godu – rendező: Mihail Romm (Szovjetunió)
- Magie africaine – rendező: Armand Denis (Belgium)
- Na granice – rendező: Alexandr Ivanov (Szovjetunió)
- Only Angels Have Wings – rendező: Howard Hawks (USA)
- Esli zavtra vojna – rendező: Efim Dzigan (Szovjetunió)
- Stanley And Livingstone (Stanley and Livingstone) – rendező: Henry King (USA)
- The Four Feathers (A négy toll) – rendező: Korda Zoltán (Egyesült Királyság)
- The Hunchback of Notre Dame (A Notre Dame-i toronyőr) – rendező: William Dieterle (USA)
- The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) – rendező: Victor Fleming, Richard Thorpe, King Vidor (USA)
- They Shall Have Music – rendező: Archie Mayo (USA)
- Three Smart Girls Grow Up – rendező: Henry Koster (USA)
- Traktoristy (Boldog ifjúság) – rendező: Ivan Pirjev (Szovjetunió)
- Union Pacific (Acélkaraván) – rendező: Cecil B. DeMille (USA)
- Vadertje Langbeen – rendező: Frederic Zelnik (Hollandia)
- Vi två – rendező: Schamyl Bauman (Svédország)
[szerkesztés] ”Kései kárpótlás”
2002-ben, az 55. fesztivál idején, a versenyprogrammal párhuzamosan a fenti filmek közül levetítettek hetet (Acélkaraván, A négy toll, Isten vele, tanár úr! , Lenin v 1918 godu, Óz, a csodák csodája és La loi du nord), hogy utólagosan részleges kárpótlásban részesítsék a filmeket és alkotóikat. Az „1939-es szakmai zsűri” 2002. május 19-én egyhangú szavazással Cecil B. DeMille Acélkaraván című filmjének ítélte oda a nagydíjat, melynek főszerepét Barbara Stanwyck és Joel McCrea alakította, s melyben egy pisztolygolyóval idejekorán elhullatott fiatal mellékszereplő is játszott: Anthony Quinn. A 63 év késéssel érkezett „kárpótlás” kihirdetésekor az elnök elmondta: a zsűri „ragaszkodik ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson két fiatal reménységnek, akiknek forró és biztató jókívánságait fejezi ki, és megkockáztatja, hogy nagy karriert ígérjen nekik”. E két személy nem más, mint Judy Garland (Óz, a csodák csodája) és Michèle Morgan (La loi du nord)...
[szerkesztés] ”1939-es szakmai zsűri”
- Jean d'Ormesson, író, elnök (Franciaország)
- Dieter Kosslick, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója (Németország)
- Ferid Boughedir, filmrendező (Tunézia)
- Alberto Barbera, a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója (Olaszország)
- Lia Van Leer, a Jeruzsálemi Filmfesztivál igazgatója (Izrael)
- Raymond Chirat, filmtörténész (Franciaország)
[szerkesztés] Nagydíj
- Union Pacific (Acélkaraván)[1] – rendező: Cecil B. DeMille
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Megjegyzés
[szerkesztés] Külső hivatkozások
1939 | 1946 | 1947 | 1949 | 1951 | 1952 | 1953 | 1954 | 1955 | 1956 | 1957 | 1958 | 1959 | 1960 | 1961 | 1962 | 1963 | 1964 | 1965 | 1966 | 1967 | 1968 | 1969 | 1970 | 1971 | 1972 | 1973 | 1974 | 1975 | 1976 | 1977 | 1978 | 1979 | 1980 | 1981 | 1982 | 1983 | 1984 | 1985 | 1986 | 1987 | 1988 | 1989 | 1990 | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007