1969-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A 22. cannes-i filmfesztivál 1969. május 8. és 23. között került megrendezésre, Luchino Visconti olasz filmrendező elnökletével. A versenyben 26 nagyjátékfilm és 14 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 6 alkotást vetítettek. A Kritikusok Hete szekcióban 13 filmet mutattak be.

Az 1968. évi fesztivál botrányai és félbeszakítása után sokan úgy vélték, vége a filmes rendezvénysorozatnak. Cannes azonban képes volt meghallani a kritikát, tanulni saját hibáiból és megújulni. Átalakult és hangnemet váltott: a meghívott filmek még inkább provokatívak, vitriolosak és cinikusak lettek, ugyanakkor kevésbé hagyománytisztelők. A zsűrielnök Visconti bátor és megújuló mozit célzó szándéka találkozott a kor politikai hangulatával, a konformizmusellenességgel és a power flower hippi kultúra terjedésével. Olyan alkotások reprezentálták ezt, mint a Dillinger halott, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, vagy a Szelíd motorosok. Sikerült elérni, hogy a szovjet hatóságok kiengedjék a fesztiválra Tarkovszkij kultfilmjét az Andrej Rubljovot.

Noha a fesztivál nagydíját Lindsay Anderson filmje, a Ha… kapta, az igazi nyertes Costa-Gavras alkotása a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája lett. Nemcsak ezért, mert két díjat is elvitt (a zsűri díja és a legjobb férfi alakítás díja), de az aktuálpolitikai témája miatt a legtöbb vevőt is magénak mondhatta. Nagy sikerrel mutatkozott be – alkotása meg is kapta a legjobb első filmnek járó díjat – a fiatal amerikai színész-rendező, Dennis Hopper, Peter Fondával és Jack Nicholsonnal az oldalán (Szelíd motorosok).

Visszatértek a fesztiválhoz régóta hű színészek: Omar Sharif (A találkozás), Jean-Louis Trintignant (Éjszakám Maudnál, Metti una sera a cena, Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája), vagy Isadora Duncan szerepében Vanessa Redgrave, de sok fiatal is érkezett: Liv Ullman, Malcom McDowell (Ha…), Daniel Olbrychski (Légyfogó) és a Szelíd motorosok szereplőgárdája. Három film főszerepében is látható volt Annie Girardot (Nemsokára világvége lesz, Dillinger halott, Metti una sera a cena). Feledhetetlen alakítást nyújtott Yves Montand és Irene Papas (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája),

A versenyprogramba magyar filmet nem jelöltek, a Kritikusok hete szekcióban mutatták be Elek Judit Sziget a szárazföldön című filmdrámáját. Meg kell említeni, hogy a Szelíd motorosok operatőre a magyar származású Kovács László volt, akárcsak Robert Altman versenyen kívül vetített, Az a hideg nap a parkban című alkotásának. Még egy magyar származású művész képviseltette magát a rendezvényen: az NDK-ban élő János Veiczi, aki a nácik titkos rakétaprogramjáról forgatott filmet Megfagyott villámok címmel.

Ebben az évben közvetítette először élőben a francia állami televízió a fesztivál zárórendezvényét.

Rendezők Kéthete

Az 1968. májusi franciaországi zavargásoknak, a Langlois-ügynek és a fiatal filmrendezők fellázadásának közvetlen kihatása lett a fesztivál jövőjére. Létrejött a Filmrendezők Szövetsége (Société des Réalisateurs de Films – SRF), amely kezdeményezte, hogy a cannes-i filmfesztivál hivatalos programja mellett hozzák létre a Rendezők Kéthete (Quinzaine des réalisateurs) elnevezésű párhuzamos rendezvényt, egyfajta alternatívát kínálva a fiatal, új hullámos rendezőknek. Pierre Kast rendező-filmesztéta kijelentését – „Minden film szabadnak és egyenlőnek születik”^[1] – a filmes esemény mottójául választó alkotók nyitást követeltek a szerzői, kísérletező, radikálisabb ideológiájú filmek felé. Azt kívánták elérni, hogy a válogatás és a filmek bemutatása minden cenzúra és diplomáciai megfontolások nélkül történjen. Az első rendezvényt az 1969. évi cannes-i fesztivál idején Jean-Luc Godard és François Truffaut vezetésével szervezték meg, a megnyitót Jacques Doniol-Valcroze filmrendező tartotta a Rex filmszínházban. Azóta a rendezvényen olyan neves filmkészítők mutatkozhattak be, mint Rainer Werner Fassbinder, Michael Haneke, Werner Herzog, Jim Jarmush, George Lucas, Martin Scorsese, Wim Wenders, vagy a belga Dardenne-fivérek: Luc és Jean-Pierre… A verseny és díjak nélküli Rendezők Kéthete keretében bemutatnak mind nagyjátékfilmeket, mind pedig rövidfilmeket. A válogatás eléggé eklektikus, mivel a rendezvény a független, szabad szellemiségű, anyagilag nem versenyképes, marginális filmeket éppúgy bemutatja, mint azokat a népszerűeket, amelyek mögött rendkívüli tehetség látszik, vagy eredeti látásmódot tükröznek. A filmeket az SRF egyik főbiztosa jelöli ki, akinek munkáját egy filmesekből, filmkritikusokból álló csapat segíti. A csapat tagjai folyamatosan járják a világ filmszemléit, és filmek ezreiből válogatnak.

1969-ben a Rendezők Kéthete keretében 68 nagyjátékfilm és 44 rövidfilm vetítésére került sor^[2], közöttük Mészáros Márta Holdudvar és Jancsó Miklós Sirokkó című alkotása.

Tartalomjegyzék 1 Zsűri 1.1 Versenyprogram 1.2 Rövidfilmek 2 Versenyfilmek 3 Versenyen kívül 4 Kritikusok hete 5 Rövidfilmek 6 Díjak 6.1 Nagyjátékfilmek 6.2 Rövidfilmek 7 Megjegyzés 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Zsűri

Elnök: Luchino Visconti (filmrendező – Olaszország)

[szerkesztés] Versenyprogram

• Jaroslav Boucek (köztisztviselő, gyártásvezető – Csehszlovákia)
• Jerzy Glucksman (Svédország)
• Marie Bell (színésznő – Franciaország)
• Robert Kanters (filmkritikus – Franciaország)
• Sam Spiegel (filmproducer – Amerikai Egyesült Államok)
• Stanley Donen (filmrendező – Amerikai Egyesült Államok)
• Csingiz Ajtmatov (író – Szovjetunió)
• Veljko Bulajic (filmrendező – Jugoszlávia)

[szerkesztés] Rövidfilmek

• Charles-Georges Duvanel (filmproducer – Svájc)
• Claude Soule (a Technikai Főbizottság (CST) hivatalos képviselője – Franciaország)
• Mihnea Gheorghiu (író – Románia)

[szerkesztés] Versenyfilmek

• Ådalen ’31 (Adalen 31)^[3] – rendező: Bo Widerberg
• Bice skoro propast sveta (Nemsokára világvége lesz) – rendező: Aleksandar Petrovic
• Calcutta – rendező: Louis Malle
• Dillinger è morto (Dillinger halott) – rendező: Marco Ferreri
• Don't Let the Angels Fall – rendező: George Kaczender
• Easy Rider (Szelíd motorosok) – rendező: Dennis Hopper
• España otra vez – rendező: Jaime Camino Vega de la Iglesia
• Farářův konec (A pap vége) – rendező: Evald Schorm
• Flashback – rendező: Raffaele Andreassi
• Gli intoccabili – rendező: Giuliano Montaldo
• If.... (Ha....) – rendező: Lindsay Anderson
• Isadora (Isadora) – rendező: Karel Reisz
• Le grand amour – rendező: Pierre Étaix
• Ma nuit chez Maud (Éjszakám Maudnál) – rendező: Eric Rohmer
• Manden der tænkte ting – rendező: Jens Ravn
• Matzor – rendező: Gilberto Tofano
• Metti una sera a cena – rendező: Giuseppe Patroni Griffi
• Michael Kohlhaas – Der Rebell (Kohlhaas Mihály) – rendező: Volker Schlöndorff
• Nihon no seishun – rendező: Masaki Kobayashi
• O Dragão da Maldade contra o Santo Guerreiro^[4] – rendező: Glauber Rocha
• Polowanie na muchy (Légyfogó) – rendező: Andrzej Wajda
• Slaves – rendező: Herbert J. Biberman
• The Appointment (A találkozás) – rendező: Sidney Lumet
• The Prime of Miss Jean Brodie – rendező: Ronald Neame
• Všichni dobří rodáci (Všichni dobří rodáci) – rendező: Vojtech Jasny
• Z (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája) – rendező: Costa-Gavras

[szerkesztés] Versenyen kívül

• Andrei Rublev (Andrej Rubljov)^[3] – rendező: Andrej Tarkovszkij
• Die Gefrorenen Blitze (Megfagyott villámok) – rendező: János Veiczi
• L'Amour de la vie – Artur Rubinstein (Az élet szerelmese: Arthur Rubinstein) – rendező: François Reichenbach
• Sweet Charity (Édes Charity) – rendező: Bob Fosse
• That Cold Day in the Park (Az a hideg nap a parkban) – rendező: Robert Altman
• Zbehovia a pútnici (Zbehovia a pútnici) – rendező: Juraj Jakubisko

[szerkesztés] Kritikusok hete

• Cabascabo – rendező: Oumarou Ganda
• Charles mort ou vif – rendező: Alain Tanner
• King murray – rendező: David Hoffman
• More – rendező: Barbet Schroeder
• My girl friend’s wedding – rendező: Jim Mc Bride
• Pagine chiuse – rendező: Gianni da Campo
• La rosière de Pessac – rendező: Jean Eustache
• La voie – rendező: Mohamed Slim Riad
• La hora de los hornos – rendező: Fernando Solanas
• In the year of the pig – rendező: Emile de Antonio
• Jagdszenen aus niederbayern – rendező: Peter Fleischmann
• Pars n’existe pas – rendező: Robert Benayoun
• Sziget a szárazföldön – rendező: Elek Judit

[szerkesztés] Rövidfilmek

• Cîntecele Renasterii (Cîntecele Renasterii)^[3] – rendező: Mirel Ilieşiu
• Das Verräterische Herz – rendező: Paul Anczykowski
• El triunfo de la muerte – rendező: José María Gutiérrez
• Goldframe (Goldframe) – rendező: Raoul Servais
• L’homme aux chats – rendező: Henri Glaeser
• La pince à ongles – rendező: Jean-Claude Carrière
• Le ballet des Jacungos – rendező: Jean Manzon
• Moc osudu – rendező: Jirí Brdecka
• Niebieska kula – rendező: Miroslaw Kijowicz
• Red Arrows – rendező: John Edwards
• Short Seven – rendező: Jonne Severijn
• Su sambene non est aba – rendező: Luigi Gonzo és Manfredo Manfredi
• Toccata – rendező: Herman van der Horst
• World of Man – rendező: Albert Fischer és Michael Collyer

[szerkesztés] Díjak

[szerkesztés] Nagyjátékfilmek

• Nagydíj: If.... (Ha....)^[3] – rendező: Lindsay Anderson
• A zsűri külön nagydíja: Ådalen ’31 (Adalen 31) – rendező: Bo Widerberg
• Legjobb női alakítás díja: Vanessa Redgrave – Isadora (Isadora)
• Legjobb férfi alakítás díja: Jean-Louis Trintignant – Z (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája)
• A zsűri díja: Z (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája) – rendező: Costa-Gavras
• Legjobb rendezés díja:
  • Glauber Rocha – O Dragão da Maldade contra o Santo Guerreiro
  • Vojtech Jasny – Všichni dobří rodáci (Všichni dobří rodáci)
• Legjobb első film díja: Easy Rider (Szelíd motorosok) – rendező: Dennis Hopper
• FIPRESCI-díj: Andrei Rublev (Andrej Rubljov) – rendező: Andrej Tarkovszkij
• A Technikai Főbizottság (CST) külön dicsérete: Všichni dobří rodáci (Všichni dobří rodáci) – rendező: Vojtech Jasny

[szerkesztés] Rövidfilmek

• Nagydíj (rövidfilm): Cîntecele Renasterii (Cîntecele Renasterii) – rendező: Mirel Ilieşiu
• A zsűri külön díja (rövidfilm): La pince à ongles – rendező: Jean-Claude Carrière
• A Technikai Főbizottság (CST) külön dicsérete (rövidfilm):
  • Toccata – rendező: Herman van der Horst
  • Cîntecele Renasterii (Cîntecele Renasterii) – rendező: Mirel Ilieşiu

[szerkesztés] Megjegyzés

1. ^ Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata 1. cikkelyének parafrázisa.
2. ^ Mivel a cannes-i filmfesztivál párhuzamos, alternatív rendezvényéről van szó, a bemutatott filmek itt nem kerülnek felsorolásra.
3. ^ ^{3,0 3,1 3,2 3,3} Zárójelben a magyarországi bemutató címe (forrás: PORT.hu).
4. ^ A fesztiválon Antonio-das-mortes címmel szerepelt.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A cannes-i fesztivál hivatalos honlapja (en: fr:)
• Cannes Film Festival (en:)] (IMDB)
• Kritikusok Hete honlapja (en: fr:)
• Rendezők Kéthete honlapja (en: fr:)