1967-es cannes-i filmfesztivál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lásd még:
A 20. cannes-i filmfesztivál 1967. április 27. és május 12. között került megrendezésre, Alessandro Blasetti olasz filmrendező elnökletével. A versenyben 24 nagyjátékfilm és 16 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 7 alkotást vetítettek. A Kritikusok Hete szekcióban 9 filmet mutattak be.
Ez évben a szervezők szakítottak azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a fajsúlyosabb produkciókat nem a versenyprogramban, hanem versenyen kívül vetítik, nehogy kitegyék azokat a kritikusok villámainak, vagy a nézők szeszélyeinek. A versenyprogramon belül és a nyertesek között nagyszerű alkotások voltak láthatók, bár a versenyen kívül is volt két, ma már klasszikusnak mondható film: Menzeltől a Szigorúan ellenőrzött vonatok és Bondarcsuktól a Háború és béke.
Az Amerikai Egyesült Államok és a NATO katonai szervezetét elhagyó Franciaország elhidegülését mutatja, hogy az előbbit csupán egy fiatal filmrendező, Francis Ford Coppola képviseli (Te már nagy kisfiú vagy). Persze a filmek nemzeti hovatartozását jelző zászlók eddig sem mondtak sokat; lásd: Luis Buñuel vagy Orson Welles filmjei. 1967-ben a nagydíjasok között két brit film is található: (Nagyítás, illetve Baleset), azonban az egyik rendezője olasz, a másiké amerikai… Mivel filmjeiket a nemzetek mindig is az országimázs-formálás eszközének tekintették, Jugoszlávia a Találkoztam boldog cigányokkal is nagysikerű vetítése után buszokat és limuzinokat bérelt, hogy a meghívott vendégeket egy közeli kastélyba szállíttassa, a cannes-i fesztiválok történetének egyik legnagyobb fogadására. A svéd "Europa Film" produkciós cég is kihasználta a propaganda lehetőségeit: az Elvira Madigan vetítésekor a nézőknek a film hangulatát idéző pasztellszínű esernyőket osztogattak.
Az év filmes terméséből nem kerültek beválogatásra olyan jelentős művek, mint Norman Jewison: Forró éjszakában, Stanley Kramer: Találd ki, ki jön ma vacsorára, vagy Mike Nichols: Diploma előttcímű alkotása. A seregszemle talán legnagyobb vesztese az aktuális szépség, Catherine Deneuve színésznő: 1967-ben bemutatott három sikeres filmjéből (Buñuel: A nap szépe, Deville: Benjamin, illetve Demy: A rochefort-i kisasszonyok) egy sem került beválogatásra…
Megmutathatta viszont magát Pia Degermark (Elvira Madigan), Stefania Sandrelli és Ugo Tognazzi (Egy erkölcstelen férfi), Geraldine Chaplin (Megöltem Raszputyint), Michel Piccoli és Jean-Louis Trintignant (Szerelmem, szerelmem), Szergej Bondarcsuk és Vjacseszlav Tyihonov (Háború és béke), továbbá Gian Maria Volontè és Irene Papas (Mindenkinek a magáét), valamint Vanessa Redgrave és David Hemmings (Nagyítás). Ez utóbbi film mellékszereplőjeként híresült el Jane Birkin, aki a brit filmtörténetben először megmutatta fanszőrzetét…
Kisebb botrányok ez évben is voltak: Lelouch, aki zsűritagként volt jelen a fesztiválon, még beválogatása előtt megvásárolta forgalmazásra a Találkoztam boldog cigányokkal is című jugoszláv alkotást, amiért diszkvalifikálni kellett. Bresson filmje (Mouchette) favoritként érkezett a seregszemlére: mindenki pálmaesélyesnek tartotta. Végül „csak” a katolikus nemzetközi filmszövetség díját nyerte el és addigi munkája elismeréseként a zsűri egyhangú döntéssel fejezte ki tiszteletét a rendezőnek... Csakhogy még a zsűrizés megkezdése előtt...
Magyar szempontból 1967 volt a legsikeresebb év a fesztivál addigi történetében. A Szegénylegények előző évi jó fogadtatása után Jancsó Miklóst meghívták a nagyjátékfilmek zsűrijébe. A versenyprogramban vetített Tízezer nap című alkotásáért Kósa Ferenc kapta a legjobb rendezés díját. A rövidfilmek között versenyezhetett Kovásznai György Napló című, „a múló fiatalság tündérjátékát rebbenékeny tárgyilagossággal megidéző filmje”[1].
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Zsűri
[szerkesztés] Versenyprogram
- Alessandro Blasetti (filmrendező – elnök – Olaszország)
- Claude Lelouch (filmrendező – Franciaország)
- Georges Lourau (filmproducer – Franciaország)
- Georges Neveux (író – Franciaország)
- Gian-Luigi Rondi (újságíró – Olaszország)
- Jancsó Miklós (filmrendező – Magyarország)
- Jean-Louis Bory (filmkritikus – Franciaország)
- Ousmane Sembene (filmrendező – Szenegál)
- René Bonnell (filmproducer – Franciaország)
- Shirley MacLaine (színésznő – Amerikai Egyesült Államok)
- Szergej Bondarcsuk (filmrendező – Szovjetunió)
- Vincente Minnelli (filmrendező – Amerikai Egyesült Államok)
[szerkesztés] Rövidfilmek
- Mark Turfkhuyer (újságíró – elnök – Belgium)
- André Coutant (technikus – Franciaország)
- Jean Schmidt (filmrendező – Franciaország)
- Tahar Cheriaa (történész – Tunézia)
- Zdravka Koleva (Bulgária)
[szerkesztés] Versenyfilmek
- A ciascuno il suo (Mindenkinek a magáét)[2] – rendező: Elio Petri
- Accident (Baleset) – rendező: Joseph Losey
- Blowup (Nagyítás) – rendező: Michelangelo Antonioni
- Den Røde kappe (A vörös palást)– rendező: Gabriel Axel
- Elvira Madigan (Elvira Madigan) – rendező: Bo Widerberg
- Hotel pro cizince (Szálloda külföldieknek) – rendező: Antonín Mása
- Jeu de massacre (Játék a gyilkossággal) – rendező: Alain Jessua
- Katerina Izmailova (Katerina Izmailova) – rendező: Mikhail Shapiro
- Rih al awras (Rih al awras) – rendező: Mohammed Lakhdar-Hamina
- L'Immorale (Egy erkölcstelen férfi) – rendező: Pietro Germi
- Incompreso (A meg nem értett) – rendező: Luigi Comencini
- L'Inconnu de Shandigor – rendező: Jean Louis Roy
- Mon amour, mon amour (Szerelmem, szerelmem) – rendező: Nadine Trintignant
- La Chica del lunes – rendező: Leopoldo Torre Nilsson
- Mord und Totschlag – rendező: Völker Schlöndorff
- Mouchette (Mouchette) – rendező: Robert Bresson
- Pedro Páramo – rendező: Carlos Velo
- Skupljaci perja (Találkoztam boldog cigányokkal is) – rendező: Aleksandar Petrovic
- Terra em Transe (A föld transzban) – rendező: Glauber Rocha
- Shlosha Yamim Veyeled – rendező: Uri Zohar
- Tízezer nap – rendező: Kósa Ferenc
- Último encuentro – rendező: Antonio Eceiza
- Ulysses (Ulysses) – rendező: Joseph Strick
- You're a Big Boy Now (Te már nagy kisfiú vagy) – rendező: Francis Ford Coppola
[szerkesztés] Versenyen kívül
- Batouk – rendező: Jean-Jacques Manigot
- J'ai tué Raspoutine – rendező: Robert Hossein
- Les conquérants de l'inutile: À la mémoire de Lionel Terray – rendező: Marcel Ichac
- Ostre sledované vlaky (Szigorúan ellenőrzött vonatok) – rendező: Jiri Menzel
- Privilege (Kiváltság) – rendező: Peter Watkins
- Restauration du Grand Trianon – rendező: Pierre Zimmer
- Vojna i mir (Háború és béke) – rendező: Szergej Bondarcsuk
[szerkesztés] Kritikusok hete
- Ukamau (Ukamau)[2] – rendező: Jorge Sanjinés
- Kane – rendező: Yukio Aoshima
- Trio – rendező: Gianfranco Mingozzi
- Ljubavni slucaj ili tragedija sluzbenice P.T.T. (Szerelmi ügy, avagy egy postáskisasszony tragédiája) – rendező: Dusan Makavejev
- Warrendale – rendező: Alan King
- Le règne du jour – rendező: Pierre Perrault
- Rondo – rendező: Zvonimir Berkovic
- De minder gelukkige terugkeer van Joszef Katus naar het land van Rembrandt – rendező: Wim Verstappen
- L’horizon – rendező: Jacques Rouffio
[szerkesztés] Rövidfilmek
- Crunch-crunch – rendező: Carlos Marchiori
- Dada – rendező: Greta Deses
- Die Widerrechtliche Ausübung der Astronomie – rendező: Peter Schamoni
- Gloire à Félix Tournachon – rendező: Michel Boschet, André Martin
- Herb Alpert and the Tijuana Brass Double Feature – rendező: John Hubley
- Insitne umenie – rendező: Vlado Kubenko
- Jedan plus jedan jeste tri – rendező: Branko Ranistovic, Zdenko Gasparovic
- La Tana – rendező: Luigi Di Gianni
- Larghetto – rendező: Waclaw Kondek
- L'Emploi du temps – rendező: Bernard Lemoine
- Napló – rendező: Kovásznai György
- Opus – rendező: Don Levy
- Remedios Varo – rendező: Jomi Garcia Ascot
- Skies over Holland – rendező: John Ferno Fernhout
- Toys – rendező: Grant Munro
- Versailles – rendező: Albert Lamorisse
[szerkesztés] Díjak
[szerkesztés] Nagyjátékfilmek
- Nagydíj: Blowup (Nagyítás)[2] – rendező: Michelangelo Antonioni
- A zsűri külön nagydíja:
- Accident (Baleset) – Joseph Losey
- Skupljaci perja (Találkoztam boldog cigányokkal is) – rendező: Aleksandar Petrovic
- Legjobb férfi alakítás díja: Odded Kotler – Shlosha Yamim Veyeled
- Legjobb rendezés díja: Kósa Ferenc – Tízezer nap
- Legjobb forgatókönyv díja:
- Alain Jessua – Jeu de massacre (Játék a gyilkossággal)
- Elio Petri és Ugo Pirro – A ciascuno il suo (Mindenkinek a magáét)
- Legjobb első film díja: Rih al awras (Rih al awras) – rendező: Mohammed Lakhdar-Hamina
- FIPRESCI-díj:
- Skupljaci perja (Találkoztam boldog cigányokkal is) – rendező: Aleksandar Petrovic
- Terra em Transe (A föld transzban) – rendező: Glauber Rocha
- A Technikai Főbizottság (CST) külön dicsérete: Den Røde kappe – rendező: Gabriel Axel
[szerkesztés] Rövidfilmek
- Nagydíj (rövidfilm): Skies over Holland – rendező: John Ferno Fernhout
- A zsűri külön díja (rövidfilm): Jedan plus jedan jeste tri – rendező: Branko Ranistovic, Zdenko Gasparovic
- A Technikai Főbizottság (CST) díja (rövidfilm): Skies over Holland – rendező: John Ferno Fernhout
- A Technikai Főbizottság (CST) külön dicsérete (rövidfilm): Versailles – rendező: Albert Lamorisse
[szerkesztés] Megjegyzés
- ^ Mezei Ottó: Történelmi határeset – Kovásznai György munkássága (Kortárs).
- ^ 2,0 2,1 2,2 Zárójelben a magyarországi bemutató címe (forrás: PORT.hu).
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A cannes-i fesztivál hivatalos honlapja (en: fr:)
- Cannes Film Festival (en:)] (IMDB)
- Kritikusok Hete honlapja (en: fr:)
1939 | 1946 | 1947 | 1949 | 1951 | 1952 | 1953 | 1954 | 1955 | 1956 | 1957 | 1958 | 1959 | 1960 | 1961 | 1962 | 1963 | 1964 | 1965 | 1966 | 1967 | 1968 | 1969 | 1970 | 1971 | 1972 | 1973 | 1974 | 1975 | 1976 | 1977 | 1978 | 1979 | 1980 | 1981 | 1982 | 1983 | 1984 | 1985 | 1986 | 1987 | 1988 | 1989 | 1990 | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007