Albach József

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Albach József (Pozsony, 1795. január 28. – Kismarton, 1853. november 12.) ferences rendi egyházi író.

[szerkesztés] Élete

Szerzetesi néven Szaniszló. Atyja Albach Ádám, közrendű polgár volt; iskoláit szülőhelyén végezte. Első éves bölcselethallgatóként belépett a ferencesekhez, 1810. október 8-án a szentlászlói zárdában novícius lett; 1811-ben a második évi bölcseleti tudományokat hallgatott Székesfehérváron. A teológiai szakon első és második évét a boldogasszonyi zárdában, a harmadikat és negyediket Pozsonyban végezte el. Tanulmányai befejeztével orgonista lett 1816-ban Szombathelyen, 1817-ben Érsekújváron. Áldozó pappá szentelték 1818. március 9-én Mocsonokon, Kluch József nyitrai püspök által. Ugyanazon év augusztus havában megkezdte hitszónoki pályáját Érsekújváron, folytatta 1820–1822-ben Nagyszombatban, 1823–1824-ben Kismartonban, 1825–1838-ig Pesten. Azontúl állandó lakhelyéül a kismartoni zárdát jelölték ki neki, s nem működött tovább mint rendes hitszónok, hanem mint misszionárius méghozzá 1839-ben Győrött, 1840-ben Esztergomban a nagyböjt alatt. Az 1840-es pozsonyi országgyűlésre József nádor meghívására ment egyházi szónokként. Később egészségügyileg legyengült, kismartoni magányában a tudományoknak élt; a természettudományok és kivált a botanika volt kedvelt foglalkozása.

[szerkesztés] Munkái

Ueber manschliche Unzufriedenheit. Gesprochen in der Ordenskirche der Dominicaner zu Oedenburg. Eisenstadt, 1825. (A. J. S. betűkkel.)
Was ist der Ablasz? Ist es der Mühe werth selben zu gewinnen? Beantwortet bei Gelegenheit des feierlichen Jubiläums 1826. zu Pest in der innern Stadtpfarrkirche. Pest, 1826.
Heilige Anklänge. Gebete für katholische Christen. U. ott, 1828. (Több mint 20 dísz- és közönséges kiadást ért. Magyarúl G(egő) E(lek) fordításában előbb Szent Hangok, Kassa, 1834, majd Szent Hangzatok czím alatt a 14. eredeti kiadás után Sujánszky A. fordítássában látott világot Pesten 1849-ben és szintén számos kiadást ért, a 7-dik 1876-ban jelent meg. Lefordíttatott tót és franczia nyelvre; ez utóbbi Harmonies religieuses czímmel Pesten 1864-ben jelent meg.)
Erinnerungen an Gott, Tugend und Ewigkeit. in Predigten. Pest, 1831. (Bécs, 1833. Stunden der Andacht czímmel. 2. kiadás Pest, 1864.) Magyar fordításban is megjelent, ezen czímmel: Emlékezetek az Istenről, virtusról, örökkévalóságról. A. D. G. által. Kolozsvár, 1835. (Ism. Figyelmező 1836.) és Toldy László által fordítva: Áhitat órái. Elmélkedések. Isten, erény és örökkévalóság felett. Pest, 1864.
Kurze Geographie von Ungarn. Zum Unterrichte für Kinder. Pest, 1834. (Magyarúl Gegő Elek fordításában ezen czím alatt: Magyarország rövid földleirása gyermekek oktatására. Pest, 1834.
Kurze mathematische, physische und politische Geographie. Als Einleitung zur Erdbeschreibung überhaupt und besonders zur Geographie von Ungarn. Zum Unterrichte für Kinder. U. ott, 1834. (Magyarúl Schultz-Birányi Istvántól. U. ott, 1844.)
Der Weise in der Zeit der Trübsal Ein Wort der Stärkung u. des Trostes. Pest, 1838. (Melyhez az akkori pesti árviz és pusztulásainak pontos leirása van csatolva.)
Himmelstöne auf dem Wege zur Glückseligkeit. Würzburg 1855.

Kéziratban maradt Spányik Glycér latin nyelven irt Magyarország történetének német forditása. Ezenkívül botanikája és egyéb jegyzetei az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába kerültek.