Biasini-szálloda

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kolozsvári Biasini-szálloda a Petőfi (ma Avram Iancu) utcában, a Házsongárdi temető bejárata mellett található 19. századi épület.

Gaetano Biasini (1790–1847) vívómesterként került a városba, majd megnősült és polgárjogot szerzett. 1818-ban magán-vívóiskolát nyitott a Redutban, 1824-ben nyilvános vívóiskolát. 1837-ben megvette a Szacsvay-fogadó épületét és szállodává alakította át. Az épület földszintjén kávéház működött, és itt volt a Pesttől Bukarestig közlekedő gyorskocsijáratnak az állomása is. (A kocsik a Budapest – Kolozsvár távolságot jó időben három nap alatt tették meg.) 1847-ben 31 szobája és tekéző terme volt.^[1] 1870-ig a helyi postahivatal is a szállodától bérelt helyiségekben működött.

Itt szálltak meg:

• 1846. november – decemberében Liszt Ferenc
• 1847 októberében Petőfi Sándor és felesége
• 1849 júliusában Nicolae Bălcescu és Cezar Bolliac
• 1853 májusában Jókai Mór

Az 1860-as évektől kezdve több konkurrens szálloda (Pannónia, Nemzeti) is épült. A Központi (1891) és a New York (1895) szállodák megjelenésével a Biasini-szálloda lecsúszott, egykori rangját elvesztette. (1895-ben a Biasini szálloda már nem szerepel az országos vendéglátóipari névjegyzékben.^[2])1913-ban a földszinten orfeum nyílt. 1926 áprilisában az akkori tulajdonos bezárta a szállodát és az orfeumot bezárták, és az épületet lakóházzá alakíttatta át.

[szerkesztés] Érdekesség

• Krúdy Gyula novellát írt Éjjel a Biasiniben címmel; a Pesti farsang című novellájában pedig megjelenik a szálloda és a gyorskocsi-szolgálat is.

[szerkesztés] Hivatkozás

1. ^ Gyarmati Zsolt: Kávéházak a dualizmus kori Kolozsváron, Korunk, 2003. május[1]
2. ^ Zsebnaptár 1895-ik évre. Magyarországi szállodások, vendéglősök, korcsmárosok és kávésok név- és lakásjegyzéke. (Szerk. Leth Lajos.) Bp., 1895.

[szerkesztés] Forrás

• Fodor András: Kolozsvári képeskönyv, Gloria Kiadó – Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2002. ISBN 9073 8267 10 2
• Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz, Korunk, Kolozsvár, 1992.
• Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban (a "Kolozsvár 1000 éve", 2000. október 13–14-én rendezett konferencia anyagából [2])
• Mikó Imre: A csendes Petőfi utca, Kriterion, Bukerest, 1978