Császár Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Császár Ferenc (kolgyári) (Zalaegerszeg, 1807. július 9. – Kerepes, 1858. augusztus 17.) jogász, benedek rendi szerzetes

[szerkesztés] Élete

Császár József csizmadia és Könczöl Anna fia volt. Atyját még gyermekkorában veszítette el, mire anyja s rokona (Barényi Sándor) gondoskodása mellett Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kőszegen és Sopronban járta iskoláit. 1822-ben a benedek rendbe lépett Pannonhalmán, hol Guzmics Izidor buzdítása a költészetre hajlandó ifjú kedélyére nagy befolyással volt. 1824-ben mint első évi bölcselet-hallgató kilépett a rendből és tanulmányait Győrött folytatta s bevégezte, mire a veszprémi egyházmegyébe lépett, egyszersmind a gróf Draskovich fiúk nevelője volt; utóbb a hittani tudományok tanulása végett a pesti központi papnevelőbe küldetett, de innét is kilépett és a jogi tudományokra adta magát Pesten, majd Zágrábban. 1830. augusztus 30. a pesti egyetemen szigorlatot tett; azon év november 5. a fiumei gymnasiumban a magyar nyelv és irodalom rendes tanára, 1832. március 30. a fiumei kormányszéknél fogalmazó-gyakornok lett 200 frt fizetéssel, hol 1836. november 18-ig működött. 1833. július 7. Fiume városa, azon buzgalmáért, melyet mint tanár, valamint a várost illető ügyekben is tanúsított, őt patricius tanácsosai sorába fölvette. 1833-ban letette az ügyvédi vizsgát. 1835-ben Zala megye táblabirájává választatott. 1836. november 18-tól 1837. április 28-ig a fiumei királyi váltó, kereskedelmi s tengeri consulátusi törvényszéknél mint iktató 500 frt évi fizetéssel, azután mint szavazati joggal felruházott valóságos actuarius volt alkalmazva. Az 1840-es évek elején a pesti váltófeltörvényszék ülnökévé, 1846. augusztus 31. a magyar királyi hétszemélyes tábla birájává neveztetett ki, mely minőségben 1849. június végeig maradt. Midőn Vácon csaldja körében tartózkodott, az orosz hadjárat mindenéből kipusztította. 1850 szeptemberében az addig élvezett 3000 frtnyi hétszemélynöki fizetése is betiltatott és ő beteges nejével és hat kiskorú gyermekével a nyomorba jutott; gazdag könyvtárát eladván Pestre költözött, hol ügyvédi gyakorlattal és az irodalommal foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 9. levelező, 1847. december 23. tiszteletbeli tagjává, 1853. március 14. ügyészéül, a Kisfaludy-társaság pedig 1845. január 28. tagjává választotta. Az akadémiában Suhayda János mondott fölötte emlékbeszédet 1871. február 27.

[szerkesztés] Munkái

1. Öröm-Dall, melyet méltós. gróf Draskovich György úr hitvesének szül. báró Orczy Anna asszonyságnak születése ünnepén fiúi hálás részvétellel sziveskednek gróf Draskovich László és Theodor. Pest, 1827. (Császár Ferencz irta. Toldy F. jegyzete a bpesti egyetemi könyvtár példányán.)

2. Kemendvár. Rege öt énekben. U. ott, 1828.

3. Sonett koszorú. Fiume. 1831.

4. Császár Ferencz kritikát érdeklő levelei. Pest, 1832.

5. Nőtelen philosophus, vigj. Nota Albert után ford. olaszból. U. ott, 1833.

6. Gramatica ungherese. U. ott, 1833. (Az 1832. akadémiai nagygyűlésen fordításra érdemesnek találtatván az igazgatóságnak ajánltatott.)

7. Ungarische Sprachlehre, nebst einer Auswahl von Übungen zum Übersetzen mit Anwendung der Interlinearmethode. U. ott, 1834. és 1835.

8. A bűnökről és büntetésekről. Beccaria után olaszból ford. Zágráb, 1834.

9. Orestes, szomj. 5 felv. gr. Alfieri Victorius után ford. Buda, 1836. (Külf. Játékszin XI.)

10. Sofonisba, szomj. 5 felv. gr. Alfieri után olaszból ford. U. ott, 1836. (Külföldi Játékszin XII.)

11. Váltó óvások. U. ott, 1840. (Ism. Figyelmező.)

12. Váltójogi műszótár. U. ott, 1840. (Ism. Figyelmező.)

13. Semmi rosszat, vigj. 3 felv. Bon Ferencz után olaszból ford. U. ott, 1841. (Szinműtár II. 3.)

14. Császár Ferencz Költeményei. Pest, 1841. (Ism. Kuty Lajos, Honművész 21. sz. 2. bőv. kiadás. U. ott, 1846. Ism. Ungar 119. sz. 3. czímkiadás. U. ott. 1848.)

15. A fiumei kikötő. U. ott, 1842.

16. Magyar életképek 1843-ból, Rajzolva egy zalamegyei adózótól. U. ott, 1843.

17. Nádasdy-Forray Julia grófnőhez, fia halálakor. Hely n., 1843.

18. Utazás Olaszországban. Buda, 1844. Két kötet. (Szépirodalmi munkái. 1. 3. Ism. Életképek.)

19. Görög-római mythologiai szótár. Pest. 1844. (Ism. M. Szépirodalmi Szemle 1847.)

20. Tihany ostroma, komoly lantos dráma 3 szakaszban. Zenéje Thern Károlytól. Pest, 1845. (2. kiadás. Ism. P. Divatlap II. 3. sz.)

21. Császár Ferencz beszélyei. U. ott, 1846. Két kötet.

22. A magyar csődtörvénykezés rendszere. U. ott, 1846.

23. A váltóbeli adósság felmondhatása és az alakítandó hitelintézet követelésinek kiváltságos elsőbbségéről. U. ott, 1848.

24. Az adós személye meg nem itélhető. U. ott, 1848. (Akadémiai székfoglaló értekezés.)

25. Rákóczi Ferencz discursusai. U. ott, 1848.

26. A magyarországi birósági szervezetet, perlekedési rendet... ideiglenesen szabályozó rendeletek magyarázata. U. ott, 1850. (2. kiadás. U. ott, 1851.)

27. Silvio Pellico értekezése az emberi kötelességekről. Olaszból ford. U. ott, 1853.

28. Alighieri Dante Uj élete, olaszból ford., szerző életrajzával, bevezetéssel és jegyzetekkel. U. ott, 1854. (2. kiadás. U. ott, 1854.)

29. Vágvölgyi hét tájkép. Természet után rajzolva 1845-ben. Magyarázó szöveggel kisérve. U. ott, 1855.

30. Magyar hősök képcsarnoka. Életirati vázlatok kiséretében. I. füzet. U. ott, 1855. (Több nem jelent meg.)

31. Őszi lombok. U. ott, 1857. (Költemények és Dante fordítás, Ism. Figyelő IV. 1878. dr. Angyal János.)

32. Olasz költőkből. U. ott, 1857. (Alighieri Dante, A pokol első négy éneke. Foscolo Hugó, A sirokról. Pindemonte Ipoly, A sirok.)

33. Makó város közönsége urbéri viszonyainak jogtörténelmi rövid vázlata. Szeged, 1859.

Szerkesztette az Aradi Vészlapok czímű albumot (Pest, 1844.), Kliegl-könyvet (U. ott, 1846.); a Pesti Naplót 1850. márcz. 9. alapította s annak kiadó-tulajdonosa volt jún. 30-ig; alapította és szerkesztette a Divatcsarnok cz. szépirodalmi lapot 1855. jan. 5-től 1858. aug. 10-ig, a Törvénykezési Lapokat 1857. júl. 4-től 1858. aug. 14-ig és a Magyar Hölgyek Naptárát 1855–57-re Pesten.

Kiadta a Szépirodalmi Könyvtárt (Pest, 1850. Három füzet: Beszélyek a P. Napló tárczájából.) Álnevei: Alkonyi, Barányi, Kövessy Kálmán, Tengery és Zádor. Nehány költeménye van a m. n. múzeum kézirattárában. Benkő még egy szindarabját említi Francesca da Rimini, Silvio Pellico után ford., mely megvan a nemzeti szinház könyvtárában. Levelei Czuczor Gergelyhez, Pest, 1844. márcz. 11. a Figyelőben (XIX. 1885.), Guzmics Izidorhoz, Fiume, 1835. (U. ott, XX. 1886.)

Arcképei kőnyomatban: Lieder rajza után Walzel A. nyomtatta Pesten s kiadta Frankenburg Adolf 1845-ben az Életképek mellett; Clarot T. rajza után Engel Móricz nyomt. Pesten; rajzolta és nyomt. Rohn 1850-ben Pesten.

A m. tud. akadémia 1832. nagygyűlésén a fordításra kijelölt 71 szinjáték közül 31 érkezett be s ezek közül három tartatott érdemesnek a nyomtatásra, ezek egyike a Nőtlen philosophus Nota Alberttől. 1833-ban Pest vármegye játékszini könyvtárában Titok cz. eredeti darabja is volt. 1842. nov. 27. a m. tud. akadémia IX. nagygyűlésén Dessewffy Aurél gróf felett tartott emlékbeszédet. Költeményei, beszélyei, történelmi, jogi s vegyes czikkei saját lapjain kivül a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Tud. Gyűjtemény (1826–27. Hunyadi János), Szépliteraturai Ajándék (1827.), Koszorú (1830. A titok, vigjáték), Rajzolatok (1835. Fiumei levél), Társalkodó (1833.), Athenaeum (1840–43.), Hirnök, Világ (1843.), Budapesti Árvizkönyv (1839–41.), Tudománytár (1839. Utazás a Quarneroi szigeteken), M. tud. Társ. Évkönyvei VI. 1840–42. (Emlékbeszéd gróf Dessewffy Aurel felett), Figyelmező (1840.), Közlemények (1841.), Literaturai Lapok (1841.), Nemzeti Almanach (1841–42.), Emlény (1841–44.), Kliegl-könyv (1842. Levelek Olaszországból), Regélő P. Divatlap (1842.), Honderű (1843. 1845–46.), Aradi Vészlapok (1844.), Szivárvány (1844.), Életképek (1843–46.), Der Ungar (1845. Lohn der Eifersucht cz. beszélye német fordításban), Kisfaludy-Társaság Évlapjai VII. (A sirokról, Foscolo Hugó költeménye. Beköszöntőűl 1845. nov. 8.), Losonczi Phönix (1851.), Hölgyfutár (1851.), Fáncsy-Album (1851.), Budapesti Viszhang (1852.), Családi Lapok (1852.), Vasárnapi Ujság (1854.), M. Akadémiai Értesítő (1854. 4. sz. Az egri érseki lyceumban őrzött Dante-codexet ismertette), Hölgyek Naptára (1855–57. Magyar királynők életrajza), Müller Gyula Nagy Naptára (1854–55. Műfordítások olaszból.), Délibáb (1856.), Délibáb Naptár (1857.), Erdélyi Muzeum (1857.), Kalauz (1857.) és saját lapjaiban.